Dél-Békés régen a nagy kiterjedésű puszták hazája volt, azonban az ember tájalakító tevékenysége miatt jelentős részük eltűnt. Sajnos e folyamat nemcsak a löszpusztagyepeket, mint élőhelyeket tüntette el, de az ott élő növényfajok lehetőségeit is nagymértékben korlátozta. Sok, korábban gyakori faj eltűnt a tájból, vagy állománya annyira megritkult, hogy az már tulajdonképpen a kipusztulás szélére sodródott.
A mezsgyék átlagosan kb. 2−15 (legfeljebb 25−50) m széles, legtöbbször út, közigazgatási határ, csatorna, ér vagy vasút mellett húzódó gyepsávok. Csoportosításuk egyfelől a határoló objektumok alapján történhet: kísérőmezsgyék (műút, földút, vasút, csatorna, ér stb. mellett futnak), közölt mezsgyék, (két objektum közé ékelődnek – pl. műút – vasút közöltmezsgye, ér−földút közöltmezsgye), szabadmezsgyék (mindkét oldalról közvetlenül szántással érintkeznek)
Eredetük alapján elsődleges és másodlagos mezsgyékről beszélhetünk. Előbbire legfőképpen az jellemző, hogy az eredeti vegetációból őriztek meg egy keskeny szeletet, míg a másodlagos mezsgyék már szántásból kerültek felhagyásra. Az elsődleges mezsgyék nagyon gyakran olyan helyeken húzódnak, ahol évszázadok óta valamilyen közigazgatási határ vagy út található, ennek köszönhetik fennmaradásukat.
Útszéli mezsgyékkel a térség számos településén találkozhatunk, ezek közül néhány ma már jogi védelem alatt áll az ottani vegetáció megőrzésének érdekében. Fontos feladat, hogy a jövőben minél több, értékes növényzettel rendelkező mezsgyeszakasz kerüljön védett státuszba, mert ellenkező esetben nem garantált a fennmaradásuk.A mezsgyéken nemcsak értékes növények, hanem védett állatok is élnek. Ezek közül talán a legértékesebb az atracélcincér (Pilemia tigrina). Monofág rovar, ami azt jelenti, hogy kizárólagos tápnövénye a kék atracél. Legtöbb adata – talán világviszonylatban is – a Maros–Körös közéről, azon belül is a Békés–Csanádi-hátról származik. A rajzása április végétől június közepéig tart, csúcspontja április végén és május első felében van. Majdnem minden dél-békési településről van adata, de a vele foglalkozó szakemberek szerint az élőhelyek beszűkülése miatt egyáltalán nem biztosított a faj jövője.
