Azt nem lehet tudni pontosan, hogy mikor létesült a faluban az első malom, de valószínűleg már a telepítések után nem sokkal sor kerülhetett rá, ugyanis a falu első ismert molnárjának, Sándor Jakabnak a neve már 1835-ben feltűnik egy anyakönyvi bejegyzésben.
Az 1830-as és 40-es években minden bizonnyal ő lehetett a falu egyetlen molnárja, mivel a következő molnárról, akit Luptovics Györgynek hívtak, csak 1858-ban olvashatunk. Ezután 1875-ben Simon Antal, 1882-ben Sándor Ádám nevei mellett szerepelt ez a foglalkozás. Ekkoriban két malom is volt a községben. 1879-től már nemcsak a molnár, hanem az uradalmi molnár kifejezés is szerepelt a feljegyzésekben. Gyebnár György ettől kezdve egészen 1899-ben, 52 éves korában bekövetkezett haláláig dolgozott uradalmi molnárként. Vele egy időben Balog Lajos és Veres Sándor, halála után pedig Frunzó Miklós és Nagy Imre űzte ezt a szakmát.
Feljegyzésekből tudjuk, hogy az uradalomnak saját malma volt. 1880-ban ugyanis az uradalmi malom épületét kibérelték községházának azért, hogy a községháza épületébe beköltözhessen a gyógyszertár. 1887-ben Domsik András helyi földműves saját gőzmalmához építtetett kéményt. Aradról hívott szakembert, hogy a kéményre ún. villanyfogót tegyen rá, de az a hanyag munka miatt előző nap a kémény összedőlt.
Ilyen előzmények után tudjuk, hogy a jelenleg nagymalomként ismert épületet 1910-ben építették. Egy újságcikkből ismert, hogy modern, dízel-üzemű motor hajtotta. Ez volt a módosabb gazdák társulása (Kevermesi Malomtársulat) által létrehozott hengermalom, ahol búzát is őröltek. Az épület 1930. október 22-én az egyik gép meghibásodása miatt leégett, vele együtt sok gazda egész éves terményével. Malomként 1956-ig működött. Ezt követően daráló és raktár, ill. seprűkötő üzem is működött benne. 1978-ban felújították, jelenleg üresen áll.
