Fürj Coturnix coturnix
Országszerte elterjedt költőfaj, amely elsősorban agrárterületeken fészkel. Fészkét a talajra építi. Vonuló, a telet a Száhel-övezetben és az Indiai-szubkontinensen tölti.
Kevermesen rendszeres, kisszámú fészkelő. Az elmúlt 20 évben jelentősen csökkent az állománya, ami helyben elsősorban a túlzott vegyszerhasználatnak és a mezsgyék fokozott elszántásának, míg nagyobb földrajzi léptékben a telelőhelyeken történő negatív változásoknak és a Dél-Európában még ma is engedélyezett vadászatnak köszönhető. Tavasszal az első példányok jellemzően április közepén érkeznek vissza (legkorábbi adat: 2018. április 8.), de e tekintetben jelentős eltérések tapasztalhatók az egyes évek között. A kakasok pitypalattyolása nyár közepéig árulja el a faj jelenlétét, ezt követően viszont nehéz észrevenni. Július végétől már elkezdődik az őszi vonulása, ami augusztus első felében a legintenzívebb. Ebben az időszakban kisebb csapatait is fel lehet riasztani tarlókról, dűlőutakról. Szeptemberre a legtöbb példány elhagyja a térséget, alkalmanként azonban még szeptember végén – október elején is előkerülhetnek vonuló egyedek (legkésőbbi adat: 2023. október 3.). Egy esetben télen (2014. február 17.) is előkerült.
Fácán Phasianus colchicus
Országszerte elterjedt költőfaj 400 méteres tengerszint feletti magasságig. Erdőszéleken, füves szegélyeken és agrárterületeken fészkel. Európa jelentős részére az ókori rómaiak telepítették be. Állandó faj.
Kevermesen rendszeres, stabil fészkelő. A vadon költő állomány nagyságára vonatkozóan nincsenek adatok, aminek legfőbb oka az, hogy évente ezres nagyságrendű a mesterséges kibocsátás. Feltűnő jelenség, hogy az egyre több gazdátlan telek miatt belterületen is egyre több példánnyal lehet találkozni a költési időszakban és azon túl is.
Fogoly Perdix perdix
Korábban országszerte elterjedt fészkelő volt erdős pusztákon és nem tartós vízborítású lápterületeken. Az 1980-as évekre már csak hat géncentrumban költött jelentősebb számban. Az állománycsökkenés hátterében elsősorban a mezőgazdaság intenzifikációja áll. Állandó madár, de kedvezőtlen környezeti feltételek esetén rövidtávú elmozdulásai előfordulnak.
Csanád vármegyében a 19–20. század fordulóján még ezres, olykor tízezres nagyságrendben lőtték. Ezt követően – egyesek szerint részben a fürj terjedésének köszönhetően – drasztikus állománycsökkenés következett be. Kevermesen az elmúlt 20 évben csak háromszor figyeltem meg, és ezek a megfigyelések is minden bizonnyal vadászati kibocsátásból megmaradt, talán fészkelő példányokra vonatkoznak. A nagytáblás, vegyszerfüggő mezőgazdaság, valamint a mezsgyék elszántása miatt jövőbeli megtelepedésére sincs esély.
Vörösnyakú lúd Branta ruficollis
Magyarországon rendszeres, növekvő számú őszi és tavaszi átvonuló elsősorban a nagyobb tavaknál és halastavaknál.
Kevermesen hét alkalommal került elő az elmúlt 20 évben. A megfigyelések decemberre koncentrálódtak, de volt megfigyelése 2020. október 31-én és 2006. február 20-án is. Jellemzően más vadludak társaságban mutatkozott 1–2, egy esetben 6 példány.
Apácalúd Branta leucopsis
Magyarországon rendkívül kisszámú átvonuló és telelő október és március között.
Kevermesen eddig kétszer, 2014. december 3-án és 30-án került szem elé 2, ill. 1 példány.
Nyári lúd Anser anser
A nagyobb mocsarak, természetes tavak és halastavak a legfontosabb hazai fészkelőhelyei. Úgy a fészkelő, mint az átvonuló állománya is növekszik. Az őszi vonulás maximuma novemberben, a tavaszié februárban van. A párok egész évben együtt mozognak, és már hóolvadás után a költőhelyen tartózkodnak.
Kevermesen nem költ, de a lőkösházi Turai-gyepen több évben is voltak sikeres fészkelései. A nagy liliknél jóval kisebb számban, de rendszeresen látható vonuláskor. Az első csapatok jellemzően október utolsó hetében jelennek meg, ennél korábban meglehetősen ritka (legkorábbi adat: 2021. október 9.). A megfigyelések száma évente változik, de jellemzően december–januárban kerül elő legtöbbször, ami egybeeshet az északi területek kedvezőtlen időjárás miatti elhagyásával. Március közepéig még ritkán felbukkanhat, ezt követően viszont már csak a helyi állomány tagjai láthatók egészen július közepéig (feltéve, ha költenek).
Tundralúd Anser serrirostris
Magyarországon rendszeres, de csökkenő számú őszi és tavaszi átvonuló. Elsősorban a Dunántúlon fordul elő, de attól keletre is megfigyelhető. A vonuló madarak drasztikus mértékű csökkenésének hátterében többek között az átrendeződő vonulási útvonalak és telelőterületek állnak.
Kevermesen mindössze hat esetben figyeltünk meg tundraludakat november közepe és február eleje között (négyszer januárban).
Nagy lilik Anser albifrons
Magyarországon rendszeres, tömeges átvonuló és téli vendég természetes tavakon és halastavakon. Ősszel szeptemberben érkeznek az első csapatok, míg az utolsók tavasszal áprilisban hagyják el az országot. A vonulás csúcsa november végén – december elején van. Alkalmilag költött is hazánkban.
Kevermesen a leggyakoribb átvonuló vadlúdfaj. Egyes napokon akár több ezer példány is átvonulhat felettünk. Ősszel az első példányok október közepén-végén tűnnek fel (legkorábbi adata: 2021. október 11.). A vonulás maximuma évről évre változó időpontban van, valószínűleg összefüggésben áll az északi területek időjárásával. Az utolsó csapatokkal március közepéig találkozhatunk, áprilisban már csak kétszer, legkésőbb 2013. április 9-én figyeltük meg.
Kis lilik Anser erythropus
Magyarországon kisszámú őszi és tavaszi átvonuló. A 20. század folyamán drasztikus mértékben csökkent a faj világállománya, aminek következtében hazánkban is megritkult. A fennoskandináv madarak szinte kizárólag a Hortobágyon, míg a nyugat-szibériai populációk egyedei az ország nagyobb vadlúd gyülekező helyein tűnnek fel.
Kevermesen egy alkalommal került elő egy példány a sóderbányán (2021. december 4.).
Bütykös hattyú Cygnus olor
Magyarországon tavak és lassú folyású vizek közepesen gyakori fészkelője. A hazai állomány vonuló, február végén – március elején érkezik vissza horvátországi és vajdasági telelőterületeiről. Telente északabbi populációk is megjelennek nálunk.
Kevermesen szórványosan előforduló átvonuló faj. 34 esetben került elő. A legtöbb adat a november és április közötti időszakból származik, novemberi és márciusi csúccsal. Általában kisebb csapatai jelentkeznek, de 2019. november 9-én 18 átrepülő példány került szem elé. Általában leszállnak a sóderbányára, de különösen az utóbbi években az átrepülő és vetéseken táplálkozó csapatok sem ritkák.
Énekes hattyú Cygnus cygnus
Magyarországon kisszámú vendég november és március között. A 18. század közepéig a Tiszántúl mocsaraiban költött, majd 2005 óta ismét megtelepedett az Ipoly mentén.
Kevermesen egyszer, 2012. november 12-én figyeltünk meg 2 példányt a sóderbányán.
Bütykös ásólúd Tadorna tadorna
Magyarországon növekvő állományú fészkelő és rendszeres átvonuló és téli vendég. Természetes és mesterséges tavaknál fészkel elhagyott róka- és borzkotorékokban.
Kevermesen az utóbbi években egyre rendszeresebb átvonulóvá vált. Első megfigyelése 2014. február 7-én történt, amit egy február 28-i előkerülés követett. Ezután 2020-ig nem volt további adata, ettől kezdve viszont rendszeresen megfigyeltünk magányos példányokat vagy kisebb csapatokat. A megfigyelések két időszakra (február, ill. április-május) korlátozódnak.
Böjti réce Spatula querquedula
Magyarországon rendszeres fészkelő és átvonuló. Elsősorban olyan tavaknál és mocsaraknál fészkel, ahol megfelelő növényzetet talál. Míg korábban főként a Dunántúlra esett a vonulás súlypontja, addig ma már elsősorban az Alföldön találkozhatunk vele vonuláskor.
Kevermesen és a lőkösházi Turai-gyepen rendszeres átvonuló, utóbbi helyen belvizes években költ is. Tavasszal március közepe és április vége között vonul át a sóderbányán és a térség belvizes területein. Legkorábbi tavaszi megfigyelése 2021. március 3-án történt. Április végétől már jellemzően csak a később itt fészkelő madarakkal találkozhatunk. Azokban az években, amikor költött, június közepéig elhagyták a területet. Ezt követően csak kétszer, 2020. július 1-jén és 2021. október 6-án került szem elé.
Kanalas réce Spatula clypeata
Magyarországon rendszeres fészkelő és átvonuló, ill. kis számban át is telel. A sekélyebb, változatos növényzeti szegélyű vizes élőhelyeket kedveli. Vonuláskor régebben elsősorban az Alföldön fordult elő, napjainkban azonban a Dunántúl jelentősége is megnőtt.
Kevermesen és a lőkösházi Turai-gyepen rendszeres átvonuló. A sóderbányán a tavaszi megfigyelések egy szélsőségesen korai, 2019. február 17-i megfigyeléstől eltekintve a március 2. és április 27. közötti időszakra koncentrálódnak Ősszel (2020. szeptember 5.) és télen (2018. december 17.) egyszer-egyszer figyeltem meg. A legtöbb megfigyelés április első felében történt. A Turai-gyepen 2013. április 11-én 200 példányos csapata tartózkodott. Ugyanitt májusban is feltűnhetnek valószínűleg nem fészkelő példányok.
Kendermagos réce Mareca strepera
Magyarországon rendszeres fészkelő és átvonuló, ill. kis számban át is telel. Elsősorban a sekély, növényzettel benőtt természetes és mesterséges tavaknál költ. Régebben tavasszal a Dunántúlon, ősszel a Dunától keletre volt a vonulás súlypontja. Ez a tér- és időbeli eloszlás napjainkban megfordult.
Kevermesen szórványos, kisszámú vendég november közepe és április közepe között. Legkorábbi őszi megfigyelése 2020. november 11-én, míg a legkésőbbi tavaszi megfigyelése 2023. április 22-én történt. Decemberi adata nincs, ami arra utal, hogy őszi vonulása novemberben zajlik. Általában magányosan vagy párokban jelentkezik.
Fütyülő réce Mareca penelope
Magyarországon rendszeres átvonuló, ill. kis számban át is telel. Az elmúlt két évtizedben tavasszal az Alföldön, míg ősszel a Dunántúlon volt a vonulás súlypontja. A vonulás novemberben és márciusban tetőzik. Ritkán nyáron is felbukkanhat.
Kevermesen szeptember vége és március vége között fordul elő. Ősszel december elejéig csak alkalmi megfigyelései voltak, ezt követően megnőtt az adatok száma. A legtöbb fütyülőréce-megfigyelés a január közepe és március közepe közötti időszakból származik. Legkorábbi őszi megfigyelése 2023. szeptember 25-én, míg a legkésőbbi tavaszi megfigyelése 2019. március 26-án történt a sóderbányán.
Tőkés réce Anas platyrhynchos
Országszerte elterjedt fészkelő valamennyi vizes élőhelyen. Korábban ősszel főként az Alföldre esett a vonulás súlypontja, és bár napjainkban a Dunántúl szerepe is felértékelődött, úgy ősszel, mint tavasszal és télen továbbra is az Alföldön vonul át a legtöbb tőkés réce.
Kevermesen és a lőkösházi Turai-gyepen rendszeres, változó számú fészkelő, átvonuló és telelő. A sóderbányán minden évben költött, állománya sosem haladta meg a 6–8 párt. Fészkelő madarakkal egészen augusztusig lehet találkozni, majd szeptember közepétől az átlagos példányszám fokozatosan emelkedik. December elején ugrik meg jelentősen ez a szám, január második felében tetőzik, majd ezt követően fokozatosan csökken. Két hetes periódusokra vonatkoztatva az átlagos példányszám december eleje és február közepe között haladja meg az 50 példányt. Április közepére már csak a helyi állomány tagjai maradnak a területen. A legtöbb, mintegy 800 példány 2019. január végén tartózkodott a területen, míg pl. 2017. januárjában és februárjában nyílt vízfelület hiányában egyetlen példány sem maradt itt. A Turai-gyepen fészkelő állomány nagyságát a belvizek kiterjedése határozza meg.
Nyílfarkú réce Anas acuta
Magyarországon a szikes tavak és mocsarak rendszeres, kisszámú fészkelője. Vonuláskor elsősorban alföldi szikes tavakhoz és mesterséges tavakhoz kötődik. Kis számban át is telel.
Kevermesen a ritkább úszórécék közé tartozik. Egy 2023. november 5-i megfigyeléstől eltekintve csak téli (január – február) és tavaszi (március) adatai ismertek. Legkésőbbi tavaszi megfigyelése március 28-án történt. A legtöbb nyílfarkúréce-megfigyelés március első feléből származik. A Turai-gyepen két esetben került elő.
Csörgő réce Anas crecca
Magyarországon alkalmi fészkelő és helyenként tömeges átvonuló. Korábban a telelés és vonulás súlypontja az Alföldre esett, de az elmúlt két évtizedben a Dunántúl szerepe is erősödött.
Kevermesen a tőkés réce után a leggyakoribb récefaj. A sóderbányán legkorábbi őszi megfigyelése 2015. és 2017. október 7-én, legkésőbbi tavaszi megfigyelése április 12-én történt. Ősszel december közepéig csak ritkán került szem elé, ezt követően megnőtt az adatok száma. A megfigyelések száma február közepéig konstans, majd egy kisebb visszaesés tapasztalható. Március második felében aztán ismét van egy csúcs a megfigyelések számában. Hasonló mintázat tapasztalható a megfigyelt példányszám tekintetében is. A Turai-gyepen belvizes években szintén nagy számban vonul át. Tavaszi vonulása április közepén a legerősebb, legkésőbbi adata 2018. április 29-ről származik. 2017. június 11-én, valamint 2019-ben és 2020-ban július 1. és augusztus 22. között többször előkerült a gyep melletti vízálláson.
Üstökösréce Netta rufina
Magyarországon csak 1983-ban telepedett meg, és ezt követően sokáig csak a Dunántúlon fészkelt. Napjainkban azonban már az alföldi természetes és mesterséges tavaknál is költ. Vonuló, de kis számban át is telel.
Kevermesen egyszer, 2011. december 23-án került elő egy tojó példány a sóderbányán.
Barátréce Aythya ferina
Magyarországon elsősorban halastavaknál költ, és vonuláskor is kötődik a természetes és mesterséges tavakhoz. Vonuláskor kiemelt fontossággal bírnak a Balaton és környékének vizes élőhelyei. Állománya az elmúlt évtizedekben csökkent.
Annak ellenére, hogy országosan a leggyakoribb bukóréce, első kevermesi megfigyelésére 2016. január 4-ig kellett várni. Ekkortól azonban évről évről növekvő számban került szem elé a sóderbányán. Alkalmi téli és nyári (augusztus) megfigyelésektől eltekintve a faj elsősorban a kora tavaszi időszakban – elsősorban márciusban – került szem elé.
Cigányréce Aythya nyroca
Magyarországon rendszeres fészkelő és átvonuló. Gazdag növényzettel rendelkező vizes élőhelyeken költ. A Dunántúlon és az Alföldön egyaránt megfigyelhető vonulás során. Kis számban át is telel. Állománya növekvő.
Kevermesen a sóderbányán egy téli (2014. január 3.) megfigyeléstől eltekintve minden adata a március 8. és május 3. közötti időszakból származik. A vonulásnak nincs határozott csúcsa, de a legtöbb megfigyelés március második felében történt. A Turai-gyepen háromszor került elő. A belvizes 2013-as év májusi és júniusi megfigyelései alapján költését sem lehetett kizárni.
Kontyos réce Aythya fuligula
Magyarországon kisszámú fészkelő, átvonuló és telelő faj. Első költését 1965-ben bizonyították, azonban dunántúli terjeszkedése csak az 1980-as évektől vált intenzívvé. Ma már az Alföldön is költ halastavi környezetben. A vonulás súlypontja akárcsak a múltban, úgy napjainkban is a Dunántúlon van.
Kevermesen az első megfigyelése 2012. december 6-án történt. Ezt követően szórványosan, nem minden évben került elő a sóderbányán. A megfigyelések jelentős része decemberi, ami az északról érkező madarak jelenlétére utal. Egyszer előkerült februárban, ill. kis számban átvonul március vége és április közepe között. Legkorábbi őszi megfigyelése 2020. december 4-én, míg legkésőbbi tavaszi megfigyelése 2020. április 17-én történt.
Füstös réce Melanitta fusca
Magyarországon rendszeres átvonuló és téli vendég. Régebben már szeptemberben megjelentek a Balatonon, a Dunán és a nagyobb halastavakon, napjainkban azonban már csak novemberben érkeznek. Az utolsó példányok áprilisban hagyják el az országot.
Kevermesen egyszer, 2012. december 6–8. között tartózkodott egy példány a sóderbányán.
Jeges réce Clangula hyemalis
Tengeri réce, amely Magyarországon kis számban október és április között látható nagyobb álló- és folyóvizeken.
Kevermesen egyszer, 2018. december 1-jén tűnt fel egy hím példány a sóderbányán.
Kerceréce Bucephala clangula
Magyarország nagyobb, mélyebb folyóin és tavain rendszeres átvonuló és téli vendég. Elsősorban a Balatonon és a Dunán, ill. a Hortobágyon és a Tisza vidékén telel. Egy esetben költését is bizonyították a Sajón.
Kevermesen a leggyakoribb bukóréce. 2015 és 2020 között mindössze hét, míg 2013-ban 30 megfigyelése történt. Elsősorban december közepe és március eleje között fordult elő a sóderbányán. Novemberben és december első felében ritka. Ősszel legkorábban 2015. november 17-én, tavasszal legkésőbb 2022. március 3-án észleltem. Gyakran előfordul, hogy egy-egy példány vagy csapathosszabb időt is a területen tartózkodik.
Kis bukó Mergellus albellus
Magyarországon rendszeres átvonuló és téli vendég elsősorban a dunántúli, kisebb számban az alföldi vizes élőhelyeken. Az átvonuló- és telelőállományának trendje erősen csökkent az elmúlt két évtizedben. Egy esetben költött is Tiszaalpárnál.
Kevermesen ritka téli vendég. Háromszor figyeltük meg a sóderbányán, minden esetben január első felében.
Nagy bukó Mergus merganser
Magyarországon rendszeres átvonuló és téli vendég, ill. kis számban fészkel is a Dunán. Legnagyobb átvonuló- és telelőállományai a Dunán és DK-Magyarországon koncentrálódnak.
Kevermesen eddig négy különböző esetben figyeltünk meg 1–3 példányt, minden esetben januárban.
Örvös bukó Mergus serrator
Magyarországon rendszeres, kisszámú átvonuló és téli vendég október és április között. Az Alföldön és a Dunántúlon egyaránt előfordul.
Kevermesen kétszer, 2014. december 30. és 2015. január 3., ill. 2017. december 16-án került szem elé 1, ill. utóbbi esetben 3 példány a sóderbányán.
Lappantyú Caprimulgus europaeus
Magyarországon erdőkben és nyílt élőhelyeken fészkelő faj. Legnagyobb állományai a Duna-Tisza közi homokhátságon, valamint a Dunántúli-középhegységben élnek. Vonuló faj. Tavasszal április eleje május eleje között érkeznek vissza a trópusi telelőterületekről, míg ősszel július második fele és október vége között találkozhatunk átvonuló egyedekkel. Éjszakai életmódot folytató faj.
Kevermesen szórványos tavaszi és őszi átvonuló. Éjszakai életmódja miatt a pontos gyakorisága nem ismert, de kis számban április 19. és május 17., ill. szeptember 8–26. között többször is előkerült.
Havasi sarlósfecske Tachymarptis melba
Magyarországon 2020-ig csak rendkívül ritka kóborló volt, ekkortól azonban több alföldi nagyvárosban is felfedezték fészkelését antropogén élőhelyen. A Kárpát-medence több pontján természetes környezetben (sziklafalakon) is költ. Hosszútávú vonuló.
Kevermesen egyszer, 2019. július 12-én figyeltünk meg egy példányt.
Sarlósfecske Apus apus
Magyarországon rendszeres fészkelő és átvonuló. Eredetileg nyíltabb lomberdőkben, sziklakibúvásokon költött, napjainkban azonban már szinte teljes mértékig antropogén élőhelyeken (panelházak, tornyok) költ. Állománya növekvő. Hosszútávú vonuló.
Kevermesen bizonyítottan nem költ, viszont rendszeres tavaszi és őszi átvonuló, ill. gyakran nyáron is szem elé kerül. Ez utóbbi összefüggésbe hozható a költőhelyek esős időjárásával, amelyeket ilyenkor táplálékszerzés céljából elhagynak. Tavasszal jellemzően április végén, május elején érkeznek vissza az első példányok (legkorábbi adat: 2013. április 19.), de a vonulás május végéig is elhúzódik. Ezt követően július közepéig változó számban jelentkeznek kóborló csapatai. A vonulás július vége és augusztus harmadik hete között intenzív, ezt követően csökken a madarak száma. Szeptember első hetében az utolsók is elvonulnak. 2019-ben a víztoronynál, 2021-ben pedig a sóderbánya partifecske-telepén feltételeztük költését.
Túzok Otis tarda
Magyarországon néhány nagyobb és több kisebb állománya él. Legfontosabb élőhelyei az ős- és telepített gyepek, a lucerna- és repceföldek. Alapvetően állandó madár, de magas hótakaró és hidegbetörés együttes jelenléte délebbi területekre történő vonulását eredményezheti.
Kevermesen a 19. században még költött, a gyepek feltörésével azonban eltűnt (ennek pontos időpontja nem ismert). Az elmúlt 20 évben csak egyszer, 2014. február 16-án figyeltünk meg egy magányos, keleti irányból átvonuló példányt.
Kakukk Cuculus canorus
Országszerte elterjedt fészkelő. Magyarországon az egyetlen fészekparazita madárfaj. Legfontosabb fészekgazdája erdőben a vörösbegy, vizes területeken a nádirigó. Jellegzetes kakukkolását csak június végéig hallhatjuk, ezt követően jóval nehezebb detektálni a jelenlétét. Hosszútávú vonuló.
Kevermesen rendszeres fészkelő és átvonuló. Jelentősebb állománya él a sóderbányán és a Cigányka-ér mentén, valamint a jelentősebb erdőfoltokban és a belterületen. Tavasszal az első példányok április közepén érkeznek vissza a telelőterületekről (legkorábbi adat: 2018. április 12.). Őszi vonulása már július végén elkezdődik, de ebben az időszakban néha még kakukkfiókákat etető gazdamadarakkal is lehet találkozni. Vonulása szeptember közepéig tart. Legkésőbbi megfigyelése 2023. szeptember 23-án történt.
Parlagi galamb Columba livia f. domestica
A parlagi galamb a háziasított szirti galamb visszavadult formája. A szirti galamb nem őshonos Magyarországon. A teljesen vadon költő parlagi galambok különböző építményeken fészkelnek. Egész évben fészkelhet. Állandó.
Kevermesen több helyen is fészkel vadon élő állománya, de külterjesen tartott parlagi galambok is előfordulnak. Vadon élő állománya él a nagymalom és több külterületi mezőgazdasági telep épületeiben. Főként ősszel nagy csapatokban látható más galambfajokkal a tarlókon, ill. egy csapat a sóderbányára is kijár inni.
Kék galamb Columba oenas
Erdőlakó faj, természetes és a fekete harkály által készített odvakban költ. Emiatt nagyrészt a hegyvidéki területeken fészkel, de az utóbbi években síkvidéken is nő a populáció. Ősszel elhagyja a költőhelyeket, és ekkor alföldi gyepeken és mezőgazdasági területeken láthatjuk csapatait. Állománya enyhén növekszik.
Kevermesen nem költ, viszont a lőkösházi Bréda Kastély parkjában 2020-ban, 2021-ben és 2022-ben is költhetett egy pár. A május és július között megfigyelt kék galambok ezek, vagy legalábbis a környéken fészkelő madarak lehettek. Vonuló egyedekkel augusztustól lehet találkozni, azonban a megfigyelések száma csak szeptemberben növekszik jelentősen. Ettől kezdve a határ bármely részén megfigyelhetjük kisebb, de olykor több száz példányos csapatait. Tradícionális pihenő- és telelőhelye a Turai-gyep. Tavasszal általában március közepéig hagyják el az utolsók a térséget, áprilisban már ritka.
Örvös galamb Columba palumbus
Országszerte elterjedt, növekvő állományú fészkelő. Régebben kerülte az embert, napjainkban azonban az egyik legintenzívebben urbanizálódó faj lett. Ezzel párhuzamosan fészkelési szokásai is változnak. Vonuló, de a klímaváltozás hatására egyre gyakrabban át is telel Magyarországon.
Kevermesen rendszeres, gyakori fészkelő. Urbanizációja csak a 2010-es évek első felében kezdődött, mostanra azonban elterjedt fészkelővé vált a belterületen is. Áttelelésére még nem volt példa, de néhány esetben télen is megfigyeltük. Tavasszal az első példányok február közepétől érkeznek vissza. Márciusban és április elején olykor több száz, sőt ezres csapatai is szem elé kerülhetnek. Májusban a napraforgó kelését követően szintén nagyobb, 10–50 példányos csapatokban járják a vetéseket, olykor érzékeny károkat okozva. Nyár végén, az aratások idején ismét nagy csapatokba verődve láthatjuk őket a tarlókon. Őszi vonulásuk november közepéig tart. Decemberben hétszer, januárban viszont már csak háromszor észleltünk örvös galambokat. Ezek jellemzően magányos madarak voltak.
