A kevermesi lakosok 1815 és 1835 között tanító és pap nélkül éltek. Egyházilag az első 5 évben Elekhez, majd 1835-ig Aradszentmártonhoz tartozott a község fíliaként. Tököly Sebők földesúr azonban az alapítószerződés értelmében köteles volt 20 éven belül templomot építeni. Ezt meg is tette a szerződés szerinti utolsó évben, és 1835. szeptember 20-án nagyszámú közönség jelenlétében fel is szentelték a templomot. A község első plébánosa, Mikosevics József ezzel egyidejűleg került a településre, és lehetett tanúja annak, hogy 1847. február 11-én ez a templom összedőlt. A korabeli leírásokból ismert, hogy ennek még fából volt a tornya, és bizonyára gyenge anyagokból épült tákolmány lehetett, amelyben két kis harang volt. Az akkori földesúr, báró Sina György azonnal elrendelte egy új templom építését, amelynek ünnepélyes alapkőletételére június 24-én került sor. Az építkezést Grefftner János uradalmi tiszttartó felügyelte. Teljes költsége 20.000 váltóforint volt, amelyből a község fuvar és kézinapszám címén 1/20-ad részt vállalt, a többit a kegyúr biztosította. 1848. szeptember 17-én szentelték fel a főoltárral, két mellékoltárral és új orgonával rendelkező templomot. Hasonló horderejű változások nem történtek az azóta eltelt bő másfél évszázadban, azonban kisebb-nagyobb javítások, átalakítások rendszeresek voltak.
1855-ben közadakozásból újraöntötték az elrepedt második harangot. 1862-ben két nagyobb harangot vásárolt a hitközség Korénus Lajos harangöntőnél. 1884-ben a templomot teljesen megújították és felszerelték összesen 2731 forint költséggel, amelyhez maga a plébános, Mikosevics Alajos is jelentős mértékben hozzájárult. 1890-ben a kegyuraság a sekrestye és a torony tetejét újrazsindelyezte, 4 év múlva pedig a fennmaradó tetőzetet is lecserélték. 1898-ban a templom belsejében a régi tégla helyett cement- és mozaiklapokat raknak le, valamint a kegyuraság új ablakokkal látta el az épületet. 1906-ban az uradalom parcellázásával a község lépett az uradalom helyébe, mint kegyúr, és ekkor már a település költségén bádogozták be a templomtorony tetejét. 1910-ben ismét elrepedt az egyik harang, amelyet egy nagyobb, 73 kg-osra cseréltek le. 1912-ben közadakozásból kifestették a templomot. 1917 húsvétján a négy harangból hármat elvittek hadicélokra, de a negyedik is csak a plébános leleményességének köszönhetően maradt meg. 1921-ben Dániel János, majd 1925-ben előbb Torma Lajosné Kis Rozália, később Hevesi Ferenc adományoztak egy-egy harangot a templomnak. 1935-ben ismét a templom újrafestésére és belső felújítására került sor. 1944 tavaszán az egyik harangot leszerelték és hadi célokra elszállították. A következő jelentősebb felújításra 1976-ban került sor, majd 1990-ben – mindezidáig utoljára – újrafestették belülről is az épületet.
