Kevermesi Önkéntes Tűzoltó Egyesület

Szervezett tűzoltó testület a 19. században nem volt a faluban, ennek első csírái csak 1898-ban lettek elhintve, felvetés szintjén. Bár ekkor már volt a falunak tűzoltó fecskendője, ez a 19. század közepén még nem volt meg. Így történhetett meg, hogy 1843-ban öreg Tóth Istvány, Balogh Istvány, Balogh Ferentz, Bíró Imre és Víg Ferentz mindenüket elvesztették. Tűzesetek még az 1880-as, 1890-es években is igen nagy számban fordultak elő a faluban. 1885-ben öt, 1886-ban hét, 1887-ben három, 1891-ben 11, 1892-ben egy, 1893-ban hét, 1894-ben három esetben következett be nagy értékű pusztítást okozó tűzeset. Egy 1898. április 25-i esetről az újságok is írtak. A tűzesetek állandó szemmel tartása egyébként a harangozó feladata volt, aki ezért némi fizetést is kapott a falutól.

1898-ban Csanádvármegye tűzrendészeti szabályrendelete kimondta, hogy „minden község területén a tűzrendészetet a községi elöljáróság gyakorolja és annak kezelése az elöljáróság által megbízott egyik elöljárósági tag, vagy más alkalmas személyre bízatik, mely utóbbi ebbeli működéséért a község által mérsékelt díjazásban részesíthető”. Ekkor még nem alakult meg hivatalos szervezet, de 1902-től egyre közelebb voltunk ehhez. Többször is napirendre került egy szervezet alapítása, de ehhez a gazdák anyagi hozzájárulására is szükség lett volna. A Kevermesi Önkéntes Tűzoltó Testület” végül már 1903-ban megalakult, melynek alapszabályát az 1904. október 20-án megtartott alakuló közgyűlésen fogadták el, s a m. kir. belügyminiszter 1905. január 5-én 125548/904/lll-a szám alatt jóváhagyta. Az alapító tagok 12-en voltak, a testület parancsnoka nemeskéri Kiss Vilmos jegyző, titkára nemeskéri Kiss Andor segédjegyző, gyakorlati vezetője pedig Scaroni Frigyes kéményseprő lett. A kéményseprők ekkor is és a későbbiekben is fontos szerepet töltöttek be a testület életében.

Az első világháború alatt a testület hanyatlásnak indult, mely a háború után csak folytatódott, végül a szervezett testület lényegében megszűnt. A tűzoltást ebben az időben Reich Péter vezetésével főként a kéményseprők végezték.

1925-től ismét egyre fontosabbá vált az újjászerveződés, amire végül 1927-ben került sor. 1928-ban a testületnek 22 tagja volt. Rendszeresek voltak az elméleti és gyakorlati kiképzések, amelyeket nemcsak a tűzoltásnál, hanem különböző versenyeken is hasznosítottak. A versenyeken való részvétel 1932-től vált egyre jellemzőbbé. Ekkor Kevermesen rendeztek egy jubileumi tűzoltónapot, ahová több térségbeli tűzoltó csoport érkezett. Ettől kezdve egészen a 2000-es évek közepéig a testület (később egyesület) rendszeresen részt vett megyei, országos, sőt nemzetközi versenyeken is.

A felszereléssel sokszor probléma volt, de az 1960-es évektől kezdődően a község tanácsa és a takarékszövetkezet szponzorációjának köszönhetően ezek a bajok megszűntek.

A testület tagjai az évtizedek során számos kitüntetésben részesültek. Az ország hajdan legjobb és legelismertebb tűzoltó szervezete ma már csak formálisan működik.

Megosztás:

További érdekességek:

Egyéb állatok

Dámszarvas Dama dama Magyarországon nem őshonos vadfaj, legkorábban I. Mátyás, vagy az Anjou-királyok idején telepíthették be vadasparkokba. Szabadon élő dámokról XVIII. század előtti adatunk nincs.

Tovább olvasom

A kevermesi izraelita temető

Zsidó lakosok már a község 1815-ös telepítését követően is éltek Kevermesen. Más feljegyzések szerint azonban letelepedésükre csak az 1860-as években került sor. Ezt követően lélekszámuk

Tovább olvasom

Kérdésed lenne?