Vadgerle Streptopelia turtur
Országszerte elterjedt, stabil fészkelőállományú faj. Elsősorban az erdőszéleken és a fás mezőgazdasági területeken költ. Régebben ez volt a leggyakoribb galambfaj a Kárpát-medencében. Hosszútávú vonuló.
Kevermesen rendszeres, gyakori fészkelő. Az utóbbi években a belterületen is megjelent költőfajként. Állománya helyi szinten is stabilnak tekinthető. A legtöbb külterületi fasoron és erdőfoltban fészkel. Tavasszal későn, csak április harmadik hetében érkeznek vissza az elsők a telelőterületekről, míg ősszel szeptember második feléig elhagyják a térséget. Július végétől – augusztus elejétől olykor nagyobb, akár 50 példányos csapatait is megfigyelhetjük tarlókon. Legkésőbbi őszi megfigyelése 2012. október 8-án történt (ez egyben az egyetlen októberi adata is).
Balkáni gerle Streptopelia decaocto
Magyarország egyik leggyakoribb madárfaja, amely csak az 1920-as években jelent meg hazánkban nyugati irányú terjeszkedése során. Kultúrakövető faj, elsősorban településeken fészkel, jellemzően örökzöldeken. Állandó madár. Állománya növekszik.
Kevermesen is az egyik leggyakoribb fészkelő madárfaj. A községben fészkelő párok száma százas nagyságrendre tehető. Nem ismert, hogy mikor telepedett meg nálunk. Kisebb állománya külterületen is él. Az örvös galamb urbanizációja hosszútávon a faj peremterületekre történő visszaszorulását okozhatja, ami például Mezőhegyesen is megfigyelhető. Ősszel olykor több százas csapatokban is látható tarlókon.
Guvat Rallus aquaticus
Megfelelő vízmélységű és növényzeti borítású vizes élőhelyeken országszerte előfordul. Vonuló madár, de az áttelelők száma is jelentős. A megfigyelések maximumai március elején és novemberben vannak.
Kevermesen ritka kóborló. 2014. december 6–30., valamint 2016. január 26. és február 27. között figyeltünk meg 1-1 példányt a sóderbányán. Ezek a madarak minden bizonnyal a hideg idő elől északi irányból érkező példányok lehettek. A lőkösházi Turai-gyepen majdnem minden évben kimutattuk jelenlétét, és itt költ is. Április eleje és július vége között tartózkodik a területen.
Vízityúk Gallinula chloropus
Különböző vizes élőhelyeken országszerte elterjedt fészkelő. Vonuló madár, de egyre gyakrabban át is telel. Tavaszi vonulása március–áprilisban, az őszi augusztus–október között zajlik.
Kevermesen majdnem minden évben költ egy-egy pár a sóderbányán. Az elmúlt 20 év adatai alapján úgy tűnik, hogy a helyi fészkelőállomány tagjai csak április elején-közepén érkeznek meg, és egészen augusztus elejéig (ritkán a hónap végéig) tartózkodnak itt. Márciusi adatai csak 2014-ből ismertek. Őszi vonulása valószínűleg már augusztusban elkezdődik, és kis számban szeptemberben és november között is megfigyelhető. Decemberi, januári és februári adatai csak 2014/15 és 2015/16 teléről ismertek, amikor egy-egy példány megpróbálkozott az átteleléssel. Februári adata nincs. Néhány alkalommal a Turai-gyepen is költött.
Szárcsa Fulica atra
A középhegységek kivételével országszerte elterjedt fészkelő különböző vizes élőhelyeken. Vonuló, de egyre nagyobb számban át is telel. Tavaszi vonulása február és április, míg az őszi augusztus és november között zajlik.
Kevermesen az elmúlt 20 évben csak 2017-ben nem került elő. Az utóbbi években a megfigyelések száma szignifikánsan növekvő tendenciát mutat. Ezzel párhuzamosan egy-egy pár egészen március végéig is kitartott a sóderbányán, fészkelésre utaló viselkedést mutatva. Őszi adata nincs, az első madarak jellemzően december elején tűnnek fel, és tavasszal február végéig láthatók itt. A márciusi és áprilisi megfigyelések általában párokra vonatkoznak, amelyek megpróbálkoznak a fészkeléssel. Sikeres költése még nem volt. A Turai-gyepen ezzel szemben több évben is valószínű volt a fészkelése.
Pettyes vízicsibe Porzana porzana
A sekély vizű ecset- és hernyópázsitos rétek fészkelője. Vonuláskor más vizes élőhelyeken is előfordul. Március közepe és október vége között találkozhatunk vele. Állománya az éves csapadékmennyiségében fluktuál.
Kevermesen nem került elő az elmúlt 20 évben, a lőkösházi Turai-gyepen viszont több különböző évben is észleltük. Minden megfigyelése április 8–29. között történt. 2018-ban valószínűleg költött is a gyep szélső részén, de ezt bizonyítani nem sikerült.
Haris Crex crex
A magas füvű, üde rétek fészkelője. Országos állománya az éves csapadékmennyiség függvényében fluktuál, de alapvetően csökkenő a trend. Vonuláskor (április–június és július–október) olyan területeken is felbukkanhat (pl. száraz gyepek, mezőgazdasági területek), ahol egyébként nem költ.
Kevermesen eddig kétszer, 2010. májusában és 2023. szeptember 6-án észleltünk egy-egy példányt.
Daru Grus grus
Magyarországon rendszeres átvonuló és növekvő számú áttelelő. A 20. század közepéig költött is hazánkban, majd 2015-ben ismét megtelepedett egy pár. A vonulási útvonalak a klímaváltozás, valamint a faj elterjedésének változásai miatt jelentősen megváltoztak. Egy évszázada még Erdélyben volt a vonulás súlypontja, napjainkban viszont már a Dunántúlon is rendszeres átvonulónak számít.
Kevermesen rendszeres, változó számú átvonuló. Ősszel meglehetősen ritka, október és december csak szórványos, nem minden évben megjelenő átvonuló. Legkorábbi adata 2022. október 4-ről származik. A megfigyelések száma januárban kezd emelkedni és egészen március végéig – április közepéig lehet darvakkal találkozni. Néhány évben tömeges tavaszi vonulása volt. Ekkor a szabadkígyósi pusztán éjszakázó madarak jártak a Kevermes környéki szántókra táplálkozni. Néha április végén is szem elé került a Turai-gyepen. A 2018. május 21-én megfigyelt madarak a Kárpát-medencében átnyaraló egyedek lehettek.
Vörösnyakú vöcsök Podiceps grisegena
Elsősorban a Tiszántúl dús növényzetű vizes élőhelyein költ. Vonuláskor szinte bármilyen vizes élőhelyen feltűnhet. Vonuló, április és október között fordul elő hazánkban. Kis számban áttelel. Állománya csökken.
Kevermesen háromszor (2014. december 19., 2018. március 13. és május 1.) figyeltünk meg magányos példányokat a sóderbányán.
Búbos vöcsök Podiceps cristatus
Országszerte elterjedt fészkelő különböző vizes élőhelyeken. Tavasszal február vége és április között, míg ősszel szeptembertől novemberig vonul át az országon. Nagyobb vízfelületeken áttelelhet. Állománya valószínűleg csökken.
66 kevermesi megfigyelése mindössze 20 különböző madárhoz tartozik, ami jelzi, hogy egy-egy madár hosszabb időt is a sóderbányán tartózkodhat. A korábbi évekhez képest szignifikánsan nő a megfigyelések száma. Éven belül november eleje és január közepe, valamint március közepe és április vége között jellemző az előfordulása. A legtöbb megfigyelése a tavaszi vonulási időszakból származik. Alkalmilag nyáron is felbukkanhat. A 2000-es évek elején költött egy pár a tavaknál.
Feketenyakú vöcsök Podiceps nigricollis
AZ ország több vizes élőhelyén is fészkel, vonuláskor pedig olyan területeken is feltűnik, ahol egyébként nem költ. Tavasszal március–április, míg ősszel augusztus–november között vonul át az országon. Kis számban át is telel. Állománya a csapadékviszonyok függvényében fluktuál, de alapvetően csökkenő a trend.
Kevermesen rendszeres, kisszámú átvonuló a sóderbányán. Egy kivételével (2022. szeptember 30.) minden adat a március 30. és április 30. közötti időszakból származik.
Kis vöcsök Tachybaptus ruficollis
Országszerte elterjedt fészkelő különböző vizes élőhelyeken. Március és november között tartózkodik Magyarországon, de kis számban át is telel be nem fagyó vizeken. Állománya valószínűleg csökken.
Kevermesen a sóderbányán szórványos átvonuló és téli vendég. Az egyik madár 2015. november 4. és 2016. január 20. között a területen tartózkodott. Ettől eltekintve csak 2012-ben, 2016-ban, 2018-ban és 2019-ben figyeltünk meg 1-1 példányt. A megfigyelések egy kivétellel november és február között történtek. Egy esetben azonban 2019. április 1-jén is észleltük. A lőkösházi Turai-gyepen 2013. április 11-én, 2019. augusztus 7-én és 2020. július 1-jén került szem elé, utóbbi két esetben a heves zivatar következtében hirtelen kialakult belvizeken. A megfigyelések viszonylag alacsony száma azért is meglepő, mert a térség több pontján is fészkel a faj.
Rózsás flamingó Phoenicopterus roseus
Dél-Európa több részén is költ. Magyarországon ritka kóborló.
Kevermesi adata nincs. Lőkösháza külterületén 2018. június 30-án Elek István vadőr találta meg egy elpusztult példány tollait.
Gólyatöcs Himantopus himantopus
Magyarországon legjelentősebb állományai az Alföldön élnek legelőtavakon és szikes tavakon. Vonuláskor másféle vizes élőhelyeken is megfigyelhető. Főként március eleje és október között tartózkodik hazánkban. Állománya a csapadékviszonyok függvényében ingadozik, de a trend növekvő.
Kevermesen és különösen a lőkösházi Turai-gyepen és környékén rendszeres tavaszi átvonuló. Az első példányok április második hetében tűnnek fel (legkorábbi adat: 2018. április 8.) és a vonulás május elejéig tart. Ezt követően (május–június) csak az esetlegesen fészkeléssel próbálkozó madarak maradnak itt, ill. olyan átrepülő példányokkal találkozhatunk, amelyeknek valahol tönkre ment a költése. Úgy az átvonulók, mint a fészkelésbe kezdők száma az aktuális vízviszonyoktól függ. Sikeres költése azonban csak egyszer volt, mivel a belvizek jellemzően kiszáradnak a költés befejezése előtt. A 2013-as sikeres költéskor a család július 9-ig maradt a területen. Ekkor azonban már zajlik a faj költés utáni diszperziója, ami fokozatosan megy át vonulásba. Augusztusban már csak kétszer, legkésőbb 2019. augusztus 22-én figyeltük meg a fajt.
Gulipán Recurvirostra avosetta
Magyarországon legjelentősebb állományai az Alföldön élnek szikes tavakon és mesterséges vízállásokon, bányatavaknál. Vonuló faj, de egyre nagyobb számban át is telel. Főként március és október között látható hazánkban. Állománya stabil.
Kevermesen az elmúlt 20 évben csak kétszer fordult elő, a lőkösházi Turai-gyepen és környékén viszont rendszeres tavaszi átvonuló. Csak azokban az években jelentkezik, amikor megfelelő vízborítást talál a szántókon. A vonulás fő időszaka áprilisban van. Kétszer március közepén is előkerült, ill. alkalmilag május elején is láthatók vonuló példányok. Ezt követően már csak az esetlegesen fészkelésbe kezdő párok maradnak itt. Sikeres költése csak egyszer volt 2019-ben. Legkésőbbi megfigyelése 2017. június 29-én történt.
Bíbic Vanellus vanellus
Országszerte elterjedt fészkelő és átvonuló különféle vizes élőhelyeken. Vonuló faj, február vége és november között tartózkodik hazánkban. Egyre gyakrabban át is telel nálunk. Állománya csökken.
Kevermesen és a lőkösházi Turai-gyepen és környékén rendszeres fészkelő és átvonuló. Tavasszal általában február 20. környékén érkeznek vissza az első példányok, de esetenként már a hónap első felében is előfordul. Ezekről a madarakról azonban nem lehet eldönteni, hogy valódi, délről érkező átvonulók, vagy az országban áttelelő példányok. Ezt követően egészen novemberig találkozhatunk bíbicekkel. A tavaszi vonulás április közepéig tart, ezt követően nagyrészt már csak a fészkelésbe kezdő példányok maradnak itt. Ezek száma nagy mértékben függ az adott évi vízviszonyoktól, de sikeres költése még a csapadékos években is csak kevés párnak van. Költés utáni gyülekezése, amikor olykor több száz példány is összeverődik a Turai-gyepen, június végén – július elején kezdődik. Ez az ősz folyamán fokozatosan megy át vonulásba. Az őszi vonulás októberben a legintenzívebb és november közepére befejeződik. Decemberben és januárban már csak ritkán kerül szem elé, igaz a Turai-gyep környéki lucernaföldeken minden évben több százas csapatai próbálkoznak meg az átteleléssel.
Aranylile Pluvialis apricaria
Elsősorban az Alföldön rendszeres, gyakori tavaszi és kisszámú őszi átvonuló. Füves területeken, szikes tavakon, leeresztett halastavakon, szántóföldeken is előfordul. Tavasszal február közepe és április vége, míg ősszel augusztus közepe és november vége között vonul át az országon. Egyre gyakrabban télen is megfigyelhetjük.
Kevermesen rendszeres tavaszi átvonuló február második fele és április második hete között. Legkorábbi tavaszi megfigyelése 2014. február 12-én, míg a legkésőbbi tavaszi megfigyelése 2020. április 12-én történt. Két esetben július elején is előkerült, de őszi vonulókkal – néhány esetben – csak szeptemberben és novemberben találkoztunk. Van egy 2022. december 25-i adata is, amikor bíbicekkel vegyes csapata került szem elé a Turai-gyepen.
Ezüstlile Pluvialis squatarola
Rendszeres, kisszámú átvonuló a magyarországi vizes élőhelyeken. Tavasszal március elejétől június elejéig, míg ősszel augusztustól novemberig látható nagyobb számban hazánkban. Kis számban nyáron is előfordul.
Kevermesen kétszer a tavaszi (2014. április 9. és 2022. április 30.) és hatszor az őszi (augusztus 22. és november 25. között) figyeltük meg a faj átrepülő egyedeit.
Parti lile Charadrius hiaticula
A magyarországi vizes élőhelyeken rendszeres, de csak kisszámú tavaszi (március–május) és őszi (július vége – október) átvonuló.
Kevermesen az elmúlt 20 évben nem került elő, viszont a lőkösházi Turai-gyep melletti belvízen 2013. május 2-án megfigyeltünk 2 példányt.
Kis lile Charadrius dubius
Magyarországon elsősorban folyók mentén költ, de megtelepszik szikes tavakon és másodlagos élőhelyeken (kavicsbányák, trágyaszikkasztók, szántók stb.) is. Vonuló faj, tavasszal március elején érkeznek vissza az elsők, míg ősszel októberig maradnak nálunk. Állománya csökken.
Kevermesen a sóderbányán az elmúlt 20 éves periódus első kétharmadában rendszeresen költött 1 pár, azóta viszont csak tavaszi vonuláskor találkozhatunk vele. Eltűnésének oka talán a megnövekedett zavarás és a költésre használt bányaterület elgyomosodása lehet. Tavasszal az első példányok március második felében – április elején érkeznek vissza, és a vonulás május elejéig tart (legkorábbi megfigyelés: 2021. március 16.). Ezt követően csak a helyi állomány tagjai, valamint kóborló egyedek kerülnek szem elé Őszi átvonulása júliusban és augusztusban zajlik, és részben átfed a helyi állomány költési időszakával. A 2010-es évek előtt még augusztusban is lehetett látni a fészkelő pár tagjait a kirepült fiatalokkal. Szeptemberi adata már nincs. A lőkösházi Turai-gyep környéki szántókon, valamint egy esetben a vasútállomás lerakóján is költött. A gyep menti fészkelők általában július első felében hagyták el a területet.
Havasi lile Charadrius morinellus
Magyarországon elsősorban a Hortobágyon, kisebb számban az Alföld más részein figyelhető meg a tavaszi (április eleje – május közepe) és őszi (augusztus közepe – november eleje) vonulás során.
Kevermesen eddig kétszer (2017. szeptember 28. és 2022. november 4.) figyeltem meg átrepülő példányokat.
Kis póling Numenius phaeopus
Magyarországon elsősorban a Tiszántúl és a Duna-Tisza közén találkozhatunk a fajjal a tavaszi (március–április) és jóval kisebb számban az őszi (július közepe – szeptember vége) vonulás során. Az átvonulók mennyisége jelentősen csökkent a 20. század folyamán.
Kevermesen rendszeres tavaszi átvonuló főként március vége és április vége között. Februárban csak egyszer, 2023. február 21-én figyeltük meg. 2017-ben a magas vízállás miatt június közepén is megjelentek a Turai-gyep mellett. Őszi vonulása azonban csak július közepén kezdődik, és ekkor jóval kisebb számban látható, mint tavasszal. A legtöbb őszi megfigyelés júliusból származik, augusztusban kétszer, szeptember–októberben egyszer sem, míg novemberben egyszer (2014. november 2.) került szem elé.
Nagy póling Numenius arquatus
Magyarországon kis számban elsősorban a Kiskunságban fészkel. Tavasszal február közepe és április vége, míg ősszel július eleje és december eleje között vonul át az országon. Kis számban át is telel. Állománya az 1900-as évek közepétől kezdve csökkent, ma stagnál.
Kevermesen a kis pólingnál jóval ritkább átvonuló. Évente legfeljebb három adata volt, de 2022-ben és 2023-ban már egyszer sem került elő. A megfigyelések éven belüli eloszlása alapján a tavaszi vonulása március vége és április vége között zajlik. Ezt követően június végétől szeptember közepéig találkozhatunk vonuló/kóborló egyedekkel. Gyakran kis pólingokkal együtt volt látható.
Nagy goda Limosa limosa
Magyarországon elsősorban a Dunától keletre fészkel kis számban mocsárréteken, lápréteken, szikes réteken, rizsföldeken és lucernásokban. Tavasszal március–áprilisban, ősszel július és október között vonul át az országon. Fészkelő és átvonuló állománya is csökkent az elmúlt évtizedekben.
Kevermesen eddig egyszer (2017. március 20.) figyeltünk meg átrepülő madarakat. A lőkösházi Turai-gyepen és környékén ezzel szemben többször is szem elé került belvizes években. Hat adata a március 14. és április 12. közötti időszakból származik, ezen kívül csupán egyszer, 2017. június 11-én észleltük egy belvizes elöntésen.
Pajzsoscankó Calidris pugnax
Magyarországon tömeges tavaszi (február közepe – május közepe) és gyakori őszi (augusztus–november) átvonuló. Tavasszal az Alföldön akár tízezres példányszámú csapatai is előfordulhatnak. Áttelelő és átnyaraló példányok is rendszeresek.
Kevermesen és a lőkösházi Turai-gyepen a megfigyelések jelentős része a tavaszi időszakból származik, ősszel kifejezetten ritka. A tavaszi vonulás jellemzően március közepén kezdődik (ritkán ennél hamarabb is; legkorábbi adat: 2021. február 23.), áprilisban tetőzik és május első hetéig tart (legkésőbbi tavaszi adat: 2013. május 9.). Az átvonulók mennyisége nagyban függ az adott évi csapadékmennyiségtől, de 60 példánynál nagyobb csapata még nem került szem elé. Ősszel a legtöbb megfigyelése júliusból származik, ezen kívül kétszer szeptemberben és egyszer novemberben (2023. november 20.) láttuk.
Sarlós partfutó Calidris ferruginea
Magyarországon a megfelelő vizes élőhelyeken rendszeres tavaszi (április második fele – június közepe) és őszi (július vége – október közepe) átvonuló. A hazánkon átvonuló sarlós partfutók mennyisége napjainkban már csak töredéke az egy évszázaddal korábbinak.
Kevermesen nem került elő az elmúlt 20 évben, viszont a Turai-gyep melletti belvizes szántókon 2017. június 7-én megfigyeltünk 2 példányt.
Temminck-partfutó Calidris temminckii
Magyarországon a megfelelő vizes élőhelyeken rendszeres tavaszi (április–május) és őszi (július–október) átvonuló. Elsősorban kisebb csapatokban látható.
Kevermesen nem került elő az elmúlt 20 évben, viszont a Turai-gyep melletti belvizes szántókon 2017. június 7-én megfigyeltünk 1 példányt.
Fenyérfutó Calidris alba
Magyarországon a megfelelő vizes élőhelyeken rendszeres, de ritka tavaszi (május) és kisszámú őszi (augusztus–október) átvonuló. Elsősorban magányosan vagy kisebb csapatokban látható.
Kevermesen az elmúlt 20 évben egy esetben, 2015. augusztus 23-án figyeltünk meg 1 példányt a sóderbányán.
Havasi partfutó Calidris alpina
Magyarországon a leggyakoribb partfutó faj, amely a megfelelő vizes élőhelyeken nagy számban vonul át tavasszal (március közepe – május vége) és ősszel (július – november).
Kevermesen az elmúlt 20 évben kétszer (2007. július közepe és 2020. szeptember 24.) került elő a sóderbányán. A lőkösházi Turai-gyepen és környékén ezzel szemben rendszeres tavaszi átvonulónak számít a belvizes években. Ilyenkor április eleje és június eleje között, de főként áprilisban látható a területen.
Apró partfutó Calidris minuta
Magyarországon a megfelelő vizes élőhelyeken rendszeres tavaszi (április–június) és őszi (július vége – november eleje) átvonuló.
Kevermesen nem figyeltük meg az elmúlt 20 évben, viszont a lőkösházi Turai-gyep környéki belvizes szántókon igen. Itt 2013. május 2-án és 13-án, valamint 2017. június 7–11. között került szem elé néhány példány.
Erdei szalonka Scolopax rusticola
Magyarországon kis számú fészkelő és rendszeres tavaszi és őszi átvonuló. Az utóbbi években egyre nagyobb számban át is telel. Fészkeit különböző korú és összetételű erdőkben találták meg, nem kötődik egyik erdőtípushoz sem. Tavasszal március–április, míg ősszel október–november hónapokban vonul át hazánkon. Tavaszi vadászata ma már csak szigorú feltételek mellett lehetséges.
Kevermesen az alacsony erdősültség ellenére is rendszeres átvonuló. Tavasszal az őszinél kisebb számban észleltük a területen március eleje és április eleje (legkorábbi adat: 2018. március 5., legkésőbbi adat: 2013. április 6.) között. Ősszel főként október és november hónapokban találkoztunk a faj egyedeivel (legkorábbi adat: 2008. szeptember 27., legkésőbbi adat: 2009. december 17.). Kedvelt pihenőhelye volt a 2022-ben letermelt önkormányzati nyárfás, de más nyárfa-, akác- és ezüstfa-erdőkben is láttuk már.
Kis sárszalonka Lymnocryptes minimus
Magyarországon mocsárréteken, mocsaras területeken, árasztásokon rendszeres tavaszi (március vége – május eleje) és őszi (augusztus közepe – október) átvonuló. Rejtett életmódja miatt az átvonuló madarak mennyiségét nehéz pontosan megítélni. Át is telelhet.
Kevermesen az elmúlt 20 évben nem került elő, viszont a lőkösházi Turai-gyepen többször is megfigyeltük különösen a tavaszi (április 3. – május 13.), de ritkán az őszi (2019. augusztus 22. és 2014. szeptember 29.) vonulás során is.
Nagy sárszalonka Gallinago media
Magyarországon elsősorban a Dunától keletre számít rendszeres, kisszámú átvonulónak mocsárréteken, rizsföldeken és árasztásokon. A legtöbb adat a tavaszi vonulás idejéről származik (március közepe – május közepe), ősszel ritkább (augusztus eleje – október vége) Rejtett életmódja miatt az átvonuló madarak mennyiségét nehéz pontosan megítélni.
Kevermesi adata nincs, a lőkösházi Turai-gyepen viszont rendszeres tavaszi átvonuló. Egy kivételével (2013. május 21.) minden adata az áprilisból származik.
Sárszalonka Gallinago gallinago
Magyarországon nedves réteken szórványos fészkelő, míg tavasszal (március eleje – május közepe) és ősszel (július vége – november) különféle vizes élőhelyeken tömeges átvonuló. A költőállomány az éves csapadékmennyiség függvényében fluktuál, de valószínűleg csökkenő a trend.
Kevermesen és a lőkösházi Turai-gyepen és környékén rendszeres tavaszi és őszi átvonuló. A tavaszi vonulás március eleje és április vége között zajlik. Ekkor olykor több tucatnyi madár is a Turai-gyepen tartózkodhat. Április végén már nászrepülő példányokat is megfigyelhetünk. Ez 2018-ban volt különösen feltűnő, ekkor akár költhetett is a területen. Ősszel már júliusban is feltűnhetnek vonuló példányok, a vonulás azonban csak szeptember–októberben válik intenzívvé. Novemberben már csak egyszer, 2012. november 17-én került szem elé. Van egy téli (2020. január 5.) sóderbányai adata is.
Billegetőcankó Actitis hypoleucos
Magyarországon nagyobb folyók zátonyain költ kis számban. Tavaszi (március közepe – május vége) és őszi (július eleje – október eleje) vonulása során országszerte gyakori különféle vizes élőhelyeken. Alkalmilag át is telelhet.
