Zsidó lakosok már a község 1815-ös telepítését követően is éltek Kevermesen. Más feljegyzések szerint azonban letelepedésükre csak az 1860-as években került sor. Ezt követően lélekszámuk folyamatosan növekedett, a legtöbb, 62 fő a 19–20. század fordulóján lakott a faluban. Önálló temetőjük csak 1891. május 3-án lett kijelölve a római katolikus temető északkeleti csücskében, azonban a jelenlegi legrégibb sírkő már jóval ez előttről, 1876-ból származik. Valószínűleg tehát már ekkoriban is erre a részre temetkeztek. A helyi hitközösség tagjain kívül más településekről, így pl. Nagykamarásról is temetkeztek Kevermesen. A feljegyzések szerint a zsidótemető-rész 4 méter magas téglakerítéssel volt körbevéve, amelyet 1940-ben különféle ürügyek miatt lebontottak. A téglakerítés helyett egy kevésbé „zavaró” drótkerítést húztak. A források ugyancsak említenek egy kupolát, valamint szemtanúk szerint a temető bejáratánál kovácsolt vaskapu állt. A temetőben ma már csak néhány sírkő maradt meg, ezek azonban jelentős kultúrtörténeti értéket képviselnek.
