A kevermesi uradalomi majort az ún. Sina- vagy Tököly-kastéllyal az 1800-as évek elején (1807 környékén) építették fel a mai községtől északnyugati irányban, kb. 2 km távolságra a központtól. A korabeli leírások szerint a majorban a gazdasági épületek (istállók, magtárak stb.) és cselédházak mellett volt egy kastély is, több hold kiterjedésű, gyönyörű angolkerttel. Az utókor számára erről sajnos nem maradt fenn fénykép vagy rajz, és mivel az uradalom 1906-os parcellázását követően az épületeket lassan lebontották, eladták, ma már nyoma sincs ezeknek a területen. Az 1960-as években az utolsó téglákat is elhordták onnan.
Mindazonáltal az adásvételi iratokból ismert, hogy pontosan milyen épületek álltak a majorban. Ezek szerint volt ott egy intézői lak és ennek melléképületei, cselédlak kovácsműhellyel és a nélkül, tiszti lak, irodaépület, főtiszti lak, iskolaépület, magtár, nagyistálló, kerti fürdőépület, virágház stb. A teljes majort kőkerítés vette körbe. Ezek alapján némi ellentmondást lehet felfedezni, hiszen ezek a dokumentumok nem említik a kastélyt. Elképzelhető, hogy valamelyik tiszti vagy intézői lak lehetett az.
Az iskolaépületet 1888-ban építették a növekvő gyereklétszám miatt.
A kevermesi uradalom is fejlett infrastruktúrával és hatalmas állatállománnyal rendelkezett. 1906-ban különböző gépeket (cséplő-, vető-, fűkaszáló gép), ekéket, boronákat, lógereblyéket, hengereket, igáskocsikat, fogatokat, juhászati eszközöket, gazdasági vasúti síneket és kocsikat, borászati, pincészeti és szőlészeti eszközöket árvereztek el. Az állatállomány pedig ekkoriban legalább 252 erdélyi magyar, 2 nyugati fajta jármos és 32 erdélyi magyar fajta selejt ökörből, 1167 sertésből, 919 merinói juhból és 329 tinóból állt.
Az uradalomban a legkülönfélébb szakmák képviselői (juhászok, kanászok, kocsisok, parádés kocsisok, inasok, gépészek stb.) dolgoztak, a vezetői (intézők, tiszttartók, ispánok) pedig jellemzően osztrák vagy cseh származásúak voltak. A feljegyzések alapján ők basáskodtak a többi ember felett, gyakran mód felett kihasználták és kizsákmányolták őket. Talán ez is lehet az oka annak, hogy a kevermesiek a földdel tették egyenlővé a majorságot. A munkások közül a béresek jellemzően románok voltak.
A szájhagyomány és a község Historia Domusa szerint 1849-ben az Arad felé menekülő magyar kormány egy éjszakát a kastélyban töltött és minisztertanácsot tartott.