Kevermesen a sóderbányán rendszeres tavaszi és őszi átvonuló. Tavaszi vonulása április első fele (legkorábbi adat: 2015. április 4.) és május közepe között zajlik. Május végi és június eleji adatai átnyaraló egyedekre vonatkozhatnak, ugyanakkor június második felében már intenzív vonulása tapasztalható. Ez augusztus harmadik hetéig jelentős, utána visszaesik a megfigyelések száma. Szeptemberből már csak négy adata ismert, a legkésőbbi megfigyelése 2016. szeptember 15-én történt.
Erdei cankó Tringa ochropus
Magyarországon különféle vizes élőhelyeken rendszeres tavaszi (március közepe – április vége) és őszi (június vége – november) átvonuló. Kis számban áttelel. Általában magányosan vagy néhány példányos csapatokban látható.
Kevermesen és a lőkösházi Turai-gyepen rendszeres tavaszi ás őszi átvonuló. Tavasszal az első példányok március közepén jelennek meg (legkorábbi adat: 2020. március 6.) és a vonulás április harmadik hetéig tart. Kétszer májusban is előkerült, június közepétől pedig már az őszi vonulókkal találkozhatunk egészen augusztus végéig. Egyszer szeptemberben, kétszer pedig októberben is előkerült (legkésőbb 2016. október 14-én).
Piroslábú cankó Tringa totanus
Magyarországon a számára megfelelő vizes élőhelyeken rendszeres fészkelő. Tavasszal február és április közepe között vonul át hazánkon. Június–júliusban a költés utáni gyülekezés, majd ezt követően október elejéig az őszi vonulás zajlik. Állománya az adott év csapadékviszonyainak függvényében fluktuál, de alapvetően enyhén csökkenő a trend.
Kevermesen és a lőkösházi Turai-gyepen és környékén rendszeres, kisszámú tavaszi átvonuló. Vonulása március közepe és április vége között zajlik. Ezt követően csak azok a példányok maradnak a területen, amelyek megpróbálkoznak a költéssel. Sikeres költése egyik évben sem ismert, de 2013-ban és 2017-ben valószínű volt a gyep melletti belvizes szántón. Ezek a madarak június végéig – július elejéig elvonultak tőlünk, ami egybeesik azzal a feltételezéssel, hogy a hazai állomány tagjai június végén – július elején elhagyják a költőhelyeket. Őszi adata nincs.
Tavi cankó Tringa stagnatilis
Magyarországon a számára megfelelő vizes élőhelyeken rendszeres, de kisszámú átvonuló. A 20. század közepéig költött is hazánkban. Tavasszal március közepe és május eleje között, míg ősszel júliustól szeptemberig vonul át az országon.
Kevermesen és a lőkösházi Turai-gyepen ritka tavaszi átvonuló. Öt esetben áprilisban, egyszer pedig június elején került szem elé.
Réti cankó Tringa glareola
Magyarországon a számára megfelelő vizes élőhelyeken rendszeres és gyakori tavaszi (március közepe – május vége) és őszi (június–október) átvonuló. Az Alföldön gyakoribb, mint a Dunántúlon, olykor ezres csapatait is megfigyelhetjük.
Kevermesen és a lőkösházi Turai-gyepen és környékén a legnagyobb számban átvonuló cankófaj. Márciusban ezidáig csak egyszer, 2017. március 24-én figyeltük meg. A vonulás áprilisban a legintenzívebb, május második hetére pedig az utolsók is elvonulnak (legkésőbbi tavaszi adat: 2018. május 11.). Az őszi vonulás már június végén kezdetét veszi, és egészen augusztus végéig lehet átvonuló példányokkal találkozni. Legkésőbbi megfigyelése 2019. és 2023. augusztus 22-én történt.
Füstös cankó Tringa erythropus
Magyarországon a számára megfelelő vizes élőhelyeken rendszeres és gyakori tavaszi (március közepe – május közepe) és őszi (augusztus–november) átvonuló. Olykor ezres csapatai is előfordulhatnak.
Kevermesen és a lőkösházi Turai-gyepen és környékén szórványos tavaszi és ritka őszi átvonuló. Legkorábbi tavaszi adata 2023. március 28-ról származik. A tavaszi vonulás áprilisban a legintenzívebb, ekkor akár 50–60 példányos csapatai is szem elé kerülhetnek a belvizeken. Május elején már csak kétszer láttuk. Őszi vonulása már június közepén elindul és kis számban július elejéig találkozhatunk vele. Egy esetben 2019. augusztus 7-én is megfigyeltük.
Szürke cankó Tringa nebularia
Magyarországon a számára megfelelő vizes élőhelyeken rendszeres és gyakori tavaszi (március közepe – május közepe) és őszi (június vége – október vége) átvonuló. Általában magányosan vagy kisebb csapatokban látható. Ritkán áttelelhet.
Kevermesen és a lőkösházi Turai-gyepen és környékén rendszeres tavaszi és őszi átvonuló. Tavaszi vonulása kizárólag áprilisban zajlik. Már június közepén megjelennek az első őszi átvonuló példányok, és a vonulás július–augusztusban intenzív. Szeptemberben már csak kétszer, legkésőbb 2020. szeptember 10-én került elő.
Dankasirály Croicocephalus ridibundus
Magyarországon a számára megfelelő vizes élőhelyeken gyakori telepes fészkelő. A hazai állomány tagjai március és június vége között tartózkodnak a költőhelyeken, ezt követően jelentős mennyiségű északi madár érkezik hozzánk. Állománya csökkenő.
Kevermesen rendszeres vendég az év minden részében. A legtöbb megfigyelése március második felében és április elején van, ami minden bizonnyal vonuló madarakra utal. Nyáron és ősz elején is rendszeresen előkerül, de nagyobb vonuló csapatai csak októberben jelentkeznek. Novemberben még kis számban látható, majd az éves minimumot december és február között éri el a dankasirályok száma.
Kis sirály Hydrocoleus minutus
Magyarországon rendszeres tavaszi és őszi átvonuló, de rendszeresen átnyaral és áttelel. Tavaszi vonulása április közepén, őszi vonulása pedig szeptember elején tetőzik.
Kevermesen kétszer, 2014. május 5-én és 2022. április 30-án figyeltük meg a fajt a sóderbányán.
Szerecsensirály Ichthyaetus melanocephalus
Magyarországon az 1940-es években fészkelt először, azóta viszont síkvidéki vizes élőhelyeken több helyen is költ. A hazai állomány tagjai március vége – április eleje és július között tartózkodik a költőhelyeken. Júliustól márciusig szórványosan vonul át az országon. Áttelelhet.
Kevermesen eddig kétszer, 2022. április 30-án és 2023. május 28-án figyeltük meg a fajt a sóderbányán vegyes sirálycsapatban.
Viharsirály Larus canus
A Dunántúl és a Duna-Tisza köze bányatavak ritka, alkalmi fészkelője. Tavasszal (március–április) és ősszel (október–december) gyakori átvonuló, ill. nagy számban át is telel.
Kevermesen szórványos átvonuló elsősorban november eleje és március közepe között (legkorábbi adat: 2015. november 4., legkésőbbi adat: 2018. március 13.). Kétszer áprilisban, egyszer pedig júliusban is megfigyeltük.
Sárgalábú sirály Larus michahellis
Sztyeppi sirály Larus cachinnans
Tekintettel arra, hogy a két faj nagyon hasonló egymáshoz és jellemzően csak átrepülő egyedek kerülnek szem elé, így együtt kezeljük őket (korábban az ezüstsirály alfajai voltak). A sztyeppi sirály ritka, míg a sárgalábú sirály alkalmi fészkelő Magyarországon. A sztyeppi sirály ritkán kerül elő szántóföldeken, elsősorban vizes élőhelyeken látható vonuláskor és télen, amikor nagy mennyiségben érkezik az országba. A sárgalábú sirály rendszeres tavaszi (február–április) és őszi (június–november) átvonuló, télen ritkább.
Kevermesen egész évben megfigyelhető a két faj. Január és június között csak kisebb számban fordul elő, az éves minimumot februárban éri el a megfigyelések száma. Ezt követően van egy kisebb július–augusztusi csúcs, majd egy szeptemberi visszaesést követően október–novemberben tetőzik a madarak száma. Decemberben már ismét visszaesés tapasztalható.
Heringsirály Larus fuscus
A törzsalak rendszeres, csökkenő számú tavaszi (március–május) és őszi (augusztus–november) átvonuló különböző vizes élőhelyeken. További alfajai ritka kóborlók.
Kevermesen kétszer, 2018. szeptember 19-én és november 2-án láttuk a faj egyedeit.
Kacagócsér Gelochelidon nilotica
A 20. század közepéig alkalmi fészkelő volt Magyarországon, majd 2023-ban ismét sikeresen költött egy pár Mórahalomnál. A számára megfelelő vizes élőhelyeken rendszeres, de ritka átvonuló május és augusztus között.
Kevermesen az elmúlt 20 évben nem került elő, viszont a lőkösházi Turai-gyepen megfigyeltük egy átrepülő példányt 2020. július 6-án.
Lócsér Hydroprogne caspia
Magyarországon a számára megfelelő vizes élőhelyeken rendszeres, de kisszámú tavaszi (március vége – május közepe) és őszi (július közepe – október eleje) átvonuló. Általában magányosan vagy kisebb csapatokban kerül szem elé.
Kevermesen egyszer, 2023. április 21-én figyeltünk meg egy példányt a sóderbányán.
Küszvágó csér Sterna hirundo
Magyarországon szórványos telepes fészkelő a számára megfelelő vizes élőhelyeken. Április és szeptember között tartózkodik hazánkban.
Kevermesen a sóderbányán április 18. és július 26. között került elő. Tavaszi vonulása valószínűleg április második felében zajlik, de júniusban és júliusban is előfordult. Általában magányos példányokat láttunk, de két esetben három, egyszer pedig kb. 30 példány került szem elé.
Fattyúszerkő Chlidonias hybrida
Magyarországon elsősorban az Alföld vizes élőhelyein költ más szerkő- és vöcsökfajokkal alkotott közös telepeken. Jellemzően április és szeptember között látható nálunk. Állománya az éves csapadékviszonyoknak megfelelően fluktuál, de alapvetően növekvő a trend.
Kevermesen rendszeres tavaszi átvonuló, ami április közepe és május közepe között zajlik. A vonulási csúcs április végén van. Van néhány június eleji és egy július 8-i adata is. Belvizes években a Turai-gyepen is feltűnhet. Gyakran más szerkőfajokkal együtt mutatkozik.
Fehérszárnyú szerkő Chlidonias leucopterus
Magyarországon az Alföldön fészkel az éves csapadékviszonyokhoz igazodva jelentősen fluktuáló állománnyal. Április és szeptember között látható hazánkban.
Kevermesen a legritkább szerkőfaj. Mindössze öt adata ismert az április 28. és május 21. közötti időszakból. Egy esetben a Turai-gyepen is megfigyeltük. Gyakran más szerkőfajokkal együtt mutatkozik.
Kormos szerkő Chlidonias niger
Magyarországon elsősorban az Alföldön fészkel az éves csapadékviszonyokhoz igazodva jelentősen fluktuáló állománnyal. Jellemzően március vége és október közepe között tartózkodik hazánkban.
Kevermesen az utóbbi években növekvő számban került elő. Ez az egyetlen szerkőfaj, amelynek van őszi adata is (2021. augusztus 12.). Tavaszi vonulása április vége és május közepe között zajlik. Van egy szélsőségesen korai (2019. március 10.) és egy viszonylag késői (2014. június 5.) adata is. Gyakran más szerkőfajokkal együtt mutatkozik.
Északi búvár Gavia stellata
Magyarországon jellemzően a nagyobb állóvizeken és folyókon látható október és február között. Tavasszal ritka. Jellemzően magányosan vagy kisebb csapatokban mutatkozik.
Kevermesen az elmúlt 20 évben egyszer, 2018. december 1–6. között figyeltünk meg egy példányt a sóderbányán.
Sarki búvár Gavia arctica
Magyarországon jellemzően a nagyobb állóvizeken és folyókon látható. Az első őszi vonulók már július végén megjelenhetnek, de a megfigyelések száma csak októberben kezd növekedni, novemberben tetőzik és a vonulók decemberre elhagyják az országot. Kis számban télen és a tavaszi vonulás során is látható június elejéig. Ritkán nyáron is felbukkan. Jellemzően magányosan vagy kisebb csapatokban mutatkozik.
Kevermesen 2014-ben, 2016-ban, 2019-ben, 2021-ben és 2023-ban figyeltük meg jellemzően magányos példányait a sóderbányán. 2 példány csupán egyszer tartózkodott a területen. A 40 megfigyelés mindössze 6 különböző előfordulásra vonatkozik, a madarak gyakran több hetet is a területen töltenek. Elsősorban késő ősszel és télen került elő, mindössze egyetlen tavaszi megfigyelése volt (2023. április 17–18.) (legkorábbi adat: 2016. október 31., legkésőbbi adat: 2021. február 12.). A megfigyelések jelentős része decemberben történt.
Fekete gólya Ciconia nigra
Legnagyobb magyarországi állományai a Duna, a Tisza és a Dráva mentén, valamint Somogy vármegyében és a Zemplén-hegységben találhatók. Erdőkben fészkel. Február vége és november között látható hazánkban.
Kevermesen és a lőkösházi Turai-gyepen rendszeres átvonuló. Tavasszal az első példányok március közepétől jelennek meg (legkorábbi adat: 2021. március 13.), de a vonulás fő időszaka április. Ritkán májusban is megfigyeltük, júniustól azonban megnő a megfigyelések száma. Az őszi vonulás legintenzívebb időszaka augusztus és szeptember, különösen szeptember vége. Októberben már csak egyszer került szem elé (2021. október 2.).
Fehér gólya Ciconia ciconia
Országszerte elterjedt, gyakori, de csökkenő állományú fészkelő. Fészkelési szokásai a 20. század közepétől kezdve jelentősen megváltoztak. Március eleje és szeptember közepe között látható hazánkban, de egyre több példány próbálkozik meg az átteleléssel is.
Kevermesen rendszeres, de csökkenő állományú fészkelő. Az elmúlt 20 évben a három páros állomány egy párra csökkent, és ma már csak a község központjában költ. Tavasszal március második felében érkeznek vissza a fészekhez, de vonuló csapatokkal még májusban is lehet találkozni. Legkorábbi tavaszi megfigyelése 2018. március 13-án történt. A fészket július vége és augusztus vége között hagyják el. Szeptemberben már csak kivételesen figyelhetünk meg vonuló fehér gólyákat (összesen négy adat). Legkésőbbi adata 2005. szeptember 17-ről származik.
Kis kárókatona Microcarbo pygmaeus
Magyarországon a 19. századot követő kipusztulása után 1988-ban költött először, azóta folyamatosan terjeszkedik és a legnagyobb természetes és mesterséges tavaknál, mocsaraknál már rendszeres fészkelővé vált. Egész évben megfigyelhető, de tavasszal van egy áprilisi, ősszel pedig egy októberi vonulási csúcsa.
Kevermesen hosszú ideig nem került elő, első megfigyelésére 2013. december 15-ig kellett várni. Ezt követően főként decemberben rendszeresen észleltük a sóderbányán. Augusztus 29. és április 3. között november kivételével minden hónapból van legalább egy adata. Az adatok számában egyébként visszaesés tapasztalható, 2019. január 1-től már csak négyszer került szem elé.
Kárókatona Phalacrocorax carbo
Magyarországon a nagyobb folyók és állóvizek mentén költ, ahol halban gazdag táplálkozóterületek állnak rendelkezésre. Költési időszakon kívül más vízfelületeken is előfordul. Állandó, de ősszel és télen északabbi populációk egyedei is megjelennek nálunk. Úgy a fészkelő, mint a telelő állománya csökken.
Kevermesen rendszeres átvonuló és téli vendég. Legnagyobb számban október és március között látható, a megfigyelések maximuma januárra esik. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy a kárókatonák a vizek befagyása miatt kénytelenek elhagyni az északi területeket. Áprilisban és májusban, valamint augusztusban és szeptemberben ritka, júniusban és júliusban pedig egyáltalán nincs adata. Az őszi vonulás októberben indul el.
Kanalasgém Platalea leucorodia
Magyarországon elsősorban az Alföld számára megfelelő vizes élőhelyein fészkel telepesen. Az első példányok február közepétől érkeznek vissza a telelőterületekről, és jellemzően október elejéig tartózkodnak nálunk. Egyre rendszeresebbé váltak az áttelelő egyedek is. Állománya az adott évi csapadékviszonyokhoz igazodva fluktuál, de alapvetően csökkenő a trend.
Kevermesen és a lőkösházi Turai-gyepen ritka átvonuló és kóborló. Legkorábbi tavaszi megfigyelése 2022. március 30-án történt. Ezt követően július elejéig kis számban többször is észleltük. 2017. júniusában a Turai-gyep mellett kialakult belvízen jelent meg egy csapat, amely korábban a határ túloldalán, Siklón tartózkodott.
Bölömbika Botaurus stellaris
Magyarországon a számára megfelelő vizes élőhelyeken rendszeres, elterjedt fészkelő. Tavasszal márciusban érkeznek vissza elsők, míg ősszel november elejére a legtöbb madár elhagyja hazánkat. Leginkább a költési időszakban lehet észlelni jellegzetes bummogó hangjáról, egyébként rejtett életmódot folytat. Áttelelhet. Állománya növekszik.
Kevermesen csak 2014-ben észleltük a Cigányka-ér melletti nádasban, ekkor valószínűleg költött is ott. Ezzel szemben a lőkösházi Turai-gyepen rendszeres átvonuló és fészkelő. Fészkelését egyszer sem sikerült bizonyítani, azonban a költési időszakban végig jelen lévő öreg madarak alapján ez egészen biztosra vehető. A száraz években nem költ, egyébként 1–3 párra becsüljük az állományt. Tavasszal az első példányok márciusban és április elején érkeznek meg (legkorábbi észlelés: 2015. március 14.). Ezt követően egészen július közepéig lehet hallani a hangjukat, majd már csak a gyepen táplálkozó vagy a dűlőúton üldögélő példányok kerülnek szem elé. Augusztusban háromszor, legkésőbb 2013. augusztus 16-án láttunk bölömbikát.
Törpegém Ixobrychus minutus
Országszerte elterjedt fészkelő, szinte minden típusú vizes élőhelyen fészkel. Április közepe és október eleje között látható hazánkban.
Kevermesen minden évben költ 1–3 pár a sóderbányán. Tavasszal ritkán már április végén (legkorábbi adat: 2020. április 22.), de jellemzően csak május elején érkezik vissza. Az átvonuló példányokat nem lehet elkülöníteni a helyi állomány tagjaitól. A költések befejezése után, augusztus közepétől már csak ritkán kerül szem elé. Szeptemberben négyszer láttunk törpegémeket, a legkésőbbi megfigyelése pedig 2009. október 23-án történt. Alkalmilag a Turai-gyepen is megtelepedett.
Bakcsó Nycticorax nycticorax
Magyarországon a számára megfelelő vizes élőhelyeken gyakori, telepes fészkelő. Március közepe és október közepe között látható nálunk, de ritkán télen is előfordul. Állománya az adott évi csapadékviszonyok függvényében fluktuál, de alapvetően enyhén növekszik.
Kevermesen rendszeres vendég március és szeptember között. Márciusban csak négyszer került elő, legkorábban 2005. március 15-én. A tavaszi vonulás áprilisban a legintenzívebb. Ezt követően egészen augusztus végéig gyakran kerül szem elé a sóderbányán. Szeptemberben már csak kétszer, legkésőbb 2023. szeptember 21-én láttuk. Belvizes években a lőkösházi Turai-gyepen is előfordul.
Üstökösgém Ardeola ralloides
Magyarországon a számára megfelelő síkvidéki vizes élőhelyeken rendszeres fészkelő. Április eleje és október eleje között látható hazánkban. Állománya hosszútávon csökkent.
Kevermesen a sóderbányán ritka, de az utóbbi években növekvő számú átvonuló. A legtöbb adata a tavaszi időszakból származik (április 19. – május 10.). Egyszer júniusban, kétszer júliusban is szem elé került, legkésőbb 2023. július 25-én.
Pásztorgém Bubulcus ibis
Magyarországon első alkalommal 2013-ban bizonyították költését, azóta egyre több helyen és nagyobb számban telepedett meg. Április és november között látható nálunk.
Kevermesen az elmúlt 20 évben egyszer, 2020. június 25-én figyeltünk meg egy átrepülő példányt.
Szürke gém Ardea cinerea
A számára megfelelő vizes élőhelyeken országszerte fészkel. Telepesen költ. Egész évben előfordul hazánkban. Állománya jelenleg növekszik.
Kevermesen és a lőkösházi Turai-gyepen gyakori, egész évben megfigyelhető faj. Kis számban és elsősorban az elmúlt 10 évben már télen is előfordul a területen, a sóderbánya környékén áttelelő példányok is rendszeresek. A megfigyelések száma március közepétől kezd jelentősen emelkedni, és az éves maximumot áprilisban éri el. Ezt követően konstans mennyiségben láttuk, majd júliusban ismét egy csúcs érzékelhető. Ettől kezdve a januári minimumig fokozatosan csökken a megfigyelések száma. A megfigyelések száma nemcsak télen, hanem az év más időszakaiban is jelentősen nőtt az elmúlt 10 évben.
Vörös gém Ardea purpurea
Elsősorban az Alföld és a Kisalföld vizes élőhelyein költ telepesen. Március közepe és október vége között látható hazánkban. Állománya az adott év csapadékviszonyainak függvényében fluktuál.
Kevermesen rendszeres tavaszi és őszi átvonuló. Legkorábbi tavaszi megfigyelése 2020. március 29-én történt. A vonulás áprilisban a legintenzívebb, de május végéig rendszeresen lehet látni vörös gémeket a sóderbányán. Kétszer júniusban is megfigyeltük, őszi vonulása azonban csak július elején veszi kezdetét és augusztus elejére lecseng. Legkésőbbi megfigyelése 2021. szeptember 15-én történt. A Turai-gyepen 2013-ban költhetett is egy pár.
Nagy kócsag Ardea alba
Országszerte elterjedt telepes fészkelő. A hazai állomány február vége és november között tartózkodik nálunk, de egész évben látható. Egyre nagyobb számban telel át.
Kevermesen és a lőkösházi Turai-gyepen rendszeres, egész évben megfigyelhető vendég. Szeptember és február között meglehetősen ritka. A megfigyelések száma március közepétől emelkedik és ez egészen májusig tart. A megfigyelések áprilisban érik el a maximumot. Egy júniusi visszaesést követően határozott csúcs tapasztalható júliusban és augusztusban.
Kis kócsag Egretta garzetta
Magyarországon a számára megfelelő vizes élőhelyeken rendszeresen fészkel. Korábban a folyók ártéri erdőiben költött, napjainkban azonban ezeknek a telepeknek a jelentős része megszűnt. Március vége és október vége között látható nálunk, de télen is felbukkanhat. Állománya jelenleg növekszik.
Kevermesen rendszeres tavaszi és őszi átvonuló. Tavasszal gyakoribb, mint ősszel. Vonulása már április elején elkezdődhet (legkorábbi megfigyelés: 2021. április 1.), de nagyobb számban csak május első felében látható a térségben. Ezt követően néhány alkalommal megfigyeltük június és szeptember között, legkésőbb 2022. szeptember 1-jén.
Halászsas Pandion haliaetus
Magyarországon kisszámú tavaszi és őszi átvonuló március és október között. Elsősorban nagyobb folyók és halastavak környékén figyelhetjük meg. Alkalmi fészkelési kísérletei is voltak hazánkban.
Kevermesen ritka tavaszi és őszi átvonuló. Tavasszal mindhárom megfigyelése egy szűk perióduson belül történt március 28. és április 4. között. Ősszel a vonulás fő időszaka augusztus 30. és szeptember 6. között volt, ennél később csak egyszer, 2014. október 5-én került elő.
Darázsölyv Pernis apivorus
Magyarországon elsősorban hegy- és dombvidéki erdőkben költ, de erdősültebb síkvidéki területeken is megtelepszik. Hosszútávú vonuló, április és október között látható nálunk. Hazai fészkelő állománya stabil.
Kevermesen rendszeres, de kisszámú tavaszi és őszi átvonuló. Tavaszi vonulása április vége és május vége között zajlik, határozott csúccsal május első dekádjában. Legkorábbi tavaszi észlelése 2014. április 21-én, míg legkésőbbi 2017. május 30-án volt. Ősszel július második fele és szeptember közepe között lehetett átvonuló példányait látni határozott csúccsal augusztus második felében. Legkorábbi őszi észlelése 2015. július 15-én, míg a legkésőbbi 2022. október 4-én volt.
Fakó keselyű Gyps fulvus
Magyarországon a 19. században még fészkelt, azóta viszont már csak kóborlóként tűnik fel.
Kevermesen egyszer, 2006. május 19-én figyeltünk meg egy példányt.
Kígyászölyv Circaetus gallicus
Magyarországon rendszeres, de kisszámú fészkelő és rendszeres átvonuló. Elsősorban hegy- és dombvidéki erdőkben költ. Március és október között lehet vele találkozni hazánkban. Állománya ingadozik.
Kevermsen rendszeres, de kisszámú tavaszi és őszi átvonuló, illetve nyári kóborló. Tavasszal csupán kétszer, 2018. április 28-án és 2012. május 9-én láttuk a fajt. A nyári időszakban június és július hónapokban többször is szem elé kerültek magányos példányok, augusztus elejétől október elejéig pedig megnőtt a megfigyelések száma. A legtöbb adat augusztus második dekádjából származik, míg a legkésőbbi megfigyelés 2020. október 2-án történt. Az átnyaraló madarakra vonatkozó kóborlási adatokat nehéz elkülöníteni az őszi vonulók adataitól, ugyanakkor az augusztus második felétől megfigyelt egyedek valódi vonulók lehettek.
Békászó sas Clanga pomarina
Magyarországon rendszeres, de kisszámú fészkelő és rendszeres átvonuló. Elsősorban hegy- és dombvidéki erdőkben költ. Március és szeptember között látható az országban. Állománya az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkent.
