Kevermesre az 1800-as évek első felében nagyszámú földművest telepítettek be abból a célból, hogy dohányt termesszenek. Az emberek több földrajzi régióból érkeztek, így elsősorban Palócföldről, Felvidékről, Délvidékről és Arad környékéről. Érkezésükkel magukkal hozták egyedi népviseletüket és építészeti stílusukat is. A faluban különböző utcákban telepedtek le, így a település különböző részein

Kevermes környékén – ahogy a térség más településein is – nagyon sokáig csak földutak voltak, ahol ősztől tavaszig gyakorlatilag nem lehetett közlekedni. Ezek egy része a község vagy az uradalom, míg más részük a megye kezelésében volt. A Battonyát Lőkösházával összekötő törvényhatósági út volt az egyetlen megyei fenntartású, de sokáig

Kevermes a trianoni békediktátum következtében az ország közepéről a határ mellé sodródott. Ez olyan feladatok elé állította a község elöljáróságát, amelyre a település történetében nem volt példa. Amellett, hogy a falu elveszített, majd rövidesen visszakapott Romániától bizonyos területeket, szembe kellett néznie a határvédelem feladataival is. Ennek nyomán határőrség települt Kevermesre,

Azt nem lehet tudni pontosan, hogy mikor létesült a faluban az első malom, de valószínűleg már a telepítések után nem sokkal sor kerülhetett rá, ugyanis a falu első ismert molnárjának, Sándor Jakabnak a neve már 1835-ben feltűnik egy anyakönyvi bejegyzésben. Az 1830-as és 40-es években minden bizonnyal ő lehetett a

Kevermes község minden korban szűkében volt a pénznek, hiszen az adókon kívül alig volt egyéb bevételi forrása. Az uradalom 1906-os parcellázásáig még rosszabb volt a helyzet, hiszen a községben található bérépületek egytől egyig az uradalom tulajdonában álltak. Csárdák már az 1800-as évek első felében is voltak Kevermesen és annak határában,

A jegyzői hivatal valószínűleg egyidős a községgel, az első jegyző, Szabó Pál neve azonban csak 10 évvel később, 1825-ben tűnik fel egy iraton. Mivel ekkor sem plébánosa, sem tanítója nem volt a községnek (ekkoriban gyakori volt, hogy a plébános vagy a tanító látta el a jegyzői feladatokat is), így a

Kevermes 1815-ös telepítését követően épült a település központjában az első, kezdetleges községháza. Erről nem maradt fenn egyéb információ, azonban valószínű, hogy az új, ma is látható községháza megépítéséig számos alkalommal kellett azt javítani. Az új községháza felépítésének első gondolatai az évtized elején születtek meg. 1892. február 25-én a régi községháza

Az újtelepi iskola épületét 1927–28-ban emelték a régi község és az újtelep határán, mivel ekkoriban a meglévő iskolaépületekben a növekvő tanulólétszám miatt már csak félnapos tanítási rendben tudták megoldani az oktatást. A négy tanteremből és egy tanítói lakásból álló épületet 1927-ben kezdték el építeni, és a munkálatokkal egy év múlva

A mai központi iskola épületében 1902. őszén kezdődött el az oktatás, helyén azonban már ennél régebben is állt egy iskola. 1886-ban ugyanis ezen a telken húztak fel egy egytantermes és egytanerős leányiskolát, ahol Lójáné Richter Gizella tanított. Az épület azonban igen szegényes volt, ezért nem meglepő, hogy már 1894-ben felmerült

Kevermesen az újratelepítést követő két évtizedben templom és iskola nélkül éltek az emberek. A helyzet orvoslására előbb templomot, majd egy évvel később, 1836-ben iskolát is építtetett a földbirtokos Tököly Sebők. Ez az „oskolaház” a templom mellé épült, innen kapta a máig használatos „templom melletti iskola” nevet. Az építkezést 1835. november

1835-ben Kevermes első templomának felépítését megelőzően az újonnan rendszeresített plébánosi állás megkövetelte egy plébániaház építését is. Ez az épület – a templomhoz hasonlóan – valószínűleg rossz minőségben készülhetett el, mert alig két évtized múlva a kegyúr, báró Sina György egy új plébániaházat építtetett a régi helyén. A ma is látható

A kevermesi lakosok 1815 és 1835 között tanító és pap nélkül éltek. Egyházilag az első 5 évben Elekhez, majd 1835-ig Aradszentmártonhoz tartozott a község fíliaként. Tököly Sebők földesúr azonban az alapítószerződés értelmében köteles volt 20 éven belül templomot építeni. Ezt meg is tette a szerződés szerinti utolsó évben, és 1835.

A kevermesi uradalomi majort az ún. Sina- vagy Tököly-kastéllyal az 1800-as évek elején (1807 környékén) építették fel a mai községtől északnyugati irányban, kb. 2 km távolságra a központtól. A korabeli leírások szerint a majorban a gazdasági épületek (istállók, magtárak stb.) és cselédházak mellett volt egy kastély is, több hold kiterjedésű,