1893-ben született Székesfehérváron, és 1944-ben Auschwitzben hunyt el. Édesapját Ullmann Imrének, édesanyját Ullmann Katalinnak hívták. Felesége az a Leipnik Erzsébet volt, akinek édesapja, Leipnik Gyula az 1890-es évek végén költözött Kevermesre, és akinek hosszú ideig vegyeskereskedése volt a faluban. Gyerekük nem született.
Életéről – hasonlóan a többi, községben lakó értelmiségi zsidóhoz – nagyon kevés információ maradt fenn. Középiskoláit szülővárosában, az állatorvosi főiskolát Budapesten végezte. Az első világháborúban a mozgósítástól kezdve egészen a leszerelésig szolgálatot teljesített, főként Albániában.
1921-ben kezdte meg működését Battonyán, 1921. szeptember 7-én pedig megválasztották kevermesi községi állatorvosnak. Itt töltött 23 éve során egyetlen panasz sem volt iránta a képviselő-testület részéről.
1927-ben, az újjáalakult tűzoltó testületnek titkárává és jegyzőjévé választották, az 1930-as és 40-es években pedig annak parancsoka is volt. Tagja volt a képviselő-testületnek, a levente egyesületnek és a polgári lövészegyletnek is.
Feleségével és a többi kevermesi zsidóval egy 1944. július 15-én deportálták őket. Halálozási helyükként Auschwitz volt megadva az 1948. április 1-jén kelt anyakönyvi bejegyzésben.