Kevermesen rendszeres, de kisszámú tavaszi és őszi átvonuló, illetve nyári kóborló. Tavaszi vonulása áprilisban zajlott, csúcsa a hó első felében volt. Legkorábbi tavaszi észlelése 2021. április 1-jén, míg a legkésőbbi 2018. május 4-én történt. Nyáron június közepétől kezdődően lehetett a fajjal találkozni, nagyobb számban azonban csak július vége és szeptember közepe között fordult elő a területen. Legkésőbbi adata 2013. szeptember 15-éről származik.
Fekete sas Clanga clanga
Magyarországon rendszeres vendég a szeptember vége és április eleje közötti időszakban nagyobb vízfelületeknél. Általában magányosan látható. Egy-egy példány áttelelhet bizonyos területeken.
Kevermesen az elmúlt 20 évben kétszer, 2019. október 24-én és 2021. április 8-án figyeltünk meg egy-egy átrepülő példányt.
Törpesas Hieraaetus pennatus
Magyarországon 1988-ig rendszeres, kisszámú fészkelő volt. Azóta csak kóborló egyedek kerülnek szem elé leggyakrabban augusztusban, kisebb számban április és június között.
Kevermesen ritka kóborló, összesen négy alkalommal figyeltünk meg magányos példányokat egyszer áprilisban és májusban, kétszer szeptemberben. A Partium határhoz közeli területein költ, így talán azokat a madarakat észleltük Kevermesen is.
Parlagi sas Aquila heliaca
Magyarországon korábban az Északi-középhegységben fészkelt, onnan azonban mára szinte teljesen eltűnt és kolonizálta az Alföldet. Állománya folyamatosan növekszik. A fiatalok 3-4 évig kóborolnak a Kárpát-medencében, csak ezt követően foglalnak revírt. Az öreg madarak egész évben a költőhelyek közelében maradnak.
Kevermesen egész évben megfigyelhető faj. Nálunk nem költ, viszont Lőkösházán és Kisiratoson igen. Ezeket a madarakat lehet látni a költési időszakban, ősztől tavaszig pedig olykor 6-7 fiatal példány is megjelenik a térségben. A legtöbb megfigyelése a december–januári, valamint a március–áprilisi időszakban van. Az éves minimumot novemberben éri el a megfigyelések száma. Újabb megtelepedése várható a jövőben.
Szirti sas Aquila chrysaetos
Magyarországon csak a Zempléni-hegységben fészkel. Ezek a madarak állandók, télen viszont az ország síkvidéki területein is megjelennek kóborló példányok.
Kevermesen az elmúlt 20 évben négyszer került elő a december 13. és február 5. közötti időszakban.
Héjasas Aquila fasciata
Magyarországon rendkívül ritka kóborló.
Kevermesen 1943 tavaszán lőttek egy példányt. Ezt az adatot azonban nem tartják hitelesnek, mivel bizonytalan a begyűjtés helye (talán Romániában lőtték).
Karvaly Accipiter nisus
Országszerte elterjedt fészkelő. Gyakran fenyőfákon fészkel. Jellemző rá az urbanizáció. A hazai állomány állandó, de október és február között megnő a madarak száma az északi populációk egyedeinek délre húzódásával.
Kevermesen rendszeres téli vendég és az utóbbi években stabil fészkelővé vált. A 2010-es évek közepén telepedett meg egy pár a községi parkban fekete fenyőn, majd ezt követően két további fészket találtunk a külterületen. Tavaszi és őszi vonuláson, valamint a téli időszakban megnő a számuk.
Héja Accipiter gentilis
Országszerte elterjedt fészkelő erdőkben, erdőfoltokban. Állandó madár, de a fiatalok kirepülésüket követően Kárpát-medencén belüli diszperziós mozgást végeznek. Emellett északi példányok is megjelennek nálunk télire.
Kevermesen szórványos vendég, az év minden szakaszában meg lehet figyelni, de nem költ. Az éves megfigyelések maximuma augusztus és október, míg azok minimuma május és július között van. Télen és tavasszal ritkább, de februárban van egy kisebb csúcs a megfigyelésekben. Áprilisban tűnnek el az utolsó példányok.
Barna rétihéja Circus aeruginosus
Országszerte elterjedt, gyakori fészkelő. Elsősorban vízborította füves élőhelyeken költ, de megtelepszik száraz pusztákon és mezőgazdasági területeken is. A hazai állomány tagjai március közepe és október közepe között tartózkodnak nálunk. Néhány példány át is telel.
Kevermesen és a lőkösházi Turai-gyepen rendszeres, kisszámú fészkelő és gyakori átvonuló. Tavasszal ritkán már február végén (legkorábbi adat: 2023. február 21.), de jellemzően csak március elején érkeznek vissza az első példányok. Vonulása még áprilisban is tart, akkor, amikor a helyi állomány tagjai már a fészkeléssel vannak elfoglalva. Ősszel augusztus és október közepe között lehet átvonuló példányokkal (ritkán kisebb csapatokkal) találkozni. Egyszer 2023. november 16-án és 2020. december 30-án és 2019. január 16-án is megfigyeltünk egy-egy példányt.
Kékes rétihéja Circus cyaneus
Magyarországon rendszeres átvonuló és téli vendég, főként a síkvidéki területeken. Szeptember és április között látható nálunk. Az áttelelők mennyisége az időjárástól is függ.
Kevermesen és a lőkösházi Turai-gyepen rendszeres tavaszi és őszi átvonuló, illetve kisszámú téli vendég. Ősszel az első példányok jellemzően csak október közepén jelennek meg. Ennél korábban csak kétszer, 2018. szeptember 19-én, illetve 2023. október 3-án láttunk kékes rétihéját a területen. A vonulás október harmadik és november első harmadában volt a legintenzívebb, ezt követően november közepére visszaesett a madarak száma, és elsősorban a télire itt maradt példányokat lehetett látni. A tavaszi vonulás március eleje és április közepe között zajlott, csúcsa március első felében volt. A legkésőbbi megfigyelés 2023. április 13-án történt. 2022-ben és 2023-ban is megfigyeltünk egy-egy tojót a Turai-gyepen május 10-én és május 23-án.
Fakó rétihéja Circus macrourus
Magyarországon rendszeres, de kisszámú átvonuló. Az utóbbi években nőtt a megfigyelések száma. Tavasszal március–áprilisban, ősszel augusztus és október között vonul át hazánkon. Néha nyáron is előkerül.
Kevermesen és a lőkösházi Turai-gyepen rendszeres, de kisszámú tavaszi és őszi átvonuló. Tavaszi vonulása március eleje és április vége között zajlik, csúcsa március utolsó harmadára esik. Legkorábbi tavaszi észlelése 2023. március 6-án, míg a legkésőbbi 2014. április 26-án volt. Ősszel augusztus vége és október közepe között vonul át a területen, a vonulás csúcsa szeptember első harmadára esik. Legkorábbi őszi észlelése 2020. augusztus 23-án, míg a legkésőbbi 2017. október 17-én volt.
Hamvas rétihéja Circus pygargus
Magyarországon rendszeres, kisszámú fészkelő. Elterjedése az alföldi területeken foltszerű. Március vége és október eleje között látható hazánkban. Hosszútávú vonuló.
Kevermesen és a lőkösházi Turai-gyepen rendszeres, de kisszámú tavaszi és őszi átvonuló. Tavaszi vonulása áprilisra esik, a vonulás csúcsa április utolsó harmadában van. Legkorábbi tavaszi észlelése 2018. április 11-én, míg a legkésőbbi 2022. május 6-án volt. Ősszel augusztus közepe és szeptember eleje között vonul át a területen, a vonulás csúcsa augusztus második harmadára esik. Legkorábbi őszi észlelése 2022. és 2023. augusztus 12-én, míg a legkésőbbi 2013. szeptember 5-én volt. Néhány esetben a költési időszakban is megfigyeltünk egy-egy alacsonyan átrepülő öreg hímet.
Vörös kánya Milvus milvus
Magyarországon az 1990-es évekbeli visszatelepülése óta rendszeres, kisszámú fészkelő, ill. téli vendég. Állandó madár, de télire a környező országokból is érkeznek hozzánk vörös kányák.
Kevermesen ritka kóborló. 2010. november 15-én, 2013. április 26-án, 2019. szeptember 12-én, 2020. december 4-én és 2022. november 22-én figyeltünk meg magányos példányokat.
Barna kánya Milvus migrans
Magyarországon elsősorban folyók árterein és halastavak mellett költ kis számban. Jellemzően március és november között látható nálunk, de olykor át is telelhet.
Kevermesen szórványos tavaszi és ritka őszi átvonuló. Tavasszal március vége és május eleje között vonul át a területen. Legkorábbi tavaszi megfigyelése 2023. március 9-én, míg a legkésőbbi 2022. május 6-án történt. Ősszel július második fele és szeptember közepe között került elő néhány alkalommal, határozott vonulási csúcs nem volt megfigyelhető. Legkésőbb 2017. szeptember 20-án került elő.
Rétisas Haliaeetus albicilla
Magyarországon növekvő állományú, rendszeres fészkelő elsősorban különböző vizes élőhelyeken. Állandó, de szeptember és március között tőlünk északabbi állományok tagjai is megjelennek nálunk.
Kevermesen rendszeres, kisszámú téli vendég és átvonuló. Ősszel augusztus közepétől november második feléig láttunk kóborló, átvonuló példányokat. Október első dekádjában egy kisebb csúcs rajzolódik ki, ami valószínűleg a faj vonuló egyedeinek köszönhető. A telelő madarak (legfeljebb 2–3 példány) november végétől február végéig láthatók a területen, azonban alkalmanként március közepéig is itt maradhatnak. A megfigyelések száma januárban tetőzik. Több különböző évben is előkerültek magányos példányok vagy párok április második felében is, 2016-ban például három alkalommal is.
Gatyás ölyv Buteo lagopus
Magyarországon rendszeres téli vendég szeptember és április között. Elsősorban mezőgazdasági területeken találkozhatunk vele, gyakran egerészölyvek társaságában.
Kevermesen és a lőkösházi Turai-gyepen rendszeres, de kisszámú tavaszi és őszi átvonuló, illetve téli vendég. Ősszel az első példányok olykor már szeptember közepén megjelennek, de jellemzően csak októberben érkeznek. Legkorábbi észlelése 2012. szeptember 16-án volt. A vonulás október utolsó dekádjábana legintenzívebb, ezt követően már csak a telelő példányokat lehetett látni. Ezek száma évenként változik, de általában csak egy-két példányról van szó. Tavasszal március elején határozott vonulási csúcs tapasztalható, az utolsó példányok pedig március második feléig, ritkán április elejéig elhagyják a területet. A legkésőbbi tavaszi megfigyelés 2023. április 6-án történt.
Pusztai ölyv Buteo rufinus
Magyarországon kisszámú, de növekvő állományú fészkelő. Az Alföld különböző tájain fészkel nyílt területeken. Kóborló példányok augusztus és október között jelennek meg hazánkban nagyobb számban.
Kevermesen rendszeres, de kisszámú vendég, amelyet az év minden részében megfigyeltünk már a területen. Az adatok éven belüli eloszlása alapján érdekes mintázat figyelhető meg. A téli időszakban, novembertől február közepéig nagyon ritkán került szem elé. A legtöbb téli adat 2013–2014 teléről származik, amikor többször is előkerült ugyanaz az öreg példány. Február közepe és május közepe között alkalmi megfigyelései voltak, majd május végétől megszaporodtak a megfigyelések. Őszi vonulásának kezdetét emiatt nem lehet megállapítani, de a vonulás minden bizonnyal szeptember közepe és október közepe között a legintenzívebb, október eleji csúccsal. A vonulás október végére cseng le. A számos nyár eleji – gyakran ugyanazokra a példányokra vonatkozó – megfigyelési adat miatt elképzelhető, hogy a pusztai ölyv költött a környéken a 2010-es évek közepén. vagy legalábbis rendszeresen átnyaralt itt. Az elmúlt években viszont jelentősen visszaesett a megfigyelések száma.
Egerészölyv Buteo buteo
Országszerte elterjedt, gyakori fészkelő, tömeges átvonuló és téli vendég. Állandó madár, de jelentős mennyiségben vonulnak át az országon északi példányok, és ezek át is telelnek nálunk. Az áttelelők száma a hóvastagság függvényében változik.
Kevermesen rendszeres, kisszámú fészkelő, valamint nagyszámú átvonuló és téli vendég. Nagyobb számban márciusban, ill. szeptember-októberben vonul át nálunk, télen pedig – az országos mintázathoz hasonlóan – jelentősen fluktuál a mennyiségük.
Gyöngybagoly Tyto alba
Magyarországon és sík- és dombvidéki nyílt területeken elterjedt fészkelőnek számít. Állandó madár, de főként a fiatalok nagyobb távolságokra is eljuthatnak költés utáni diszperziójuk során. Állományára jelentősen természetes fluktuáció jellemző.
Kevermesen rendszeres, de kisszámú fészkelő. A 2000-es évek elején még a templomban is költött, innen azonban eltűnt a torony lezárásával. Azóta elsősorban padlásokon és mezőgazdasági épületeken költ. Állománya évről évre változik az adott évi táplálékmennyiség és a tél függvényében. Rendszeresen elütik. Az elütött madarak száma alapján valószínűleg alapvetően csökkent a faj helyi állománya.
Füleskuvik Otus scops
Magyarországon általánosan elterjedt, de sehol sem gyakori faj. Legnagyobb állományai a Duna-Tisza közén élnek. Parkos, ligete élőhelyeken telepszik meg. Elsősorban egyenesszárnyúakkal táplálkozik. Az egyetlen bagolyfajunk, amely valódi hosszútávú vonuló. Afrika trópusi részein telel. Április második fele és október eleje között látható nálunk.
Kevermesen ritka kóborló, ill. alkalmi fészkelő. 2018. május 1. és június 9. között minden este lehetett hallani egy hímet a község központjában. Ekkor valószínűleg költött is itt. Kétszer előkerült augusztusban és szeptemberben is.
Macskabagoly Strix aluco
Magyarországon legnagyobb állományai a hegy- és dombvidéki erdőkben élnek, de az Alföldön is fészkel. Állandó madár, de a fiatalok kóborolhatnak.
Kevermesen az elmúlt 20 évben nem fordult elő. Ezt megelőzően, az 1990-es évek végén kimutatták jelenlétét a templomtoronyban.
Uráli bagoly Strix uralensis
Magyarországon elsősorban az Északi-középhegységben költ. Állománya növekszik. Állandó, de hideg időjárás esetén elhagyhatják a hegyvidéki fészkelőhelyeket. Ilyenkor alföldi területeken is előkerül.
Kevermesen 2022. január 25. és február 14. között tartózkodott egy példány a parkban.
Kuvik Athene noctua
Országszerte elterjedt fészkelő, legnagyobb állományai az Alföldön élnek. Állandó madár, és a fiatalok sem kóborolnak messzire a költőhelyektől. Mivel természetes költőhelyei nagyrészt megszűntek, így napjainkban elsősorban településeken költ.
Kevermesen rendszeres, gyakori fészkelő. A leggyakoribb bagolyfaj, amely szinte kizárólag belterületi padlásokon költ. Egész évben megfigyelhetjük. Főként a kora tavaszi párosodási időszakban, valamint a fiatalok kirepülését követően lehet hallani hangjukat. Nagy számban ütik el az utakon. Állománya a 2020-as évekig növekedett, de hosszútávún elképzelhető lesz egy visszaesés is.
Gatyáskuvik Aegolius funereus
Magyarországon rendkívül ritka kóborló és fészkelő. Elsősorban az őszi-téli időszakban jelenik meg kóborlóként hegy- és síkvidéki területeken. Alkalmi fészkeléseit is bizonyították az Északi-középhegységben.
1938. április 22-én lőttek Kevermes környékén egy példányt, amely a Munkácsy Mihály Múzeum gyűjteményében található. Mivel a madár pontos elejtési helye nem ismert, nem zárható ki, hogy mai határainkon kívül lőtték le, így Magyarország madarainak legújabb névjegyzéke 2. függelékben tárgyalja ezt az előfordulást.
Erdei fülesbagoly Asio otus
Országszerte elterjedt, gyakori fészkelő. Facsoportokon, fasorokon, galériaerdőkben és ültetvényeken költ más madarak gallyfészkeiben. Urbanizálódik. Állandó madár. Télire behúzódnak a településekre, ahol a környékbeli fészkelők csapatosan, védett fákon töltik a nappalokat.
Kevermesen rendszeres, de változó számú fészkelő. Állománynagyságát az aktuális táplálékkínálat határozza meg. Pocokgradációs években jóval több pár telepszik meg, mint ellenkező esetben. Kis számban régóta költ a belterületen is, de elsősorban külterületi fasorokon és erdőkben fészkel. Klasszikus, több évtizedes telelőhelye a községi park, ahol a lucfenyőkön jelentős nappalozóhely alakult ki. A gyűrűzés-visszafogás adatok alapján a telelő madarak több éven keresztül is visszatérnek ide. Négy éves köpetvizsgálat eredményei alapján megállapítható, hogy legfontosabb táplálékállata nálunk is a mezei pocok.
Réti fülesbagoly Asio flammeus
Magyarországi előfordulását az aktuális táplálékmennyiség határozza meg. Ennek függvényében változik a költő párok és az áttelelő madarak száma. Nyílt területeken költ, fészkét a földre építi. Legutóbbi jelentősebb inváziója 2014-ben volt. Telente gyepeken, mezőgazdasági területeken fordul elő.
Kevermesen és a lőkösházi Turai-gyepen kisszámú, szórványos téli vendég és alkalmi fészkelő. Nem minden évben került elő. Ősszel az első példányok akár már szeptember végén megjelenhetnek (legkorábbi adat: 2018. szeptember 27.), de jellemzően csak novemberben érkeznek meg a Turai-gyepre. Itt 1–2 példányt szoktunk látni. Ezek valószínűleg át is telelnek itt, bár télen csak ritkán végzünk megfigyeléseket a területen. Tavasszal legkésőbb április elejéig maradnak, ezt követően ugyanis már csak akkor figyeltük meg a fajt, amikor költött is a területen. Erre eddig bizonyítottan egyszer, 2014-ben volt példa. Ebben az évben nemcsak a gyepen, hanem egyéb mezőgazdasági területeken is költött. A fészkelőhelyeken legkésőbb július 19-én észleltük. 2023-ban május 20-án egy gabonaföld felett nászrepülő egyedet figyeltünk meg. A telelő erdei fülesbaglyok között egyszer figyeltünk meg egy példányt.
Búbosbanka Upupa epops
Az ország nyugati részeitől eltekintve elterjedt fészkelő fákkal, fasorokkal megszakított nyílt területeken. Odúlakó faj, ami a legfontosabb limitáló tényező az elterjedésében. Hosszútávú vonuló, március és szeptember között látható nálunk. Állománya az elmúlt évtizedben növekedett.
Kevermesen rendszeres átvonuló és ritka, alkalmi fészkelő. A 2000-es évek elején jóval gyakoribb fészkelő volt, ekkor még a belterület több pontján is költött. Ezt követően közel egy évtizedig egyáltalán nem volt biztos költése nálunk. A 2020-as években aztán ismét több helyen is megtelepedett fészkelőként. Vonuláskor nagy számban látható. Tavasszal március vége és május eleje, míg ősszel július közepe és szeptember közepe között vonul át a térségben. Legkorábbi tavaszi megfigyelése 2017. március 19-én, míg legkésőbbi őszi megfigyelése 2023. szeptember 14-én történt.
Szalakóta Coracias garrulus
Magyarországon a hatékony természetvédelmi intézkedéseknek köszönhetően növekvő állományú fészkelő elsősorban az Alföldön. Odúlakó faj. Hazánkban április vége és október között látható. Hosszútávú vonuló.
Kevermesen ritka kóborló, a lőkösházi Turai-gyepen pedig alkalmi fészkelő. Az 1990-es években még költött a Turai-gyepen, azonban a 2000-es évekre eltűnt innen. Elbeszélések alapján vonuláskor többször is megfigyelték itt. Ennek köszönhetően 2016-ban mesterséges fészekodút helyeztünk ki a gyep melletti kőrisfasorra, amit még abban az évben el is foglalt egy pár. 2018-ig minden évben használták az odút, azóta viszont ismét csak vonuláskor bukkant fel. 2022-ben a határ más részein is feltűntek költési időben szalakóták. Legkorábbi tavaszi megfigyelése 2020. május 4-én, míg a legkésőbbi őszi megfigyelése 2022. augusztus 20-án történt.
Jégmadár Alcedo atthis
Országszerte elterjedt fészkelő folyók, patakok és nagyobb csatornák mentén. Állandó madár, de a vizek befagyása a költőhelyek elhagyására kényszeríti. Északi állományok átvonulnak Magyarországon.
Kevermesen a sóderbányán rendszeres tavaszi és őszi átvonuló, téli vendég. Minden hónapból van adata, de legnagyobb számban a július közepe és december eleje között zajló őszi vonuláson látható. Gyűrűzés-visszafogási adatok alapján kijelenthető, hogy a nyár végén megjelenő madarak akár tél végéig is kitarthatnak a tavaknál. Tavasszal március végéig – április elejéig hagyják el a területet. Biztos költési adata nincs, és nyáron is csak egyszer, 2014. júniusában tartózkodott egy fiatal madár a sóderbányán. Két esetben (2017. október 17. és 2020. szeptember 3.) a fácántelepen is megfigyeltük (első esetben gyűrűztük) a faj egy-egy egyedét, ami jelzi, hogy vonuláskor bárhol felbukkanhat.
Gyurgyalag Merops apiaster
Országszerte elterjedt, telepesen fészkelő faj. Lösz-, homok- vagy partfalba ásott fészkelőüregben költ, ezért elterjedését ezen élőhelyek jelenléte határozza meg. Állománya növekszik. Hosszútávú vonuló. Hazánkban április és szeptember között látható. Vonuláskor olyan helyeken is nagy számban figyelhetjük meg, ahol egyébként nem költ.
Kevermesen rendszeres, kisszámú fészkelő. A sóderbányán a partifecske-telepen évente változó számban költ, de 8–10 párnál soha sincs több. A fészkelő madarak augusztusig hagyják el a telepet, amikor a faj vonulása már zajlik. Csapataival szeptember közepéig lehet találkozni (legkésőbbi megfigyelés: 2020. szeptember 15.). Tavasszal április végén érkeznek vissza az elsők, de a vonulás májusban a legintenzívebb (legkorábbi adat: 2022. április 25.).
Nyaktekercs Jynx torquilla
Országszerte elterjedt fészkelő, amely elsősorban nyíltabb erdőkben, erdőszéleken költ. Odúlakó, de jellemzően nem készít saját odút. Hosszútávú vonuló, hazánkban március és szeptember között látható. Állománya növekszik.
Kevermesen rendszeres, kisszámú tavaszi és ritka őszi átvonuló. Tavasszal április eleje és május eleje között (legkorábbi adat: 2020. április 2., legkésőbbi adat: 2016. május 9.) vonul át nálunk, de májusban már kifejezetten ritka. Ősszel mindössze ötször került elő augusztus 10. és szeptember 8. között.
Közép fakopáncs Dendrocopos medius
Magyarországon elsősorban tölgyesekben és ártéri erdőkben költ. Gyenge csőre miatt csak korhadt fákba tudja odúját elkészíteni. Állandó madár, de költés utáni diszperziója során olyan helyeken is előfordul, ahol egyébként nem fészkel. Állománya növekszik.
Kevermesen rendszeres, kisszámú fészkelő, ill. ősztől tavaszig nem költő egyedekkel is találkozhatunk. Költését a Tábornok erdő tölggyel elegyes idős állományában bizonyítottuk, de valószínűleg költött már a Fenyves erdőben is. Április és augusztus között ritkán került szem elé, ami azzal magyarázható, hogy ekkor zajlik a költésük, és jóval nehezebb őket észlelni. A megfigyelések száma szeptember közepétől kezd emelkedni, és egészen március közepéig rendszeresen előkerül a faj. Télen gyakran cinegecsapatokkal mozog.
Kis fakopáncs Dendrocops minor
Országszerte elterjedt fészkelő, amely elsősorban az idős fákból álló, korhadt faanyagban gazdag állományokban telepszik meg. Állandó, de költés utáni diszperziója során olyan helyeken is előfordul, ahol egyébként nem fészkel. Néha – főként télen – nádasokban is megfigyelhetjük.
Kevermesen kisszámú, de rendszeres fészkelő. Rendszeresen költ a Tábornok erdőben és a Fenyves erdőben, ill. költött a 2022-ben letermelt nyárfaerdőben is. Életmódja és testmérete miatt költési időben nehéz a detektálhatósága, ezért nincs például májusi adata. Ősztől tavaszig rendszeresen megfigyelhetők magányosan vagy cinegecsapatokkal kóborló egyedek is. Ezek jellemzően március végéig, ritkán április elejéig láthatók nálunk.
Balkáni fakopáncs Dendrocopos syriacus
Magyarországon csak a 20. század első felében jelent meg fészkelőként, ennek ellenére ma már országszerte elterjedt, gyakori fészkelő. Szinte kizárólag lakott területeken (parkok, kertek, gyümölcsösök stb.) költ. Állandó, de költés utáni diszperziója során olyan helyeken is előfordul, ahol egyébként nem fészkel.
Kevermesen rendszeres, gyakori fészkelő. Elsősorban a belterületen költ, de újabban megjelent fészkelőként a sóderbánya erdőiben is. Egész évben a költőhelyek közelében figyelhetjük meg.
Nagy fakopáncs Dendrocopos major
Országszerte elterjedt, gyakori fészkelő. Szinte minden típusú fás élőhelyen megtalálható. Állandó, de költés utáni diszperziója során olyan helyeken is előfordul, ahol egyébként nem fészkel.
Kevermesen rendszeres, gyakori fészkelő. Elsősorban a külterületi erdőkben és fasorokon költ, de előfordul a belterületen is. Egész évben a költőhelyek közelében figyelhetjük meg.
Fekete harkály Dryocopus martius
A 20. század végéig csak a nagy kiterjedésű, természetes állapotú, öreg lombos erdőkben fészkelt kis számban, napjainkban azonban már számos erdőtípusban megtalálható. Expanziója révén az Alföldön is elterjedt fészkelővé vált. Állandó, de költés utáni diszperziója során olyan helyeken is előfordul, ahol egyébként nem fészkel.
Kevermesen az első megfigyelése 2013. szeptember 29-én történt a sóderbányán. Ezt követően 2019. február 16-ig kellett várni a következő előfordulására. Ettől kezdve azonban rendszeres kóborlóvá vált. Legtöbb megfigyelése az őszi időszakban történt augusztus és november között. Télen és tavasszal ritkább, ill. néhányszor nyáron is szem elé került. 2010. áprilisában a lőkösházi Turai-gyepen is megfigyeltük, ill. minden egy 2020-ban a Bréda Kastély parkjában megtalált fészekodú alapján ott költhetett is. Talán ennek is köszönhető a megfigyelések számának emelkedése az elmúlt években.
Zöld küllő Picus viridis
Országszerte elterjedt, gyakori fészkelő elsősorban alföldi erdőkben, erdőfoltokban, fasorokon. Az erdő széléhez kötődik, a zárt állományokat kerüli. Városi környezetben is költ. Legfontosabb táplálékállatai a hangyák. Állandó, de költés utáni diszperziója során olyan helyeken is előfordul, ahol egyébként nem fészkel.
Kevermesen rendszeres, gyakori fészkelő. Az idősebb erdőfoltokban és fasorokon, valamint kertekben, utcai fákon és a parkban is költ. Egész évben megfigyelhető a költőhelyeken.
Vörös vércse Falci tinnunculus
Országszerte elterjedt, gyakori fészkelő. Legnagyobb állományai a síkvidéki területeken költenek. A hazai állomány nagyobb részt elvonul télire, de rendszeresek az áttelelő egyedek is. Télire északról is érkeznek hozzánk telelő példányok. Fészkelő állománya növekedett az elmúlt évtizedekben.
Kevermese rendszeres, gyakori fészkelő. Erdőfoltokban és fasorokon fészkel. Mivel saját fészket nem épít, így nélkülözhetetlen számára a varjúfélék jelenléte. Nálunk szarka és dolmányos varjú fészkeit foglalják el. Egész évben megfigyelhető nálunk, de november és február között csak néhány példány marad itt. Ezek száma az aktuális időjárástól függ, néha teljesen el is tűnnek a térségből. Vonuló egyedekkel elsősorban márciusban és szeptember – októberben találkozhatunk.
Kék vércse Falco vespertinus
Magyarországon elsősorban az Alföldön költ legeltetett gyepek szárnyékerdeiben és szántóterületek fasorain. Telepesen költ, fészket nem épít, hanem más fajok (jellemzően varjúfélék) fészkét vagy mesterséges költőládákat foglal el. Állománya 2006 óta nő, de mivel a legtöbb pár mesterséges telepeken költ, így a faj sorsa a természetvédelmi intézkedésektől vált függővé. Hosszútávú vonuló, hazánkban április vége és október között látható. Ősszel a vonulás kezdete előtt nagy csapatokban gyülekeznek.
Kevermesen az elmúlt 20 évben alkalmi fészkelő és rendszeres átvonuló és nyári vendég volt. Nálunk csak magányosan költő párok jelentek meg alkalomszerűen, ezzel szemben a lőkösházi Turai-gyep környékén rendszeres fészkelőnek számít akácfasorokon (de itt sincsenek telepei). Legkorábbi tavaszi megfigyelése 2018. április 17-én történt, de áprilisban ritkán kerül szem elé. Tavaszi vonulása elsősorban májusban zajlik. Ettől kezdve csak az itt fészkelőkkel, majd nyár közepétől a Turai-gyep kaszált részein a Romániában költő párok tagjaival találkozhatunk a térségben. Ősszel már augusztus elején is megfigyelhetünk kisebb csapatokat, és a vonulás ezt követően egészen szeptember végéig – október közepéig tart. Legkésőbbi megfigyelése 2013. október 12-én történt.
Kis sólyom Falco columbarius
Magyarországon rendszeres, kisszámú téli vendég. Szeptember és április között látható nálunk. Elsősorban a síkvidéki területeken fordul elő. Telelőállománya csökkenő.
Kevermesen és a lőkösházi Turai-gyepen rendszeres, kisszámú átvonuló és ritka téli vendég. Csak a leghidegebb teleken maradnak itt áttelelő példányok. Ősszel az első példányok szeptember közepén jelennek meg (legkorábbi adat: 2022. szeptember 12.), és november közepéig jellemzően az utolsók is elvonulnak tőlünk. December és február között évente változó mennyiségben figyelhető meg. Tavasszal április második hetéig fordul elő a térségben, ennél később csak egyszer, 2013. április 23-án figyeltük meg.
Kerecsensólyom Falco cherrug
Magyarországon elsősorban az Alföldön fészkel nagy kiterjedésű mezőgazdasági területeken. Korábban hegyvidéki területeken is fészkelt. Az 1950-es évekre az alföldi területekről szinte teljesen kipusztították, majd ezt követően a sikeres természetvédelmi intézkedéseknek köszönhetően sikerült megmenteni a fajt. Állománya a közelmúltig növekedett. Az állomány egy része állandó, de egyes madarak akár Dél-Európáig vagy Észak-Afrikáig is eljuthatnak télire.
Kevermesen és a lőkösházi Turai-gyepen szórványos kóborló, amely bármikor szem elé kerülhet. Legtöbb adata áprilisból és szeptemberből származik, de ekkor sem gyakori. Éven belüli előfordulási mintázata teljesen random, nem mutat semmiféle mintázatot.
Vándorsólyom Falco peregrinus
Magyarországon elsősorban középhegységekben fészkel. 1964-re a DDT hatásai miatt kipusztult az országban mint fészkelő, és a következő megtelepedésére 1997-ig kellett várni. Ettől kezdve az állomány növekedett. Fészket nem épít. A téli időszakban országszerte megfigyelhetők magányos egyedei, gyakran városi környezetben is.
Kevermesen rendszeres téli vendég. Az első példányok ősszel jellemzően október végétől jelentkeztek, de három esetben már szeptemberben (2022. szeptember 22., 2014. és 2018. szeptember 28.) is megfigyeltük a fajt a területen. Február utolsó dekádját követően már csak kétszer, 2023. március 5-én és 2022. április 30-án láttunk vándorsólymot a területen, illetve van egy 2013. július 22-ig adata is. Egy-egy vadászó példány gyakran megfigyelhető Kevermes belterületén is.
Kabasólyom Falco subbuteo
Országszerte elterjedt, gyakori fészkelő. Nyílt területeken, gyakran partifecske- és gyurgyalagtelepek környékén költ. Hosszútávú vonuló. Március második fele és október közepe között látható hazánkban.
Kevermesen rendszeres, kisszámú fészkelő és átvonuló. Az első példányok általában április közepén érkeznek vissza, de egy esetben, 2018-ban már március 31-én is szem elé került egy példány. Vonuló példányokkal májusig lehet találkozni, amikor a helyi állomány tagjai a fészeknél vannak. 1-2 páros állománya idős nyárfasoron és nyárfaerdőkben költ. Ősszel október első hetéig láthatók vonuló példányok, a legkésőbbi megfigyelése 2013. október 20-án történt.
Tövisszúró gébics Lanius collurio
Országszerte elterjedt, gyakori fészkelő. Leggyakrabban a bokrokkal és gyepekkel tarkított mozaikos élőhelyeken költ, de a mezőgazdasági területek fasorain, csatornapartokon is mindenhol jelen van. Hosszútávú vonuló, április második fele és október eleje között látható hazánkban.
Kevermesen rendszeres, gyakori fészkelő. Minden fasoron, csatornaparton jelen van, de jelentős állománya él az elhagyott belterületi házhelyeken és kertekben is. A gyűrűzési adatok alapján fészkelőhelyére éveken át visszajárhatnak. Tavasszal április vége és május, míg ősszel július vége és október eleje között vonul át nálunk. Októberben már ritka. Az őszi vonulás csúcsa augusztus közepén van. Legkorábbi tavaszi megfigyelése 2006. és 2023. április 22-én, míg legkésőbbi őszi megfigyelése 2013. október 12-én történt.
Kis őrgébics Lanius minor
A 20. század elején még a tövisszúró gébicsnél is gyakoribb fészkelő volt hazánkban, mára azonban jelentősen lecsökkent az állománya, és ez a csökkenés napjainkban is tart. Elsősorban alföldi gyep- é mezőgazdasági területeken fészkel akác- és nyárfacsoportokban, fasorokon. Hosszútávú vonuló, április vége és szeptember eleje között lehet nálunk megfigyelni.
Kevermesen rendszeres, kisszámú fészkelő. Állománya az elmúlt 20 évben jelentősen csökkent. Addig, amíg a 2000-es évek elején laza kolóniái is voltak akácerdőkben, mára már csak 2-3 rendszeres fészkelőhelye van. A lőkösházi Turai-gyepen is költ legalább 1 pár. Tavasszal május elején érkeznek meg, áprilisban csak egyszer, 2022. április 30-án észleltük. A családok augusztus közepéig maradnak a költőhelyeken, ezt követően már csak ritkán figyeltük meg (legkésőbbi adat: 2023. augusztus 25.).
Nagy őrgébics Lanius excubitor
Magyarországon elsősorban téli vendég, de az elmúlt két évtizedben már növekvő számban fészkel is az ország északkeleti tájain. A hazai állomány tagjai korán, már márciusban építik a fészküket, akkor, amikor a telelő madarak egy része még itt tartózkodik. Ezek augusztus és április között láthatók nálunk.
Kevermesen rendszeres átvonuló és téli vendég. Az adatok éven belüli eloszlása alapján kijelenthető, hogy télire csak ritkán maradnak nálunk nagy őrgébicsek. Az első példányok jellemzően október elején – közepén tűnnek fel, szeptemberben csak kétszer figyeltük meg (legkorábbi adat: 2011. szeptember 25.). Vonulása november végéig tart, ezt követően a telelő példányok tartózkodnak nálunk. A megfigyelések száma februárban tetőzik, ami már a tavaszi vonuló madarakra utal. Az utolsók március első hetében tűnnek el, legkésőbbi adata 2022. március 24-ről származik.
Sárgarigó Oriolus oriolus
Országszerte elterjedt, gyakori fészkelő. Változatos élőhelyeken költ. Hosszútávú vonuló, április közepe és szeptember közepe között tartózkodik hazánkban. Állománya növekszik.
Kevermesen rendszeres, gyakori fészkelő. Kül- és belterületen egyaránt költ erdőkben, facsoportokon, fasorokon, kertekben és a parkban is. Tavasszal az első példányok április végén érkeznek vissza (legkorábbi adat: 2018. április 17.), de vonuló példányokkal még május közepén is találkozhatunk. Őszi vonulása július végén indul és szeptember közepéig az utolsók is elhagyják a térséget (legkésőbbi adat: 2017. szeptember 19.). Hernyójárásos őszökön a fácántelepen működő gyűrűzőállomáson is fogjuk a faj egyedeit. Egy, a sóderbányán jelölt példány a következő évben is visszatért ugyanoda, ami magas fészkelőterület-hűségre utal.
Szajkó Garrulus glandarius
Országszerte elterjedt, gyakori fészkelő erdei élőhelyeken. Legnagyobb állományai hegy- és dombvidékeken, valamint az erdősült alföldi tájakon élnek. A hazai állomány állandó, de ősszel és tavasszal északi madarak is átvonulnak nálunk. Állománya növekszik.
Kevermesen rendszeres, de csak kisszámú vendég elsősorban az ősztől tavaszig terjedő időszakban. Fészkelését csak egyszer, 2023-ban sikerült bizonyítani a fácántelepen, de 2005-ben, 2013-ban és 2015-ben is észleltük költési időszakban. Ősszel általában szeptember első felében lehet az első példányokkal találkozni, és jellemzően október végére el is tűnnek a területről. Tavasszal még ennél is ritkább, alkalmi adatai március és április fordulójáról származnak. Ezt követően csak azokban az években került elő, amikor feltételeztük költését. 2012–2016 között jelentősen megnőtt a megfigyelések száma, és ekkor telente is a területen tartózkodott néhány madár. 2016 után aztán ismét ritkább lett a faj annak ellenére, hogy stabil megtelepedésére számítottunk. 2014 és 2019 őszén, illetve 2015 és 2020 tavaszán azonban szignifikánsan több madár volt a területen, mint a többi évben, és a megfigyelések száma is magasabb volt, mint egyébként. 2014. október 11-én 38 példányos csapatát láttuk a Tábornok erdőben, de más években is előkerültek 5-10 példányos csapatai.
Szarka Pica pica
Országszerte elterjedt, gyakori fészkelő. Fa és bokorcsoportokkal, fasorokkal tarkított mezőgazdasági területeken, ill. egyre gyakrabban városi környezetben költ. Állandó madár. Ősszel és télen kisebb-nagyobb csapatokban kóborolnak. Állománya növekszik.
Kevermesen rendszeres, de csak kisszámú fészkelő. Az utóbbi években már csak néhány pár költ a külterületi ezüstfásokban és akácfasokon. Bár állandó madár, a megfigyelések éven belüli eloszlása nem egyenletes. Az éves minimum május és augusztus között érzékelhető, amit egy határozott októberi éves maximum követ. Novemberben ismét visszaesik, majd december és április között stagnál a megfigyelések száma.
Fenyőszajkó Nucifraga caryocatactes
Magyarországon rendszeres, de kisszámú átvonuló és téli vendég szeptember és április között. Inváziós években jelentős mennyiségben figyelhető meg alföldi területeken is. Költését eddig nem sikerült bizonyítani annak ellenére, hogy territórium tartó madarakat többször is megfigyeltek.
Kevermesen az elmúlt 20 évben egyszer, 2008. október 27-én figyeltünk meg egy példányt. Ebben az évben országos inváziója volt.
Csóka Coloeus monedula
Magyarországon elsősorban alföldi és dombvidéki gyepterületeken és városokban költ. Faodúban, mesterséges költőládában és épületeken, azok kéményében fészkel. A hazai állomány részben vonuló, de ősztől tavaszig északi madarak is láthatók nálunk. Állományváltozása bizonytalan, de bizonyos térségekben a költőhelyek megszűnésével csökkent az állománya.
Kevermesen az elmúlt 20 évben nem költött, előtte viszont alkalmilag megtelepedett az iskolaépület kéményében. A lőkösházi Bréda Kastély parkjában minden évben költ néhány pár. Vonuláskor kisebb-nagyobb, gyakran vetési varjakkal vegyes csapatai rendszeresen megfigyelhetők. Tavasszal márciusban és áprilisban vonul át nagyobb számban a területen, ezt követően Kevermesen csak alkalmilag kerülnek szem elé valószínűleg a lőkösházi madarak. Az őszi vonulás kevésbé jelentős, mint a tavaszi, ekkor októberben tetőzik a számuk. November és február között kis számban figyelhető meg.
Vetési varjú Corvus frugilegus
Alföldi és dombvidéki területeken elterjedt fészkelő. Telepesen fészkel, az utóbbi időszakban egyre gyakrabban telepszik meg városi környezetben is. Egész évben megfigyelhető. A hazai állomány ősztől tavaszig északról érkező egyedekkel egészül ki. A régi nagy fészektelepek mindenhonnan eltűntek, és a hazai állomány jelentős része kipusztult. Napjainkban ugyanakkor növekszik az állománya.
Kevermesen még a 20. század második felében is volt telepe, ez azonban már a múlté, jelenleg csak vonuláskor és télen látható. Statisztikai módszerekkel nem elemeztük, de az elmúlt 20 évben láthatóan csökkent a térségben átvonuló vetési varjak száma. Ősszel az első átvonuló csapatok szeptember végén jelennek meg, és egészen december közepéig rendszeresen lehet látni kisebb-nagyobb csapatokat. Télen kis csapatokban mutatkozik. Ezek a madarak minden bizonnyal a Gyulán és környékén éjszakázó csapatokból repülnek ki reggel a kevermesi táplálkozóterületekre. Márciusban és áprilisban lehet találkozni vonuló csapatokkal, azonban az időszak végén már talán az Eleken és Mácsán költő varjak is feltűnnek nálunk. A nyári eleji megfigyelések is valószínűleg ezekre a fészkelőkre vonatkoznak. A megfigyelések éves minimuma június és augusztus között van, júliusban például egyszer sem került elő.
Dolmányos varjú Corvus cornix
Országszerte elterjedt, gyakori, növekvő állományú fészkelő. Elsősorban mezőgazdasági területeken költ, de nagy mértékben urbanizálódik is. Állandó madár, költési időszakon kívül kisebb-nagyobb csapatokban kóborol.
Kevermesen rendszeres, de csak kisszámú fészkelő erdőfoltokban és fasorokon. Annak ellenére, hogy állandó madár, a megfigyelések éven belüli eloszlása nem egyenletes. A legkevesebb megfigyelés június és szeptember között történt (augusztusi éves minimummal), míg októberben, valamint márciusban és áprilisban vannak az éves maximumok. Télen nagyjából egyenletesen oszlik el a megfigyelések száma. Márciusban, illetve nyár közepén nem ritkák a 20–30, olykor 40–50 példányos csapatok sem.
Holló Corvus corax
Magyarországon elsősorban domb- és hegyvidéki területeken költ, de egyre nagyobb számban telepszik meg síkvidéken is. Állandó madár, de költés után nagy területeken kóborolnak és ekkor nagy csapatokat is meg lehet figyelni. Fészkelő- és telelőállománya is növekszik.
Kevermesen rendszeres kóborló az év minden részén. Elsősorban szeptember vége és április között látható nálunk, de kis számban a nyári hónapokban is feltűnik. A megfigyelések éves minimuma júniusban van. Általában magányosan vagy párokban, esetleg kisebb (maximum 7 példány) csapatokban látható.
Csonttollú Bombycilla garrulus
Magyarországon átvonuló és téli vendég. Nagyobb számban csak inváziós években jelentkezik.
Kevermesen az elmúlt 20 évben összesen hatszor figyeltük meg magányos példányait vagy kisebb csapatait november 18. és január 12. között.
Fenyvescinege Periparus ater
Magyarországon elsősorban hegy- és dombvidéki lucfenyvesekben költött, de napjainkban már a síkvidéki fenyvesekben, fenyő-bükk elegyes erdőkben és parkokban is költ. Ősztől tavaszig olyan helyeken is átvonul, ahol egyébként nem költ, bizonyos években inváziós jelleggel.
Kevermesen rendszeres, változó számú tavaszi és őszi átvonuló, ill. téli vendég, ugyanakkor bizonyos években (így pl. 2011-ben és 2013-ban) teljesen hiányozhat is (2016-ban is csak egyszer észleltük). Fészkelését nem sikerült bizonyítani, ugyanakkor 2014 nyarán egy hím példány a költési szezon során a parkban énekelt, míg 2022ben május végén hallottunk ugyanitt egy éneklő példányt. Ősszel változó időpontokban jelennek meg az első példányok; inváziós években akár már szeptember első felében, míg máskor csak október második felében (legkorábbi adat: 2019. szeptember 13.). Tavasszal márciusban és áprilisban vonul át a területen, olykor még április végén – május elején is találkozhatunk a faj egyedeivel (legkésőbbi, vonuló egyedekre vonatkozó adat: 2022. május 6.). Klasszikus telelőhelye a település központjában lévő park, ahol az idős lucfenyők kiváló táplálkozóhelyet nyújtanak számára. Bizonyos években szignifikánsan többször és nagyobb számban került elő a térségben, mint a többi évben. Ezekben az években nem ritkák a 10–15 példányos összetartó csapatai sem szemben a szokásos egy-két példánnyal. Legutóbbi inváziója 2023 őszén volt.
Barátcinege Poacile palustris
Magyarországon elsősorban hegy- és dombvidéki erdőkben költ, de megtelepszik alföldi erdőkben, ártereken, parkokban is, ha megfelelő fészkelőhelyet (odvas fát) talál. Még költési időszakon túl sem jellemző rá a nagyobb távolságú kóborlás. Állománya növekszik.
Kevermesen csak egyszer, 2001–2002 telén észleltük a parkban. Hozzánk legközelebb a Zarándi-hegységben és a Maros mentén költ, azonban alacsony kóborlási hajlama miatt még ezekről a területekről sem jutnak el hozzánk barátcinegék.
Kék cinege Cyanistes caeruleus
Országszerte elterjedt fészkelő, de legnagyobb állományai a hegy- és dombvidéki tölgyesekben és bükkösökben élnek. Költési időszakon kívül településeken és nádasokban is előfordul. Tavaszi (február közepe – március közepe) és őszi (augusztus vége – november közepe) vonulásakor olyan területeken is látható, ahol egyébként nem költ. Néha inváziósan jelennek meg az északi madarak.
Kevermesen alkalmi, kisszámú fészkelő és rendszeres, olykor tömeges átvonuló. Nem minden évben észleltük költését a Tábornok erdőben és a 2022-ben letermelt nyárfaerdőben. Ezekben az években már nyár közepétől lehetett kóborló fiatalokkal találkozni. Vonulása azonban csak október elején kezdődik, és a hó második felében tetőzik. 2017. október 18-án közel 700 példány akadt hálóba a fácántelepen. Hasonló méretű inváziója országos szinten is ritka. Vonuláskor magasan átrepülő csapatokat is meg lehet figyelni. Novembertől március végéig – április elejéig lehet találkozni áttelelő, majd átvonuló kék cinegékkel. Az áttelelők száma igen alacsony, és a tavaszi vonulás is kevésbé jelentős, mint az őszi. Április közepétől már csak a helyben fészkelőkkel lehet találkozni. A megfigyelések száma május és június közepe között éri el az éves minimumot, ekkor mindössze hétszer figyeltük meg. Június második felében kezdődhet el a fiatalok diszperziós mozgása.
Széncinege Parus major
Országszerte elterjedt, gyakori fészkelő. A legkülönfélébb élőhelyeken költ, erőteljesen urbanizálódott. Állománya napjainkban is növekszik. Állandó, de ősszel olykor nagy mennyiségben vonulnak át az országon északi madarak.
Kevermesen rendszeres, gyakori fészkelő. Kül- és belterületen egyaránt költ, utóbbi helyen növekszik az állománya. Odúlakó madár, de fészkét Kevermesen is megtalálták már postaládában is. Ősszel szeptember végétől kezd emelkedni az átvonuló széncinegék száma, és október közepén éri el a csúcsát. November elejére lecseng a vonulás. 2017-ben és 2019-ben kisebb, 2021-ben viszont egy igen jelentős inváziója volt az októberi időszakban. Ekkor az átlagos mennyiség közel tízszeresét gyűrűztük.
Függőcinege Remiz pendulinus
Folyók és állóvizek mentén, ártéri ligeterdőkben, mocsarak fűzfáin, esetleg nádasokban fészkel. Országos elterjedése ennek megfelelően ezekre az élőhelyekre korlátozódik. Vonuló faj, és ilyenkor olyan területeken is megfigyelhető, ahol egyébként nem jellemző. Tavasszal március eleje és április vége, ősszel augusztus közepe és november eleje között vonul át az országon. Ritkán áttelelhet.
Kevermesen alkalmi fészkelő és kisszámú, de rendszeres átvonuló. Fészkeléseit több évben is bizonyítottuk a sóderbányán. Télen, december és február között csak 2016-ban figyeltük meg a fajt két alkalommal. Tavaszi vonulása jellemzően március második felében kezdődik (legkorábbi adat: 2017. március 9.), március – április fordulóján tetőzik és az utolsó átvonuló madarak április közepéig láthatók (április második felében csak egyszer, 2022. április 29-én észleltük). Ezt követően július közepéig csak a helyi állomány tagjai fordultak elő a térségben. Érdekes, hogy július utolsó hetében többször is megfigyeltünk átvonuló függőcinegéket, augusztusban viszont egyetlen adata sincs. Őszi vonulása csak szeptember második felében kezdődik, október második felében határozott csúcs tapasztalható (ekkor került elő legtöbbször éven belül). Vonuló függőcinegékkel november második hetéig találkozhatunk (legkésőbbi adat: 2023. november 13.).
Barkóscinege Panurus biarmicus
Magyarországon lokális elterjedésű faj, mivel csak olyan vizes élőhelyeken költ, ahol nagyobb nádasok és gyékényesek vannak. Egész évben látható. Ősztől tavaszig csapatokba verődnek, ahol már a fiatal madarak is párban mozognak. Ezek a párok életük végéig együtt maradnak.
Kevermesen az elmúlt 20 évben nem figyeltük meg, a lőkösházi Turai-gyepen viszont háromszor is előkerült (2016. május 27., 2018. szeptember 27. és 2018. október 12.). A szeptemberi és októberi megfigyelések vonuló madarakra vonatkoznak, a májusi öreg hím megfigyelése ugyanakkor környékbeli költésére is utalhat. A határ túloldalán bizonyítottan költ a faj.
Erdei pacsirta Lullula arborea
Magyarországon legnagyobb állományai a Duna-Tisza közén, a Nyírségben és a középhegységekben élnek. Elsősorban ligetes területek (nem intenzíven művelt mezőgazdasági területek, erdei irtásterületek, fás legelők, bokros domboldalak, szőlőskertek). Vonuló, február közepe és november között látható nálunk, de ritkán áttelelhet. Vonuláskor olyan területeken is előfordul, ahol egyébként nem költ.
Kevermesen rendszeres, kisszámú tavaszi és őszi átvonuló. Tavasszal az első madarak február közepén érkeznek (legkorábbi megfigyelés: 2014. február 10.) és a vonulás március végéig, ritkán április elejéig tart (legkésőbbi megfigyelés: 2017. április 10.). Ősszel ritkán már szeptember utolsó hetében feltűnnek az első példányok (legkorábbi megfigyelés: 2014. szeptember 27.) és a vonulás november közepéig is elhúzódhat (legkésőbbi megfigyelés: 2020. november 22.). Téli adata nincs. Általában kisebb csapatokban látható, de olykor nagyobb (maximum 40 példányos) csapatai is szem elé kerülhet.
Mezei pacsirta Alauda arvensis
Magyarországon elsősorban szántókon, parlagokon, legeltetett gyepeken költ és vonuláskor is ilyen élőhelyeken figyelhető meg. Kis számban télen is előfordul, de a hazai fészkelők jellemzően február és november között tartózkodnak nálunk. Vonuláskor nagy számban látható. Állománya a legtöbb régióban csökken.
Kevermesen rendszeres, gyakori fészkelő a szántóterületeken. Az éneklő hímek alapján fészkelőállománya a teljes külterületen elérheti a 80-100 párt is. Kis számban rendszeresen előkerül télen (január – február közepe) is, gyakran búbospacsirták és sármányok csapataiban. Decemberben ugyanakkor csak kétszer figyeltük meg, ami azt jelzi, hogy a januári madarak az északi területekről érkezhetnek a hideg idő elől. Tényleges áttelelésére nincs adat. Vonulása február közepén indul meg és március végéig tart, bár ekkor már a helyi fészkelők is a revírekben vannak. Július végétől kezdenek gyülekezni a tarlókon, dűlőutak mentén, ill. a Turai-gyep szikes részein. Ezek az olykor több tucatnyi példányból álló csapatok szeptember végéig maradnak a területen, ekkortól válik intenzívvé a vonulás. Az utolsó példányok november közepéig hagyják el a térséget.
Búbospacsirta Galerida cristata
Az erdős területek kivételével országszerte elterjedt, gyakori fészkelő. Antropogén környezetben (parkolók, lapostetők, állattartó telepek stb.) is költ. Egész évben megfigyelhető. Télen kisebb-nagyobb csapatokba verődnek. Állománya csökken.
Kevermesen rendszeres, kisszámú fészkelő. Több tradícionális fészkelőhelye is van a határ különböző pontjain, ahol évről évre mindig költ. Hideg, havas időben az országutak mentén láthatók olykor 20-30 példányos csapataik is. Extrém időjárási körülmények között a belterületen is megjelenhetnek.
Partifecske Riparia riparia
Magyarországon elsősorban alföldi területeken, folyók menti szakadófalakban, ill. antropogén homok-, agyag és kavicspartfalakban fészkel. Hosszútávú vonuló. Az első példányok április elején jelennek meg, de a költőhelyekre gyakran csak május közepén térnek vissza. Ősszel nagy létszámú csapatokban nádasokban éjszakáznak. Ősszel októberig láthatók nálunk. Állománya évente fluktuál, de pl. a Tisza felső szakaszán az 1990-es évekhez képest 2018-ra 90%-kal csökkent a fészkelő párok száma.
Kevermesen a sóderbányán minden évben költ 100–300 pár. A telep mindig azon a területen alakul ki, ahol aktív bányászat zajlik, mivel így biztosított a partfal évenkénti megújulása. Tavasszal jellemzően április közepén észleltük az első példányokat, ennél korábban ritkább volt (legkorábbi adat: 2017. április 4.). Ezek minden esetben átvonuló példányok voltak. A helyi fészkelők csak a hó végén, de méginkább május első felében érkeztek vissza. Ősszel augusztus végéig minden évben elhagyták a telepet, ezt követően kis számban szeptember végéig, nagyon ritkán október elejéig vonultak át északi madarak a területen (legkésőbbi adat: 2021. október 2.). Vonuló példányok kivétel nélkül vegyes fecskecsapatokban kerültek szem elé.
Füsti fecske Hirundo rustica
Országszerte elterjedt, gyakori fészkelő antropogén élőhelyeken. Bizonyos helyeken kisebb-nagyobb telepei is kialakulhatnak. Hosszútávú vonuló, hazánkban március vége és október között látható. Állománya csökken.
Kevermesen rendszeres, gyakori, de csökkenő állományú fészkelő. Az állománycsökkenést egyaránt okozza az istállózó állattartás háttérbe szorulása és a vonulási útvonalakon, telelőterületeken történő negatív változások. Tavasszal március végén – április elején érkeznek vissza az első példányok (legkorábbi megfigyelés: 2010. március 20.), de a költőhelyekre még májusban is érkeznek fecskék. Augusztustól kisebb-nagyobb csapatokban gyülekeznek a villanydrótokon, majd szeptemberre a helyi állomány tagjai elhagyják a térséget. Augusztustól megjelennek az olykor több száz, esetleg ezer példányos átvonuló csapatok is. 500 példánynál nagyobb csapatait szeptember végén észleltük. Legkésőbbi megfigyelése 2005. október 15-én történt.
Molnárfecske Delichon urbicum
Országszerte elterjedt, gyakori fészkelő lakott területeken lévő épületeken, hidakon, felüljárókon. Helyenként több száz páros telepei is kialakulhatnak. Fészkeit évekig használja. Hosszútávú vonuló, március vége és október eleje között látható hazánkban. Állománya csökken.
Kevermesen rendszeres, gyakori fészkelő. Állománya stabilnak tűnik. Fészkét leggyakrabban házak homlokzatára építi. Tavasszal az első példányok április elején érkeznek vissza, márciusban csak háromszor (legkorábban 2018. és 2023. március 30-án) figyeltük meg. Ősszel olykor még szeptemberben is a fészkeknél vannak, de október elejéig az utolsók is elvonulnak (legkésőbbi adat: 2020. október 2.). Vonuláskor gyakran füsti fecskékkel vegyes csapatokban látható.
Vörhenyes fecske Cecropis daurica
Magyarországon ritka kóborló és alkalmi fészkelő. Főként a tavaszi (április–május), ritkábban az őszi (július–augusztus) vonuláson figyelték meg. 2017-ben Balatonfüreden egy mélygarázsban fészkelt.
Kevermesen az elmúlt 20 évben egyszer, 2021. augusztus 16-án figyeltünk meg egy példányt a sóderbányán. Az adatot az MME Nomenclator Bizottsága is hitelesítette.
Őszapó Aegithalos caudatus
Országszerte elterjedt, gyakori fészkelő erdőkben, bokros területeken, gyümölcsösökben, parkokban, kertekben. Állandó madár, de költési időszakon túl csapatokban kóborolnak, olykor nagy távolságokra is. Állománya növekszik.
Kevermesen rendszeres fészkelő. A fészkelő párok száma a 2010-es években határozott emelkedést mutatott. Elsősorban a külterületi erdőfoltokban és fasorokon figyelhető meg, de kóborló csapatok a belterületen is felbukkanhatnak. Egész évben a területen tartózkodnak, de a költési időszakban (április–július) a megfigyelések száma jelentősen visszaesik a madarak nehéz detektálhatósága miatt. A gyűrűzési adatok alapján megállapítható, hogy szeptembertől, de különösen októberben bizonyos években nagyobb számban érkeznek kóborló csapatok a térségbe. A visszafogási adatok alapján a legtöbb madár az első évében elpusztul, csak néhányan érik meg a 3-4 éves kort.
Sisegő füzike Phylloscopus sibilatrix
Magyarországon a gyér aljnövényzetű, második lombkorona- és cserjeszint nélküli erdőkben fészkel. Leggyakoribb a hegyvidékeken és a Nyírségben. Hosszútávú vonuló, március vége és október eleje között tartózkodik hazánkban. Állománya növekszik.
Kevermesen rendszeres, tömeges tavaszi és őszi átvonuló. 2013-ban és 2021-ben június elején is észleltünk éneklő hímeket, ami nem zárja ki a költés lehetőségét sem. Tavaszi vonulása április második hete és május közepe között zajlik (legkorábbi adat: 2014. április 5., legkésőbbi adat: 2021. május 21.). Ősszel nagyon korán, már július utolsó harmadában megjelennek az első átvonulók (legkorábbi adat: 2014. és 2019. július 19.). A vonulás csúcsa augusztus – szeptember fordulóján van, ekkor egyike a leggyakoribb énekesmadaraknak. Az utolsók példányok szeptember közepén hagyják el a területet. Legkésőbbi megfigyelése 2017. szeptember 26-án történt. 2023 őszén az átlagosnál jóval nagyobb számban gyűrűztük.
Barna füzike Phylloscopus fuscatus
Magyarországon rendkívül ritka őszi-téli kóborló. Szibériai elterjedésű faj.
Kevermesen 2016. októberében megfigyeltünk egy madarat, amely a barna füzike bélyegeit viselte magán (tollazat, hang, viselkedés). Az adat mindazonáltal bizonytalan és az MME Nomenclator Bizottsága részére nem is küldtünk leírást. Megjegyzendő, hogy ebben az időszakban az ország több részén is megfigyelték a faj egyedeit.
Fitiszfüzike Phylloscopus trochilus
Magyarországon elsősorban hegylábi és dombvidéki erdőkben fészkel, de síkvidéken is költ a számára alkalmas helyeken. Hosszútávú vonuló, március vége és november eleje között látható hazánkban. Vonuláskor olyan helyeken is tömeges, ahol egyébként nem költ.
Kevermesen rendszeres, gyakori tavaszi és tömeges őszi átvonuló. Tavaszi vonulása április elején kezdődik (legkorábbi megfigyelés: 2021. április 2.), de az első példányok megjelenésének időpontjában akár két hetes eltérések is lehetnek. Májusban már ritkább, a hó közepére az utolsók is elvonulnak (legkésőbbi megfigyelés: 2010. május 21.). Őszi vonulása már július második felében elkezdődik (legkorábbi megfigyelés: 2013. július 22.). A vonulás csúcsa szeptember első felében van, október közepéig az utolsók is elhagyják a területet (legkésőbbi megfigyelés: 2016. október 18.). Kis számban, főként októberben a főként Skandináviában fészkelő Ph. t. acredula alfaj egyedei is átvonulnak nálunk.
Csilpcsalpfüzike Phylloscopus collybita
Országszerte elterjedt, gyakori fészkelő különféle erdőkben és fás, bokros élőhelyeken. A fátlan területeken nem fészkel. Vonuló, de enyhe teleken rendszeresen áttelel. Február és november között tartózkodik hazánkban. Állománya növekszik.
Kevermesen, rendszeres, de csak kisszámú fészkelő. A 2022-ben letermelt nyárfaerdőben olykor 2 pár jelenléte is bizonyított volt. Azóta a Fenyves-erdőben, a Tábornok-erdőben, ill. a sóderbánya területén valószínűsítettük költését. Vonuláskor gyakori, bizonyos időszakokban tömeges. Télen kifejezetten ritka: decemberben kétszer, februárban egyszer figyeltük meg. Tavaszi vonulásának kezdete nagyban függ az aktuális időjárástól. Bizonyos években már március elején (legkorábban 2020. március 1-jén), míg máskor csak a hó második felében észleltük az első példányokat. A vonulás március végén – április elején tetőzik, és április közepéig lehet nagy számban látni a faj egyedeit. Ekkor azonban már a helyi fészkelők is a revírekben vannak. Július végén és augusztusban még csak a helyi állomány tagjai mozognak a területen, az első vonulók csak szeptember közepén érkeznek meg. A vonulás október első felében tetőzik, november közepére az utolsók is elhagyják a területet (legkésőbbi adat: 2012. november 30.). Kis számban átvonul nálunk a Ph. c. abietinus alfaj is, valamint gyűrűztünk már szibériai csilpcsalpfüzikét Ph. c. tristis is.
Nádirigó Acrocephalus arundinaceus
Magyarországon a számára megfelelő élőhelyeken mindenhol költ. A nádasok nyílt víz felőli szegélyövezetében, kisebb vízparti nádasokban, csatornákban fészkel, a zárt nádasokat kerüli. Hosszútávú vonuló, nálunk április és október között látható.
Kevermesen rendszeres, gyakori fészkelő. Legnagyobb állománya a sóderbányán költ, de jelen van a Cigányka-ér és néhány kisebb csatorna nádasában, valamint a lőkösházi Turai-gyepen is. Meglepő módon 2023-ban egyáltalán nem költött a sóderbányán, aminek nem ismert az oka, hiszen minden egyéb élőhelyen hasonló mennyiségű nádirigó fészkelt, és az élőhely minősége látszólag itt sem romlott. Tavasszal az első éneklő hímeket április második felétől lehet hallani (legkorábbi megfigyelés: 2015. április 16.), de az állomány nagy része csak májusban érkezik vissza. Júliusban már nem hallható az énekük, de olykor még augusztus közepén is tart a költésük. A vonulás csúcsa augusztus első hetében van, ezt követően szeptember közepéig fokozatosan csökken a számuk. Szeptemberben már ritka, legkésőbbi megfigyelése pedig 2013. október 2-án történt.
Fülemülesitke Acrocephalus melanopogon
Speciális élőhelyigényű nádiposzátaféle, amely csak az aratatlan nádasokban fészkel. Emiatt magyarországi elterjedése mozaikos. Rövidtávú vonuló, február vége és november eleje között tartózkodik hazánkban. Állománya csökken.
Kevermesen az elmúlt 20 évben egyszer, 2015. augusztus 4-én került szem elé. 2018. április 12-én a lőkösházi Turai-gyepen is megfigyeltük.
Foltos nádiposzáta Acrocephalus schoenobaenus
A számára megfelelő élőhelyeken országszerte elterjedt, gyakori fészkelő. Elsősorban a vizes élőhelyek más növényfajokkal elegyes zónájában költ. Legnagyobb állományai az Alföldön élnek. Hosszútávú vonuló, március vége és november eleje között tartózkodik hazánkban.
Kevermesen rendszeres, kisszámú fészkelő és nagyszámú átvonuló. Néhány pár minden évben költ a nagyobb csatornák nádasaiban, a sóderbányán viszont még nem fészkelt. Jelentős állománya él a lőkösházi Turai-gyepen. Az ottani állomány tagjai április első hetében érkeznek a költőhelyre (legkorábbi megfigyelés: 2021. április 3.), ugyanakkor a sóderbányán még május elején is lehet átvonuló példányokkal találkozni. Bizonyos években még augusztusban is a fiókákat etetik, de július végére az állomány egy része már elhagyja a területet. Az őszi vonulására a fácántelepen gyűrűzött több száz madár adata alapján kétcsúcsú vonulási mintázat jellemző. Az első hullám csúcsa augusztus második felében, míg a második hullámé szeptember és október fordulóján van. Ez eltérő földrajzi régiókban fészkelők átvonulására utal. Október közepéig lehet velük találkozni, legkésőbbi megfigyelése 2021. október 18-án történt. Érdekes, hogy 2023. októberében egyetlen példányt sem fogtunk, ami jelzi, hogy jelentős különbség lehet a vonulás időzítésében az évek között.
Berki nádiposzáta Acrocephalus dumetorum
Magyarországon rendkívül ritka kóborló, amelynek elterjedési területe tőlünk keletebbre húzódik.
Kevermesen egyszer, 2019. augusztus 24-én gyűrűztünk egy öreg példányt a fácántelepen, amely adatot az MME Nomenclator Bizottsága is hitelesített.
Cserregő nádiposzáta Acrocephalus scirpaceus
Magyarországon különféle vizes élőhelyek nagyobb kiterjedésű nádasainak gyakori fészkelője. Legnagyobb állományai az Alföldön élnek. Hosszútávú vonuló, március vége és október vége között tartózkodik hazánkban. Állománya csökken.
Kevermesen a Cigányka-ér menti nagyobb nádasok ritka fészkelője, ill. rendszeres tavaszi és őszi átvonuló. A lőkösházi Turai-gyepen nagyobb, de a foltos nádiposzátáénál jóval kisebb állománya él. Az első éneklő hímeket április második hetében lehet észlelni (legkorábban több évben is április 12-én hallottuk), de vonulása még május közepén is tart. Ebben az időszakban fogunk vissza a sóderbányán egy előző évben Farmoson gyűrűzött példányt. A költő madarak július végéig – augusztus közepéig maradnak a helyi nádasokban, de ekkor már javában zajlik a vonulásuk is. Ennek csúcsa augusztus első felében van, ezt követően szeptember végéig fokozatosan csökken a számuk. Legkésőbbi megfigyelése 2021. október 7-én történt, de a gyűrűzési adatok alapján már szeptember második felében is igen ritka. Előfordulnak olyan egyedek, amelyek az énekes nádiposzátával hibrid bélyegeket mutatnak.
Énekes nádiposzáta Acrocephalus palustris
Magyarországon általánosan elterjedt fészkelő a nádasok külső zónájában, nedvességkedvelő magaskórós társulásokban. Hosszútávú vonuló. Tavasszal egyike a legkésőbb visszaérkező madaraknak. Április és szeptember között látható hazánkban. Állománya csökken.
Kevermesen és a lőkösházi Turai-gyepen rendszeres fészkelő, ill. gyakori tavaszi és őszi átvonuló. A számára alkalmas helyeken kül- és belterületen egyaránt fészkel. Tavasszal az első éneklő példányokat április végén – május elején lehet hallani (legkorábbi megfigyelés: 2023. április 27.), de a vonulás május első felében a legintenzívebb. A költőállomány tagjai július végéig – augusztus elejéig maradnak a fészkelőhelyeken, de ekkor már zajlik az északi állományok átvonulása is. A vonulás augusztusban a legintenzívebb, határozott csúcs azonban nincs. Szeptember második hetétől esik vissza jelentősen a madarak száma, a hó második felében már elég ritka. Legkésőbbi gyűrűzési adata 2017. és 2019. szeptember 27-ről származik. Előfordulnak olyan egyedek, amelyek a cserregő nádiposzátával hibrid bélyegeket mutatnak.
Halvány geze Iduna pallida
Magyarországon a folyóparti ártéri erdők kisszámú fészkelője. Legnagyobb állományai a Tisza alsó és középső folyásánál élnek, de költ a Maroson és a Duna alsó, valamint a Tisza felső folyásánál is. Május és augusztus között látható hazánkban. Vonuláskor az Alföld más területein is felbukkanhat.
Kevermesen az elmúlt 20 évben egyszer, 2019. augusztus 5-én gyűrűztünk egy példányt.
Kerti geze Hippolais icterina
Magyarországon elsősorban folyómenti ligeterdőkben és láperdőkben költ, de fészkel kertekben és parkokban is. Hosszútávú vonuló, április vége és szeptember vége között tartózkodik hazánkban. Vonuláskor olyan területeken is előfordul, ahol egyébként nem költ. Állománya stabil.
Kevermesen rendszeres, nagyszámú tavaszi és tömeges őszi átvonuló. Fészkelését az utóbbi években bizonyítani is sikerült a sóderbánya környéki erdőkben és a parkban. Tavasszal olykor már április utolsó hetében (legkorábbi megfigyelés: 2013. április 23.), de jellemzően csak május elején érkeznek vissza az első példányok. A vonulás egészen május második feléig elhúzódik. A júniusi adatok már mind a helyi fészkelőkre vonatkoznak. Néhány gyűrűzési adat alapján a helyi fészkelők július harmadik hetéig maradnak a területen, majd a hónap végén már az első vonuló példányok is megjelennek. Az őszi vonulás augusztus közepén tetőzik, ezt követően szeptember első hetéig még nagyobb számban, a hónap végéig pedig ritkán lehet látni a fajt. Legkésőbbi gyűrűzési adata 2017. szeptember 27-ről származik.
Berki tücsökmadár Locustella fluviatilis
Magyarországon elsősorban nedves talajú erdőkben, erdőszéleken és nyílt területek bokrosaiban fészkel. Hosszútávú vonuló, április közepe és október közepe között fordul elő hazánkban. Vonuláskor olyan területeken is látható, ahol egyébként nem költ. Állománya az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkent.
Kevermesen a 2000-es évek elején még fészkelt 1-2 pár, mára azonban csak vonuláskor fordul elő és akkor is csak kis számban. A 2010-es évek első felében még rendszeresen lehetett látni tavasszal is, azóta viszont csak alkalmilag bukkan fel a májusi időszakban. Legkorábbi megfigyelése 2014. május 3-án történt, míg legkésőbb 2018. május 22-én észleltük. Őszi vonulása a 2016-ban indult gyűrűzési programnak köszönhetően jól ismert. Legkorábbi gyűrűzésére 2020. augusztus 3-án került sor. Ezt követően szórványosan egészen szeptember végéig fogtuk a fajt. 2013. október 2-án terepen figyeltük meg legkésőbb.
Nádi tücsökmadár Locustella luscinioides
Magyarországon állóvizek mentén költ, ahol aratatlan, többéves nádasokat talál. Legnagyobb állományai az Alföldön élnek. Március és október vége között látható hazánkban. Állománya stabil.
Kevermesen nem költ, viszont a lőkösházi Turai-gyepen rendszeres fészkelő. Itt tavasszal az első madarak jellemzően április második hetében tűnnek fel (legkorábbi megfigyelés: 2021. április 3.), de e tekintetben jelentős eltérés van az egyes évek között. Olykor még szeptemberben is megfigyelhetők a költőhelyeken, ekkor azonban már zajlik a vonulásuk is. A fácántelepen augusztus eleje és szeptember vége között fogtuk a faj egyedeit, legkésőbb 2017. szeptember 25-én.
Réti tücsökmadár Locustella naevia
Magyarországon a számára alkalmas élőhelyeken elterjedt, de csak kisszámú fészkelő. Sűrű növényzetű turjánosokban, láp- és mocsárréteken, vizes kaszálókon, erdei tarvágásokon költ. Hosszútávú vonuló, április vége és október közepe között látható hazánkban.
Kevermesen az elmúlt 20 évben csak kétszer került elő, méghozzá az őszi fácántelepi gyűrűzések során (2020. augusztus 28. és 2023. szeptember 13.). A lőkösházi Turai-gyepen ezzel szemben majdnem minden évben feltételeztük a költését a revírben éneklő hímek alapján. Itt évente 1-2 pár költhet. Ezek a madarak április vége (legkorábbi megfigyelés: 2014. április 27.) és július eleje (legkésőbbi megfigyelés: 2020. július 6.) között tartózkodnak a területen.
Barátposzáta Sylvia atricapilla
Országszerte elterjedt, gyakori fészkelő különféle erdőkben és fás, bokros területeken. Vonuló faj, február vége és november között látható nálunk, de az áttelelők száma is növekszik. Állománya növekszik.
Kevermesen rendszeres, gyakori fészkelő. Egyike a leggyakoribb énekesmadaraknak. Kül- és belterületen egyaránt költ. Télen eddig nem került elő és tavasszal is jellemzően csak március utolsó hetében érkeznek vissza az elsők (legkorábbi megfigyelés: 2020. március 13.). Az őszi vonulás augusztusban már zajlik, csúcs szeptember első felében van. Ezt követően csökken a madarak száma, és október közepétől ritkává válik. Novemberben csak egyszer, 2016. november 4-én figyeltük meg. A gyűrűzési adatok alapján nagyon területhűek, évek múlva is visszatérnek költeni a sóderbányára és a fácántelepre. Az egyik tojó 8 évvel a gyűrűzését követően is kézre került.
Kerti poszáta Sylvia borin
Magyarországon a folyókat kísérő erdők, láperdők, turjánosok, kubikgödrök nem túl gyakori fészkelő faja. Hosszútávú vonuló, nálunk április és szeptember között látható. Állománya csökken.
Kevermesen ritka tavaszi és rendszeres, kisszámú őszi átvonuló. Tavasszal mindössze négyszer figyeltük meg április 29. és május 25. között. Őszi vonulásáról csak a 2016 óta tartó gyűrűzésnek köszönhetően vannak információink, egyébként ekkor is viszonylag nehéz észlelni. Vonulása augusztus elején már zajlik, csúcsa augusztus harmadik hetében van. Szeptemberben már csak kis számban akad hálóba, legkésőbbi gyűrűzése 2017. szeptember 28-án történt. A gyűrűzési adatok alapján valószínű, hogy jóval gyakoribb annál, mint amit a terepi megfigyelési adatok tükröznek.
Karvalyposzáta Curruca nisoria
Magyarországon a cserjések jellegzetes fészkelője. Szinte mindig együtt fordul elő a tövisszúró gébiccsel, de detektálhatósága jóval nehezebb, mint a gébicsé, ezért állományát könnyű alulbecsülni. Hosszútávú vonuló, április közepe és szeptember közepe között látható nálunk. Állománya stabil.
Kevermesen az utóbbi években már rendszeres, kisszámú fészkelőnek számít. Elhagyott, becserjésedett tanyákon, ezüstfásokban, és olykor belterületi lakatlan portákon telepszik meg. Tavasszal május első hetében, de jellemzően csak a hónap közepén tűnnek fel az éneklő hímek a revírekben (legkorábbi megfigyelés: 2019. május 2.). Június végén – július elején el is hagyják azokat, és július végén már vonuló egyedekkel lehet találkozni. Vonulása főként augusztusban zajlik, de ritkán szeptemberben is gyűrűztük. Legkésőbbi gyűrűzése 2021. szeptember 14-én történt.
Kis poszáta Curruca curruca
Országszerte elterjedt, gyakori fészkelő, amely bármilyen erdőben és egyéb, fás, bokros területen fészkelhet. Hosszútávú vonuló, március vége és október vége között látható hazánkban. Állománya stabil.
Kevermesen rendszeres, kisszámú fészkelő külterületi ezüstfásokban és belterületi kertekben. Tavasszal jellemzően április második hetében lehet hallani az első példányokat (legkorábbi megfigyelés: 2017. április 4.) és ezt követően májusig találkozhatunk átvonuló kis poszátákkal. A helyi állomány egy része még augusztusban is itt tartózkodik, de ekkor már zajlik a vonulás is. Ennek csúcsa augusztus és szeptember fordulóján van, majd fokozatosan csökken a madarak száma. Október elejét követően már nagyon ritka és csak 2015-ben észleltük ekkor (legkésőbbi megfigyelés: 2015. október 23.).
Mezei poszáta Curruca communis
Országszerte elterjedt fészkelő déli kitettségű cserjés domboldalakon és legelőkön, utakat, vasúti töltéseket, csatornákat és szántóföldeket szegélyező bokrosokban és egyéb fás, bokros élőhelyeken. Hosszútávú vonuló, április és október között látható hazánkban. Állománya stabil.
Kevermesen rendszeres, gyakori fészkelő és átvonuló. Elsősorban dűlőutak menti és csatornaparti fasorokon, bokrokon költ, de az utóbbi években egyre nagyobb számban költ repceföldeken is. Tavasszal az első példányok április második felében érkeznek vissza (legkorábbi megfigyelés: 2013. és 2018. április 17.), de a vonulás még május elején is tart. Az őszi vonulás július végén kezdődik, csúcsa augusztus második és szeptember első felében van. Szeptember közepétől kezdve már ritkább, de néha még októberben is előkerül (legkésőbbi gyűrűzés: 2019. október 19., ez a madár beteg volt).
Tüzesfejű királyka Regulus ignicapilla
Magyarországon az Alpokalja, a Zalai-dombság, a Kemeneshát, a Mecsek és az Északi-középhegység lucfenyveseinek kisszámú fészkelője. Vonuló, február vége és december eleje között látható nálunk, de kis számban át is telel.
Kevermesen rendszeres, kisszámú tavaszi és őszi átvonuló. Tavasszal március közepe (legkorábbi megfigyelés: 2023. március 11.) és április vége között (legkésőbbi megfigyelés: 2016. április 27.), míg ősszel szeptember közepe (legkorábbi megfigyelés: 2018. szeptember 11.) és november közepe (legkésőbbi megfigyelés: 2023. november 21.) között vonul át erdőkben, fasorokon. Gyakran sárgafejű királykákkal vegyes csapatokban látható.
Sárgafejű királyka Regulus regulus
Magyarországon a lucosok és luccal elegyes lomboserdők, parkok fészkelője. Elsősorban hegy- és dombvidékeken fordul elő, de az Alföldön is költ. Részleges, rövidtávú vonuló, hazánkon északi populóciók egyedei is átvonulnak.
Kevermesen rendszeres átvonuló és téli vendég. Ősszel szeptember második felében jelennek meg az elsők (legkorábbi megfigyelés: 2007. szeptember 16.), a vonulás október második felében tetőzik. Novembertől már nagyrészt az áttelelők láthatók, amelyek száma évről évre fluktuál. Tavasszal márciusban és áprilisban nő meg a számuk, és az utolsók jellemzően április harmadik hetében hagyják el a térséget. Legkésőbbi megfigyelése 2021. április 30-án történt.
Ökörszem Troglodytes troglodytes
Az Alföld kivételével elterjedt fészkelő Magyarországon. Rövidtávú vonuló, télen északi egyedek érkeznek a Kárpát-medencébe. Télire élőhelyet vált, és ekkor olyan helyeken is megjelenik, ahol egyébként nem költ. Állománya növekszik.
Kevermesen rendszeres átvonuló és téli vendég. Ősszel az első példányok szeptember utolsó hetében tűnnek fel (ennél korábban csak egyszer, 2018. szeptember 18-án észleltük), de számuk csak október közepén emelkedik jelentősen. November közepére átvonul és ekkortól már csak az áttelelők láthatók nálunk. Tavasszal márciusban és áprilisban nő meg a mennyiségük (a vonulási csúcs április első felében van), az utolsók április végén, nagyon ritkán május elején hagyják el erdeinket (legkésőbbi megfigyelés: 2016. május 3.).
Csuszka Sitta europaea
Különféle erdőtípusokban országszerte elterjedt, gyakori fészkelő. Parkokban, kertekben és temetőkben is költ. Állandó madár, de a fiatalok diszperziós mozgást végeznek, amikor olyan helyeken is feltűnhetnek, ahol egyébként nem költenek. Állománya növekszik.
Kevermesen a 2000-es évek elején még költött, ill. ekkor belterületi madáretetőkön is rendszeres vendég volt. Az utóbbi 20 évben azonban csak kóborlóként jelent meg nálunk. Alkalmi kora nyári előfordulásai nagyobb erdőinkben nem zárják ki az esetleges költés lehetőségét sem. A lőkösházi Bréda Kastélyban a 2010-es évek első felében még költött 1 pár, és ekkor Kevermesen is többször előkerült.
Hegyi fakusz Certhia familiaris
Magyarországon elsősorban hegyvidéki erdőkben fészkel, de megtelepszik sík- és dombvidéken is. Állandó madár, de a fiatalok diszperziós mozgása során, szeptember és november között olyan területeken is felbukkannak, ahol egyébként nem költenek. Ezek a madarak az alföldi területeken át is telelhetnek.
Kevermesen rendszeres, változó számú tavaszi és őszi átvonuló, ill. téli vendég. Ősszel az első madarak jellemzően csak október második felében érkeznek meg, néha azonban ennél korábban is szem elé kerülhetnek (legkorábbi megfigyelés: 2023. szeptember 29.). A vonulás november közepéig intenzív, ezután nagyrészt már csak a később helyben áttelelők láthatók. Ezek, valamint az átvonuló száma évről évre jelentősen fluktuál. Tavasszal az utolsók március második hetére tűnnek el, legkésőbbi megfigyelése 2018. március 13-án volt.
Rövidkarmú fakusz Certhia brachydactyla
Magyarországon elsősorban tölgyesekben, puha- és keményfás ligeterdőkben fészkel, de olykor bükkösökben, fenyvesekben, parkokban és kertekben is megtelepedhet. A hegyi fakusznál jóval nagyobb állományai élnek az Alföldön, különösen a Duna-Tisza közén is. Állandó madár, de a fiatalok diszperziós mozgást végeznek. Állománya stabil.
Kevermesen a hegyi fakusznál ritkább tavaszi és őszi átvonuló, ill. téli vendég. A megfigyelések – a másik fajjal ellentétben – mindig magányos madarakra vonatkoznak, nagyobb számú átvonulása, invázió megjelenése nem jellemző. Az első példányok októberben tűnnek fel (legkorábbi megfigyelés: 2014. október 16.), és ezt követően február végéig – március elejéig láthatók a területen (legkésőbbi megfigyelés: 2018. március 5.).
Pásztormadár Pastor roseus
Magyarországon alkalmi inváziós fészkelő és tavaszi átvonuló. Fészkelései jellemzően alföldi pusztákról ismertek. Tavaszi vonulása során május közepe és június közepe között érinti hazánkat, de legnagyobb számban május utolsó hetében észlelhető. Inváziós években több ezer, akár tízezer pásztormadár is megjelenhet az országban. Ősszel rendkívül ritka.
Kevermesen öt különböző évben figyeltünk meg kisebb csapatokat a május 23–27. közötti időszakban.
Seregély Sturnus vulgaris
Országszerte elterjedt, gyakori fészkelő és tömeges átvonuló. Változatos élőhelyeken költ. Odú- és üreglakó madár. Vonuló madár, de kis számban minden évben áttelel. Február és november között látható nagyobb számban hazánkban. Állománya növekszik.
Kevermesen rendszeres, gyakori fészkelő és nagyszámú átvonuló. Kül- és belterületen egyaránt költ. Elsősorban harkályodúkat foglal el. Nyár végétől novemberig olykor több százas csapatait is meg lehet figyelni. Tavasszal már korán, jellemzően február közepén megjelennek az első átvonuló példányok, amelyek egy része gyorsan odút is foglal. Áttelelésére még nem volt példa, de rendszeresen feltűnnek kisebb-nagyobb csapatai december és február között fenyőrigók csapataiban.
Örvös rigó Turdus torquatus
Magyarországon rendszeres tavaszi (március közepe – április közepe) és ritka őszi (október – november) átvonuló fás, bokros területeken. Kivételesen télen is előfordulhat. Általában magányos madarak tűnnek fel.
Kevermesen az elmúlt 20 évben háromszor (2011. október 7., 2012. január 27. és 2019. szeptember 21.) kerültek szem elé magányos madarak.
Fekete rigó Turdus merula
Országszerte elterjedt, gyakori fészkelő. Régebben erdőlakó volt, ma már azonban jelentős urbanizálódott állományai élnek hazánkban. A hazai fészkelők nagyobb része állandó, kisebb része vonuló. Tavaszi vonulása április első hetében, az őszi októberben tetőzik. Állománya növekszik.
Kevermesen rendszeres, gyakori fészkelő és átvonuló. Kül- és belterületen egyaránt nagy számban költ. Tavasszal február vége és április közepe között lehet átvonuló példányokkal találkozni. A megfigyelések éves minimuma augusztusban, a madarak vedlési időszakában van. Őszi vonulása szeptember közepén kezdődik, csúcsa októberben van. A madarak száma november közepére jelentősen visszaesik, és ekkortól már csak az áttelelőkkel lehet találkozni. A gyűrűzési adatok alapján rendkívül területhű, nagyon sok madarat fogtunk vissza évekkel a gyűrűzést követően.
Fenyőrigó Turdus pilaris
Az északi területek elterjedt énekesmadara, amely Magyarországon kisszámú fészkelő és gyakori, olykor tömeges őszi és tavaszi átvonuló, illetve téli vendég. Egyike a tipikus inváziós madárfajoknak. A legtöbb populáció déli-délnyugati vonulási irányt követ, és ezen mozgásuk során érintik a Kárpát-medencét is.
Kevermesen rendszeres tavaszi és őszi átvonuló, valamint téli vendég. Ősszel októberben jelenik meg a területen és március végén, április első felében tűnik el. Az októberben átvonuló egyedek minden bizonnyal a közép-európai költőállományhoz tartoznak, míg novembertől már a skandináv madarakat lehet látni. Az egyes években megfigyelt maximális példányszámok jelentős eltéréseket mutattak, mint ahogy a madarak szezonon belüli mozgási mintázata is különböző volt az évek között. A lokális időjárás és a madarak száma közötti összefüggést több szezonban is sikerült igazolni, ami tipikusan jellemző a szökő vonulást mutató fajokra. Legkorábbi őszi megfigyelése 2012. október 4-én, míg a legkésőbbi tavaszi megfigyelése 2023. április 29-én történt.
Szőlőrigó Turdus iliacus
Magyarországon rendszeres átvonuló és téli vendég. Erdőkben, bokrosokban fordul elő, télen egy-egy madár nagy területeket jár be. Szeptember és április között látható nálunk.
Kevermesen rendszeres tavaszi és őszi átvonuló, ill. téli vendég. Ősszel az első példányok október második felében tűnnek fel (legkorábbi megfigyelés: 2021. és 2023. október 17.). A vonulás október végén és november első felében tetőzik. Jelentősen csak akkor esik vissza a számuk, ha kedvezőtlenné válik az időjárás. A megfigyelések száma január második és február első felében éri el a minimumot. A tavaszi vonulás március végén és április elején tetőzik, az utolsó szőlőrigók április harmadik hetére hagyják el a térséget (legkésőbbi megfigyelés: 2023. április 21.).
Énekes rigó Turdus philomelos
Országszerte elterjedt, gyakori fészkelő. Régebben erdőlakó volt, ma már azonban jelentős urbanizálódott állományai élnek hazánkban. A hazai fészkelők nagyobb része vonuló, ezek február vége és november között tartózkodnak hazánkban. Az utóbbi időben növekszik az áttelelők száma. Állománya növekszik.
Kevermesen rendszeres, növekvő állományú fészkelő és nagyszámú tavaszi és őszi átvonuló. A 2000-es évekhez képest jóval nagyobb számban költ nálunk kül- és belterületen egyaránt. Néhány példány minden évben áttelel, de ez a telelő rigók közül ez a legritkább. Tavaszi vonulása február közepén kezdődik és április közepéig tart. Ekkor már a helyi fészkelők a revírekben vannak. Ősszel szeptembertől kezd emelkedni a számuk, de az intenzív vonulás csak október második felében zajlik. November közepére a legtöbb énekes rigó elvonul tőlünk. A gyűrűzött madarak közül csak néhányat fogtunk vissza, de ezek akár évek múlva is visszatérnek a sóderbányára költeni.
Léprigó Turdus viscivorus
Magyarországon a Dunántúlon, az Északi-középhegységben és a Duna-Tisza közén fészkel. Régebben elsősorban hegy- és dombvidéki tölgyesekben költött, ma már azonban különféle ültetett síkvidéki erdőkben is megtelepszik. Az átvonulók és telelők szeptember második fele és április vége között láthatók nálunk. Állománya növekszik.
Kevermesen rendszeres, kisszámú átvonuló és téli vendég. Ősszel jellemzően október második hetétől jelennek meg az elsők, de 2023-ban már szeptember 28-án is megfigyeltük. Ezt követően kis számban egészen április végéig előfordul a területen (legkésőbbi megfigyelés: 2014. április 28.). A megfigyelések száma kedvezőtlen időjárás esetén visszaesik.
Szürke légykapó Muscicapa striata
Magyarországon alföldi és dombvidéki erdők gyakori fészkelője, de megtelepszik lakott területeken, parkokban, kertekben is. Hosszútávú vonuló, nálunk április közepe és október közepe között fordul elő. Állománya országszerte csökken.
Kevermesen rendszeres, kisszámú fészkelő és gyakori átvonuló. Tavasszal az első példányok április utolsó vagy május első hetében érkeznek vissza (legkorábbi megfigyelés: 2015. április 18.), de vonulása május végéig is elhúzódhat. Ekkortól már csak a helyi állomány tagjai tartózkodnak a területen. Több helyen költ a belterületen és a sóderbányán. Őszi vonulása augusztusban és szeptember első felében intenzív, ezt követően már ritkább. Októberben már csak négyszer, legkésőbb 2016. október 8-án került szem elé. A gyűrűzött madarakat csak ritkán fogtuk vissza, egy példány 4 évvel a gyűrűzést követően akadt ismét hálóba, ami magas fészkelőterület-hűséget jelez.
Vörösbegy Erithacus rubecula
Az Alföld középső részének kivételével országszerte elterjedt, gyakori fészkelő különféle erdőkben. Rövidtávú vonuló, de az állomány egy része áttelel nálunk. A tavaszi vonulás csúcsa március végén, az őszié október közepén van. Nagy számban vonulnak át hazánkon északi populációk egyedei. Állománya növekszik.
Kevermesen rendszeres, nagyszámú tavaszi és őszi átvonuló, ill. kis számban át is telel. 2014-ben a Tábornok erdőben, 2019-ben és 2020-ban pedig az önkormányzati nyárfásban is költhetett egy pár. Az első két esetben éneklő hímek alapján feltételeztük a költést, 2020. július 9-én viszont már egy kotlófoltos példányt sikerült is megfogni. Sajnos az erdő kivágásával a megtelepedését követően gyorsan el is tűnt innen a faj. Ősszel olykor már augusztus végén megjelenhetnek az első vonuló példányok (legkorábbi megfigyelés: 2022. augusztus 23.), de erre jellemzően csak szeptember első hetében kerül sor. Ezt követően fokozatosan emelkedik a számuk, a csúcs október közepén van, majd csökkenés következik. November közepére a vonuló példányok eltűnnek és csak a néhány áttelelő példány marad itt. A tavaszi vonulás március közepétől lesz intenzív, csúcs március és április fordulóján van. Az utolsó példányok április végéig hagyják el a térséget. Vonulása, pihenőhely-használata a sok gyűrűzött és később visszafogott egyednek köszönhetően jól ismert.
Kékbegy Luscinia svecica
Magyarországon elsősorban tavak, halastavak, csatornák menti nádasok szegélyövében költ. Hosszútávú vonuló. Vonuláskor olyan vizes élőhelyeken is feltűnik, ahol egyébként nem fészkel. Március és október között látható hazánkban.
Kevermesen az elmúlt 20 évben nem észleltük, a lőkösházi Turai-gyepen viszont rendszeres fészkelő. Állománya 1–2 pár. Tavasszal április első felében térnek vissza (legkorábbi megfigyelés: 2021. április 3.), és egészen július elejéig láthatók a területen (legkésőbbi megfigyelés: 2019. július 11.). Ekkortól nem énekelnek, így rendkívül nehéz a detektálhatósága.
Nagy fülemüle Luscinia luscinia
Korábban a nagyobb folyók ártéri erdőiben rendszeres fészkelő volt, mára azonban lényegében kipusztult hazánkból, mint fészkelő. Tavaszi (április közepe – május közepe) és őszi (július vége – szeptember közepe) vonulása során ma is országszerte előfordul kis számban.
Kevermesen rendkívül ritka tavaszi és gyakori őszi átvonuló. Tavasszal csak egyszer, 2016. május 17-én hallottunk egy éneklő példányt. Ősszel legkorábban 2016. július 30-án észleltük, de a fülemüléhez való hasonlósága miatt talán már ekkor is nagyobb számban tartózkodik a területen. Ez azért is valószínű, mert a gyűrűzési adatok alapján augusztus első hetében már nagyobb mennyiségben van jelen a fácántelepen. A vonulás augusztus közepén tetőzik, majd csökkenni kezd a számuk. Szeptember második hetétől kifejezetten ritka lesz. Legkésőbbi gyűrűzése 2017. szeptember 26-án történt. Voltak éven túl visszafogott egyedek is, ami magas pihenőhely-hűséget feltételez.
Fülemüle Luscinia megarhynchos
Országszerte elterjedt, gyakori fészkelő különböző erdős, parkos területeken. Hosszútávú vonuló, március vége és október eleje között látható nálunk. Állománya növekszik.
Kevermesen rendszeres, gyakori fészkelő és átvonuló. Kül- és belterületen egyaránt költ. Tavasszal az első példányok jellemzően április első hetének végén (legkorábban többször is április 7-én) érkeznek vissza, de bizonyos években csak a hónap közepén csendül fel az énekük. Őszi vonulása már július végén zajlik, csúcsa augusztus első hetében van, de ekkor még frissen kirepült fiatalokat is lehet látni/fogni. Ezt követően csökken a madarak száma és szeptember második felére az utolsók is elhagyják a területet (legkésőbbi gyűrűzési adat: 2019. és 2023. szeptember 20.). A gyűrűzött madarak adatai alapján magas költési területhűség jellemző rá.
Kis légykapó Ficedula parva
Magyarországon patakvölgyekben, források közelében, bükkösökben és gyertyános-bükkösökben költ kis számban. Hosszútávú vonuló, április vége és október eleje között látható nálunk. Vonuláskor olyan helyeken is felbukkan, ahol egyébként nem költ. Állománya csökken.
Kevermesen szórványos, kisszámú átvonuló. Majdnem minden évben előkerült, elsősorban ősszel. Tavasszal jóval ritkább, mindössze ötször figyeltük meg április 16. és május 9. között. Őszi vonulása augusztus utolsó harmadában kezdődik (legkorábbi megfigyelés: 2015. augusztus 21.), de a legtöbb adat szeptemberből származik. Legkésőbbi megfigyelése 2020. szeptember 24-én történt. A megfigyelések száma a 2010-es évek eleje óta csökken, 2022-ben és 2023-ban már egyszer sem került elő.
Kormos légykapó Ficedula hypoleuca
Magyarországon kisszámú fészkelő hegy- és dombvidékeken, de megtelepedhet alföldi területeken is. Gyakori tavaszi és őszi átvonuló. Vonuláskor nagy számban látható olyan fás, bokros élőhelyeken is, ahol egyébként nem költ. Párba állhat és hibridizálódhat az örvös légykapóval.
Kevermesen rendszeres, nagyszámú tavaszi és őszi átvonuló. Tavaszi vonulása április második hete (legkorábbi megfigyelés: 2013. április 7.) és május közepe (legkésőbbi megfigyelés: 2015. május 14.) között, míg az őszi augusztus eleje (legkorábbi megfigyelés: 2015. és 2022. augusztus 4.) és szeptember közepe között zajlik. Ennél később csak háromszor, 2011. október 14-én, 2013. szeptember 28-án és 2016. október 10-én figyeltük meg.
Örvös légykapó Ficedula albicollis
Magyarországon elsősorban hegy- és dombvidéki lombhullató erdőkben, valamint ártéri erdőkben költ. Hosszútávú vonuló, hazánkban március vége és szeptember vége között látható. Vonuláskor nagy számban látható olyan fás, bokros élőhelyeken is, ahol egyébként nem költ. Állománya növekszik.
Kevermesen rendszeres tavaszi és őszi átvonuló. Tavasszal az első példányok április második felében jelennek meg, ennél korábban ritkán bukkan fel (legkorábbi megfigyelés: 2018. április 7.). Az utolsók május harmadik hetéig hagyják el a területet (legkésőbbi megfigyelés: 2021. május 21.). Ősszel jóval ritkább, mint tavasszal, és a gyűrűzési adatok alapján ekkor egyértelműen a kormos légykapó a gyakoribb a két faj közül. 2016-ban már július 22-én megfigyeltük, de jellemzően csak augusztusban érkeznek meg az első átvonulók. Kis számban szeptember harmadik hetéig fordul elő a területen (legkésőbbi megfigyelés: 2017. szeptember 23.).
Házi rozsdafarkú Phoenicurus ochruros
Országszerte elterjedt, gyakori fészkelő. Elsősorban lakott területeken költ. Vonuló, de egyre gyakrabban át is telel. Jellemzően február vége és november eleje között látható hazánkban. Vonuláskor olyan területeken is előfordul, ahol egyébként nem költ. Állománya növekszik.
Kevermesen rendszeres, gyakori fészkelő. Elsősorban belterületen költ, de megtelepszik mezőgazdasági telepeknél is. Télen is elég gyakori, bár áttelelése nem ismert, mert a hidegebb idő elvonulásra kényszeríti a teleléssel próbálkozókat. Tavasszal az első vonuló példányok már február elején feltűnhetnek, de az intenzív vonulás csak március végén – április elején zajlik. Ősszel szeptember közepétől láthatók vonuló példányok, a vonulás csúcs októberben van. November közepéig általában az utolsók is elhagyják a térséget.
Kerti rozsdafarkú Phoenicurus phoenicurus
Magyarországon elsősorban az ártéri erdők szórványos fészkelője, de parkokban, kertekben és gyümölcsösökben is megtelepszik. Odúlakó faj. Hosszútávú vonuló, március vége és október között látható hazánkban. Vonuláskor olyan helyeken is előfordul, ahol egyébként nem költ. Állománya csökken.
Kevermesen rendszeres, de változó számú tavaszi és őszi átvonuló. Az évenkénti megfigyelések száma jelentősen fluktuál. Tavasszal jellemzően április első felében tűnnek fel az elsők, de egyszer, 2023-ban már március 24-én megfigyeltünk egy öreg hímet. Április végére, ritkán május elejére ér véget a vonulás (legkésőbbi megfigyelés: 2010. május 8.). Őszi vonuláskor gyakoribb. Az első példányok augusztus utolsó harmadában jelennek meg (legkorábbi megfigyelés: 2020. augusztus 20.), de a vonulás fő időszaka szeptember és október. Az utolsó példányok október közepén vonulnak el (legkésőbbi megfigyelés: 2018. október 22.).
Rozsdás csuk Saxicola rubetra
Magyarországon a nedvesebb élőhelyeken általánosan elterjedt. Hosszútávú vonuló, hazánkban február vége és november eleje között látható. Vonuláskor olyan területeken is előfordul, ahol egyébként nem költ. Állománya csökken.
Kevermesen az elmúlt 20 évben nem volt költési adata, és a számára egyébként fészkelésre alkalmas Turai-gyepen sem. Vonuláskor viszont gyakori. Tavasszal április közepe (legkorábbi megfigyelés: 2020. és 2022. április 9.) és május vége (legkésőbbi megfigyelés: 2015. május 29.), míg ősszel augusztus közepe (legkorábbi megfigyelés: 2013. augusztus 7.) és október közepe között vonul át nálunk. Az őszi vonulási csúcs idején, szeptember első felében akár 15–20 példányos csapatai is szem elé kerülhetnek. Egy esetben 2012. november 30-án is megfigyeltünk egy megkésett vonulót.
Cigánycsuk Saxicola rubicola
Országszerte elterjedt, gyakori fészkelő mezőgazdasági területeken, árokpartokon, bokros domboldalakon, szőlőhegyeken, erdőtelepítéseken. Vonuló madár, nálunk február és október között látható, de néhány példány rendszeresen áttelel. Állománya csökken.
Kevermesen rendszeres, kisszámú fészkelő és gyakori átvonuló. Állománya a 2000-es évek végi csökkenés után jelenleg stagnál. A határ különböző pontjain elszórtan fészkel. Tavasszal az első példányok már február végén megjelenhetnek (legkorábbi megfigyelés: 2016. február 17.), de jellemzően csak márciustól érkeznek vissza. Vonuló egyedekkel még április első felében is lehet találkozni, de ekkorra a helyi állomány tagjai is a revírekben vannak. A költések elhúzódhatnak szeptemberig is, de ekkor már elkezdődik a vonulásuk is. Ez október közepéig intenzív, majd elkezd csökkenni a számuk. Novemberben már ritka, legkésőbb 2023. november 15-én figyeltük meg.
Hantmadár Oenanthe oenanthe
Magyarországon a számára megfelelő nyílt élőhelyeken rendszeres, elterjedt fészkelőnek számít. Gyakran antropogén környezetben költ. Hosszútávú vonuló, március és november között látható hazánkban. Vonuláskor olyan területeken is előfordul, ahol egyébként nem költ. Állománya csökken.
Kevermesen rendszeres, gyakori átvonuló és alkalmi fészkelő. Költését több évben is feltételeztük a határ különböző részein, többek között az Elek irányában található vízkutaknál is. Tavasszal az első példányok április első felében érkeznek vissza, márciusban csak egyszer, 2017. március 28-án figyeltük meg. Május elejéig az utolsó átvonulók is eltűnnek a területről. Az őszi vonulás július végén – augusztusban kezdődik, de az átvonulókat nem lehet elkülöníteni a helyi fészkelőktől. A megfigyelések száma augusztus közepétől kezd emelkedni, az utolsók szeptember közepéig vonulnak el. Néhány esetben ezt követően is előkerült, legkésőbb 2012. október 10-én.
Házi veréb Passer domesticus
Országszerte elterjedt, gyakori, kultúrakövető fészkelő. Állandó madár. Költés után nagy csapatokba verődnek. Állománya sok helyen csökken.
Kevermesen rendszeres, gyakori fészkelő. Csak a belterületen költ jellemzően épületeken, de a központi gólyafészek oldalában is fészkel, a 2000-es évek első felében pedig fára épített fészkét is találtunk. Állománya az elmúlt években csökkenést mutatott, bizonyos helyekről eltűnt. A külterületen még az őszi időszakban sem fordul elő.
Mezei veréb Passer montanus
Országszerte elterjedt, gyakori fészkelő. Elsősorban a nyílt területek madara, a nagyobb, zárt erdőket kerüli. Településeken is költ, de nagyvárosi környezetben nem jellemző az előfordulása. Állandó madár. Költés után nagy csapatokba verődnek. Állománya növekszik.
Kevermesen rendszeres, gyakori fészkelő. Külterületi fasorokon, facsoportokban, erdőkben éppúgy költ, mint a belterületen. Általában faodúkba, repedésekbe fészkel. Költés után nagy csapatokba verődik és a mezőgazdasági területeket látogatja.
Erdei szürkebegy Prunella modularis
Magyarországon az 1960-as évektől vált rendszeres fészkelővé, de azóta sem költ nagy számban. Elsősorban a Dunántúlon és az Északi-középhegységben fészkel tarvágásokon, fiatal faültetvényekben és patakparti sűrű növényzetben. Egész évben megfigyelhető, de országszerte csak a tavaszi és az őszi vonulás során látható. Az áttelelők száma az előző tél hőmérsékletének függvényében alakul.
Kevermesen rendszeres, gyakori tavaszi és őszi átvonuló, ill. ritkán télen is előkerül. December és február között többször is megfigyeltük vadföldeken, vadetetőkön és sűrű bokrosokban magányos példányokat, amelyek egy része hosszabb időt töltött a területen. Áttelelésére ugyanakkor nem volt példa. A február utolsó harmadában megfigyelt példányok valószínűleg már átvonulók lehettek, de a vonulás csak március második felében válik intenzívvé. Április harmadik hetében az utolsók is elvonulnak, de egyszer 2015. május 5-én gyűrűztünk egy példányt a sóderbányán. Ősszel szeptember utolsó hetében érkeznek (legkorábbi megfigyelés: 2013. szeptember 23.) és az utolsók november végéig hagyják el a térséget.
Sárga billegető Motacilla falva
Országszerte elterjedt, gyakori fészkelő, de az állomány főként az Alföldre koncentrálódik. Belvizes szántókon, legelőkön, csatornapartokon, nedves réteken költ. Hosszútávú vonuló, március közepe és október közepe között látható hazánkban. Vonuláskor nagy csapatokban látható, amelyek gyakran nádasokban éjszakáznak. Állománya csökken.
Kevermesen rendszeres, de csökkenő állományú fészkelő. A 2000-es évekhez képest napjainkra töredékére esett vissza az állománya. elsősorban füves dűlőutak, csatornák mentén költ. Tavasszal az első példányok március utolsó harmadában érkeznek vissza (legkorábbi megfigyelés: 2020. március 18.). A vonulás egészen május elejéig tart. Nyár végén, a költések befejezése után kisebb-nagyobb csapatokban gyülekeznek tarlókon és a Turai-gyepen. Utóbbi helyen olykor 60–70 példányos csapatai sem ritkák. A vonulás szeptemberben tetőzik, ezt követően visszaesik a megfigyelések száma. Legkésőbb 2021. október 13-án láttuk. Főként ősszel gyakran pityerekkel közös csapatokban mozognak. Tavasszal, április második felében és május elején többször is szem elé kerültek a M. f. thunbergi és a M. f. feldegg alfajok egyedei is. Emellett egyszer láttuk már a M. f. dombrowski alfajt is.
Citrombillegető Motacilla citreola
Magyarországon rendszeres, de kisszámú tavaszi (április közepe – május közepe) és ritka őszi (július–szeptember) átvonuló.
Kevermesen és a lőkösházi Turai-gyepen 2018. április 12-én és 2020. április 22-én figyeltünk meg egy-egy példányt.
Hegyi billegető Motacilla cinerea
Magyarországon a középhegységi patakok fészkelője. Költési időszakon kívül olyan területeken is előfordul, ahol egyébként nem költ. Állománya stabil.
Kevermesen ritka tavaszi (2020. január 31., március 27. és március 30.) és rendszeres, kisszámú őszi átvonuló. Ősszel legkorábban 2023. szeptember 10-én, míg legkésőbb 2015. október 22-én figyeltük meg átrepülő példányait. Néha más billegetők és pityerek társaságában láttuk.
Barázdabillegető Motacilla alba
Országszerte elterjedt, gyakori fészkelő, amely a zárt erdők kivételével változatos élőhelyeken fészkel. Vonuló, de kis számban télen is látható. Február és október között látható leginkább. Állománya stabil.
Kevermesen rendszeres, kisszámú fészkelő és gyakori átvonuló. Fészkel a sóderbányán és több helyen a belterületen. Tavasszal az első példányok február közepén érkeznek meg (legkorábbi megfigyelés: 2022. február 12.), de vonulókkal még április elején is találkozhatunk. Ősszel szeptember közepétől jelennek meg nagyobb számban, és a vonulás október elején tetőzik. Ezt követően egészen november közepéig látható kis számban (de novemberben már ritka). Legkésőbbi őszi megfigyelése 2019. november 17-én történt. Egyszer decemberben (2014. december 6.) és kétszer januárban (2014. január 11. és 19.) is megfigyeltük.
Parlagi pityer Anthus campestris
Magyarországon a száraz, nyílt területek elterjedt fészkelője. Legnagyobb állományai a Duna-Tisza közén, a Dél-Tiszántúlon és Dél-Hevesben költenek. Hosszútávú vonuló, március vége és október között fordul elő nálunk.
Kevermesen rendszeres, csökkenő állományú fészkelő és kisszámú átvonuló. A faj állománya a 2000-es évek közepéhez képest kb. felére esett vissza a területen (10–12 párról 5–6 párra). A 2010-es évek közepén olyan klasszikus revírekből is eltűntek, ahol korábban minden évben költöttek. A tavaszi visszaérkezések időpontja jelentős különbségeket mutatott az évek között, ugyanis az adatok április 8. és május 3. között szóródtak. Legkorábbi tavaszi megfigyelése 2019. április 8-án történt. Tavaszi átvonulókat nem láttunk, a megfigyelt madarak már kivétel nélkül a revírekben mozogtak. A helyi állomány tagjai jellemzően július 20. környékéig tartózkodtak a revírekben, de például 2017-ben még augusztus közepén is feltételezhető volt, hogy fiatalokat etettek a Turai-gyepen. Az őszi vonulás augusztus közepén kezdődik, és szeptember végéig lehet találkozni vonuló egyedekkel és kisebb, maximum 7 példányos csapatokkal. Legkésőbbi őszi megfigyelése 2016. szeptember 26-án történt.
Réti pityer Anthus pratensis
Magyarországon rendszeres tavaszi és őszi átvonuló, ill. kis számban át is telel. Szeptember és április között fordul elő hazánkban, elsősorban nyílt területeken.
Kevermesen rendszeres tavaszi és őszi átvonuló, ill. téli vendég. A tavaszi vonulás március 20. és április 20. között zajlik, a legintenzívebben április elején. Legkésőbbi tavaszi megfigyelése 2023. április 29-én történt. A tavaszi időszakban jellemzően maximum 20 példányos kisebb csapatokban látható, de esetenként a vonulás csúcsán akár 50 példány is a gyepeken tartózkodik. Az őszi vonulás szeptember vége és november közepe között zajlik, legintenzívebben október második felében. Legkorábbi őszi megfigyelése 2005. szeptember 24-én volt. Ősszel jóval nagyobb mennyiségben vonul át a térségben, és ekkor az egy területen megfigyelt madarak száma is jóval magasabb, mint tavasszal. Eddigi legnagyobb csapatát (250–300 példány) a Turai-gyepen figyeltük meg, amikor a madarak a gyep nádasába szálltak be éjszakázni. A Turai-gyepen rendszeresen láthatók magányos egyedek vagy kisebb csapatok november vége és március eleje között, azonban nagy hótakaró esetén ezek elhagyják a területet. Gyakran tarlókon is lehet velük találkozni ebben az időszakban. Sokszor más fajok (billegetők, erdei és rozsdástorkú pityer, mezei pacsirta) társaságában mutatkoznak. A faj vonulása ugyanakkor csak rövid időszakban (október eleje) fed át a másik tömegfaj, az erdei pityer vonulásával.
Erdei pityer Anthus trivialis
Országszerte elterjedt fészkelő erdőszéleken, erdei tisztásokon és nyiladékokon, nem záródott erdőkben. Hosszútávú vonuló, március és október között látható nálunk. Állománya stabil.
Kevermesen rendszeres, kisszámú fészkelő és gyakori tavaszi és őszi átvonuló. A 2000-es évek végén vált rendszeres fészkelővé Kevermesen, köszönhetően az évezred elején ültetett több tízhektárnyi nemesnyár-erdőnek, ahol annak 2022-es letermeléséig minden évben költött 1–2 pár. Alkalmilag megtelepedett egy hasonló korú, de kisebb kiterjedésű, illetve egy ezeknél jóval idősebb, ligetes nyárfásban is. A fészkelő példányokkal július közepéig lehetett a revírekben találkozni, de az éneklést már július elején abbahagyták, így megpillantásukra csak a kirepült fiatalok etetésekor volt lehetőség. A tavaszi vonulás március vége és április vége között zajlik, a legintenzívebben április második felében. Legkorábbi tavaszi megfigyelése 2020. március 26-án történt. Az őszi vonulás augusztus elején kezdődik, és ettől kezdve fokozatosan emelkedik a megfigyelt madarak száma, egészen a szeptember közepi csúcsig. Október első hetében még nagy számban van jelen, majd a következő hétről már csak alkalmi adatai ismertek. Legkésőbbi őszi megfigyelése 2023. október 24-re esett. Ősszel jóval nagyobb mennyiségben vonul át a térségben. Gyakran más fajok (billegetők, rozsdástorkú és réti pityer, mezei pacsirta) társaságában mutatkozik. A faj vonulása ugyanakkor csak rövid időszakban (október eleje) fed át a másik tömegfaj, a réti pityer vonulásával.
Rozsdástorkú pityer Anthus cervinus
Magyarországon kisszámú tavaszi (március vége – május közepe) és őszi (szeptember–október) átvonuló főként alacsony növényzetű alföldi nedves gyepeken, lecsapolt halastómedrekben és belvizes területeken.
Kevermesen rendszeres tavaszi és őszi átvonuló. A tavaszi vonulás április eleje és május eleje között zajlik, legintenzívebben április utolsó hetében. Legkorábbi tavaszi megfigyelése 2016. április 5-én, míg a legkésőbbi tavaszi megfigyelése 2022. május 16-án történt. Az őszi vonulás szeptember közepe és október második dekádja között zajlik, legintenzívebben szeptember végén és október elején. Legkorábbi őszi megfigyelése 2011. szeptember 10-én, míg a legkésőbbi őszi megfigyelése 2023. október 29-én történt. Ősszel jóval nagyobb mennyiségben vonul át a térségben, mint tavasszal. Gyakran más fajok (billegetők, erdei és réti pityer, mezei pacsirta) társaságában mutatkozik. 2021. november 25-én is megfigyeltünk egy példányt réti pityerek csapatában.
Havasi pityer Anthus spinoletta
Magyarországon nedves, vizes élőhelyeken rendszeres tavaszi és őszi átvonuló, ill. téli vendég. Szeptember és április között látható nálunk.
Kevermesen rendszeres, kisszámú átvonuló és téli vendég. A tavaszi vonulás március eleje és április közepe között zajlik, legintenzívebben március végén és április első dekádjában Legkorábbi tavaszi megfigyelése 2018. február 27-én, míg a legkésőbbi tavaszi megfigyelése 2020. április 22-én történt. Az őszi vonulás október eleje és december eleje között zajlik, legintenzívebben október második felében és november elején. Legkorábbi őszi megfigyelése 2020. október 2-án, míg a legkésőbbi őszi megfigyelése 2011. december 3-án történt. Ősszel jóval nagyobb mennyiségben vonul át a térségben, mint tavasszal. Néhány esetben télen is szem elé kerültek magányos példányai, elsősorban a sóderbányán. Gyakran más fajok (billegetők, réti pityer) társaságában mutatkozik. Tavasszal a megfigyelések többsége a belvizes gyepeken és a sóderbányánál történt, ősszel viszont jellemzően átrepülő madarakat lehetett látni.
Erdei pinty Fringilla coelebs
A különféle fás élőhelyeken országszerte elterjedt, gyakori fészkelő. A magyarországi állomány jelentős része Olaszországban telel, de vonuláskor és télen tőlünk északabbra költő populációk egyedei is megjelennek. Állománya növekszik.
Kevermesen rendszeres, gyakori fészkelő. Kül- és belterületen egyaránt költ. November közepe és február közepe között jóval kisebb számban látható, mint az év más részein. A tavaszi vonulás február közepén indul és április közepéig tart, míg ősszel szeptember vége és november közepe között vonul át nálunk. Ekkor október második felében van a vonulási csúcs. A gyűrűzött madaraknak csak nagyon kicsi részét fogjuk vissza, de az alapján kijelenthető, hogy ragaszkodik a fészkelőhelyéhez. Vonuláskor olykor nagyobb, 150–200 példányos csapatai is előfordulhatnak.
Fenyőpinty Fringilla montifringilla
Magyarországon rendszeres átvonuló és téli vendég. Leggyakrabban szeptember vége és április között látható nálunk, de vannak kora nyári adatai is. Olykor inváziósan jelentkezik.
Kevermesen rendszeres átvonuló és téli vendég. Ősszel az első példányok jellemzően október második hetétől jelennek meg, de kétszer szeptemberben is megfigyeltük (2023. szeptember 27–28.). Ezt követően november közepéig még rendszeresen láthatók kisebb-nagyobb átvonuló csapatok. Telente változó számban figyelhetjük meg. Bizonyos években szinte egyáltalán nincs adata, máskor viszont folyamatosan jelen van a térségben. A legjelentősebb inváziója 2001/02 telén volt, amikor a parkban citromsármányokkal vegyes csapatok éjszakáztak a tujákon. Nagyon ritkán madáretetőn is feltűnhet. Tavasszal februárban kezd emelkedni a számuk és egészen április harmadik hetéig találkozhatunk fenyőpintyekkel. Legkésőbbi megfigyelése 2023. április 22-én történt.
Meggyvágó Coccothraustes coccothraustes
A fátlan alföldi tájak kivételével országszerte elterjedt, gyakori fészkelő. Ősztől tavaszig kisebb-nagyobb csapatokba verődve kóborolnak. A hazai állomány parciális vonuló.
Kevermesen alkalmi fészkelő és rendszeres, változó számú átvonuló és téli vendég. Költését a kora nyári megfigyelések alapján több évben is feltételeztük a Fenyves erdőben. Tavaszi vonulása február közepe és április közepe között, míg az őszi szeptember második fele és november között zajlik. November és február között bizonyos években tömegesen, 150–200 példányos csapatokban tartózkodik erdeinkben, míg máskor szinte egyáltalán nem fordul elő.
Süvöltő Pyrrhula pyrrhula
Magyarországon kis számban fészkel az Alpokalja és az Északi-középhegység fenyveseiben. Vonuláskor és télen, szeptember és április között országszerte megfigyelhető.
Kevermesen rendszeres, kisszámú átvonuló és téli vendég. Ősszel az első példányok október utolsó hetében jelennek meg (legkorábbi megfigyelés: 2018. október 23.). Vonulása novemberben a legintenzívebb, ezt követően kevesebb megfigyelés történt. Bizonyos teleken egyáltalán nem láttunk süvöltőt, tavasszal azonban kis számban minden évben előfordul. Az utolsó megfigyelések március végén – április elején vannak, de ekkor már ritka. Legkésőbbi megfigyelése 2018. április 10-én történt. 2017/18 telén kisebb inváziója volt.
Zöldike Chloris chloris
Országszerte elterjedt, gyakori fészkelő. Különösen gyakori a településeken. A hazai állomány parciális vonuló, a telet A Balkán-félszigeten és Dél-Olaszországban töltik. Télire északi populációk egyedei is megjelennek nálunk. Állománya növekszik.
Kevermesen rendszeres, gyakori fészkelő. Elsősorban belterületen, örökzöldeken költ. November közepe és február közepe között jóval kisebb számban látható, mint az év más részein. A tavaszi vonulás február közepén indul és április közepéig tart, míg ősszel szeptember vége és november közepe között vonul át nálunk. Vonuláskor olykor nagyobb, 50–100 példányos csapatai is előfordulhatnak.
Sárgacsőrű kenderike Linaria flavirostris
Magyarországon rendszeres, de kisszámú átvonuló és téli vendég. Kedveli az alföldi ürmöspusztákat. Október vége és március között fordul elő nálunk.
Kevermesen és a lőkösházi Turai-gyepen ritka kóborló az október 25. és január 13. közötti időszakban. Összesen négy alkalommal figyeltünk meg átrepülő példányokat.
Kenderike Linaria cannabina
A Tiszántúl déli részének kivételével országszerte elterjedt fészkelő, leggyakrabban bokros domboldalakon és borókásokban. Parciális vonuló, hozzánk északi populációk egyedei érkeznek vonuláskor. Állománya növekszik.
Kevermesen rendszeres átvonuló és téli vendég. Ősszel az első példányok jellemzően október első hetében jelennek meg, de van néhány szeptemberi adata is (legkorábbi megfigyelés: 2013. szeptember 19.). Ezt követően egészen április közepéig látható nálunk (legkésőbbi megfigyelés: 2019. április 18.). 2019-ben május 2-án is megfigyeltem egy átrepülő hímet a Turai-gyepen.
Zsezse Acanthis flammea
Magyarországon változó számú téli vendég október vége és április eleje között. Általában kisebb csapatokban látható, de inváziós években nagy csapatok is előfordulhatnak.
Kevermesen ritka, kisszámú átvonuló és téli vendég. Adatai az október 13. és március 16. közötti időszakból származnak. Mindig magányos példányokat láttam. Mivel egy kivételével minden esetben hangról történt a határozás, így nem zárható ki, hogy a barna zsezse (Acanthis cabaret) példányai is előfordultak már nálunk.
Keresztcsőrű Loxia curvirostra
Magyarországon a lucosok, erdei és fekete fenyvesek kisszámú fészkelője. Mivel fenyőmaggal táplálkozik, így költése a fenyőtobozok szétnyílásához alkalmazkodik. Ezért télen is költ. Költési időszakon kívül olyan területeken is előfordul, ahol egyébként nem fészkel. Inváziós években nagy csapatai síkvidéken is feltűnhetnek.
Kevermesen rendszeres, de csak kisszámú kóborló. Elsősorban május végén és június első felében tűnnek fel kóborló példányok és kisebb csapatok, de néha ősszel is feltűnt.
Tengelic Carduelis carduelis
Országszerte elterjedt, gyakori fészkelő elsősorban mezőgazdasági tájakon és településeken. Parciális vonuló, a hazai állomány nagy része a Balkán-félszigeten telel. Télire a környező országokból is érkeznek hozzánk tengelicek. Állománya növekszik.
Kevermesen rendszeres, gyakori fészkelő és átvonuló. Elsősorban a belterületen költ, de kisebb számban külterületi fasorokon is fészkel. Tavasszal február közepe és április eleje között láthatók vonuló csapatok, míg ősszel október második felében tetőzik a számuk. Télen a megmaradt tarlókon kisebb-nagyobb, olykor több száz példányos csapatokban mozognak.
Csicsörke Serinus serinus
Országszerte elterjedt, gyakori fészkelő. Elsősorban településeken (utcai fasorok, parkok, kertek, gyümölcsösök) költ. Vonuló, március és november között látható hazánkban, de néha télen is megfigyelték. Állománya stabil.
Kevermesen rendszeres, gyakori fészkelő utcai fákon, kertekben és a parkban. Tavasszal jellemzően március második felében érkeznek vissza az elsők, de van egy hó eleji adata is (2023. március 5.). Kisebb vonuló csapatait április közepéig lehet látni. A megfigyelések száma július végétől, a költések befejezésekor esik vissza, és csak októberben, a vonulási csúcs idején emelkedik meg. Ekkor általában magányos madarakat vagy a tavaszinál kisebb csapatokat lehet látni. A vonulás október végére lecseng, de kis számban még november első felében is előkerül. Legkésőbbi megfigyelése 2013. november 23-án történt. Néhányszor decemberben is megfigyeltük, 2015-ben pedig egy madár többször is feltűnt januárban és februárban, ami esetleges áttelelésére utalhat.
Csíz Spinus spinus
Magyarországon kisszámú fészkelő az Alpokalján, a Dél-Dunántúlon és az Északi-középhegységben. Vonulókkal országszerte lehet találkozni szeptember és április között, de rendszeresen felbukkan síkvidéki területeken a nyári időszakban is.
Kevermesen rendszeres átvonuló és ritka téli vendég. Ősszel az első madarak jellemzően szeptember utolsó hetében – október elején jelennek meg, de vannak ennél korábbi megfigyelései is (legkorábbi adat: 2023. szeptember 2.). Azokban az években, amikor inváziós jelleggel mutatkozik, korábban érkeznek. A vonulás október közepén a legintenzívebb, de november közepéig is elhúzódik. Ettől kezdve már csak a telelő madarak kerülnek szem elé. Bizonyos években kisebb csapatok egész télen itt tartózkodnak, míg máskor egyszer sem látjuk. A megfigyelések száma novembertől folyamatosan csökken, és a minimumot februárban és márciusban éri el. Tavaszi vonulásuk áprilisban a legintenzívebb, és még május elején is rendszeresen feltűnnek csízek a területen. Május közepétől július végéig alkalmilag látjuk, augusztusi adata viszont nincs.
Sarkantyús sármány Calcarius lapponicus
Magyarországon kis példányszámú átvonuló és ritka téli vendég elsősorban a Hortobágyon és a nagyobb tiszántúli pusztákon.
Kevermesen 2015. november 3-án, 2018. március 3-án és 2023. október 25–26-án láttunk magányos példányokat lucernaföldeken és vadföldeken.
Hósármány Plectrophenax nivalis
Magyarországon szórványos téli vendég október és március között. Elsősorban az alföldi szikeseken jelenik meg, olykor több ezres csapatokban.
Kevermesen november 13. és március 8 . között kerültek elő magányos példányok vagy kisebb csapatok. A legtöbb adata januárból származik. 2014. januárjában és februárjában inváziós jelleggel jelent meg az országban, és ekkor Kevermesen is többször észleltük kisebb csapatát. 2018. január 14-én 30 példányt láttunk.
Sordély Emberiza calandra
Országszerte elterjedt, gyakori fészkelő. Legnagyobb állományai a nyílt alföldi tájakon élnek. Állandó madár, télen gyakran pacsirták és sármányok csapataihoz csatlakozva kóborolnak. Állománya csökken.
Kevermesen és a lőkösházi Turai-gyepen rendszeres, kisszámú fészkelő. A 2010-es évek első felére jelentősen lecsökkent az állománya, és azóta sem érte el a 2000-es évek eleji szinte. Elsősorban gyepeken és csatornapartokon költ elszórtan néhány pár a határban. Egész évben megfigyelhető, de a megfigyelések száma éven belül jelentős szórást mutat. November közepe és február közepe között kifjezetten ritkán kerül szem elé, a megfigyelések száma decemberben éri el a minimumát. Február végétől kezdve térnek vissza a revírekbe, ekkortól lehet hallani az éneklő hímeket és ekkortól lehet átrepülő (vonuló) példányokat látni. A legtöbb adata áprilisból származik, majd a megfigyelések száma májusban és júniusban konstans. Júliustól ismét csökkenés következik be augusztus–szeptemberi minimummal. Októberben van egy kiemelkedő mozgalma, ami egészen november közepéig tart. Nem tudni, hogy a sordély helyi állománya hová kóborol el télen.
Citromsármány Emberiza citrinella
Magyarországon az Alföld fátlan vidékeitől eltekintve országszerte elterjedt, gyakori fészkelő. Leginkább erdőtelepítésekben, fiatal erdőkben fészkel. Parciális vonuló, a hazai állomány állandó. Télire élőhelyet vált, és ilyenkor mezőgazdasági területeken is gyakori lesz. Állománya növekszik.
Kevermesen a 2000-es évek elején még fészkelt a Tábornok erdőben, azóta viszont nem ismert költése. Ősztől tavaszig rendszeres vendég. Az első példányok ritkán már szeptember végén feltűnnek (legkorábbi megfigyelés: 2023. szeptember 20.), de jellemzően csak október második hetében érkeznek. Novemberben visszaesik a megfigyelések száma, ami a vonulás végét jelzi. Ekkortól már a telelő madarak láthatók a területen. Számuk jól követi az időjárást. Szélsőséges, havas idő esetén nagyobb csapatai is érkezhetnek, ellenkező esetben nincs a területen. Olykor 40–50 példányos csapatok is megjelenhetnek útszéleken, tarlókon, vadföldeken. Március közepétől már csak kis számban kerül elő, áprilisban kifejezetten ritka (legkésőbbi megfigyelés: 2018. április 3.).
Nádi sármány Emberiza schoeniclus
Az összefüggő erdőségektől eltekintve országszerte elterjedt, gyakori fészkelő különféle vizes élőhelyeken. Télire északi populációk egyedei is megjelennek nálunk, és ilyenkor olyan területeken is előfordul, ahol egyébként nem költ. A hazai állomány állandó.
Kevermesen rendszeres őszi és tavaszi átvonuló, ill. téli vendég. A lőkösházi Turai-gyepen egy kisebb állomány rendszeres fészkelő. Azok a madarak egész évben a gyepen vannak. Az első vonuló példányokat szeptember végén lehet látni. Ezt követően októberben és november első felében vonul át nagyobb számban a térségben. Ettől kezdve változó számban vadföldeken, tarlókon, gazos útszéleken láthatók áttelelő csapataik. A telelő sármányok száma bizonyos teleken elérheti az 50–100 példányt is, máskor viszont szinte teljesen hiányozhatnak is. Április elejéig az utolsók is elhagyják a térséget, és csak a fészkelők maradnak itt.
