Kevermes 1815-ös telepítését követően épült a település központjában az első, kezdetleges községháza. Erről nem maradt fenn egyéb információ, azonban valószínű, hogy az új, ma is látható községháza megépítéséig számos alkalommal kellett azt javítani. Az új községháza felépítésének első gondolatai az évtized elején születtek meg. 1892. február 25-én a régi községháza áldatlan állapotára hivatkozva kezdődött el a tervek előkészítése. 1892. április 14-én már az anyagiak előteremtése volt a napirenden. A jegyző javaslatára a községháza épületében bérépületeket, üzlethelyiségeket is létesíteni kívántak, hogy az később bevételt generáljon a falunak. Ő évi 5–600 forintos bevételt remélt az üzlethelyiségek kiadásából, ami jelentősen hozzájárult volna az építési költségekhez felvett hitel fizetéséhez. Az épületben a tervek szerint a következő helyiségek kaptak volna helyet: tanácsterem, pénztári helyiség, iroda, jegyzői iroda, bírói szoba, levéltár, írnoki lakás, rendőrszoba konyhával, egy előszoba a tanácsterem előtt, zárka. A bérépületek pedig két bolthelyiségből, két lakszobából, konyhából, kamrából és egy üzlethelyiség egy szoba-konyha-kamrából álltak volna. Az előterjesztést az elöljáróság egyhangúan elfogadta. Az építés költségeihez 10 ezer forintos kölcsön felvételét szavazták meg a vármegyei nyugdíjalapból. A visszafizetést évi 500 forintos tőketörlesztéssel 20 évre tervezték be. 1893. január 7-én az uradalom felajánlotta 250 ezer tégla kiégetését, azonban az ezért elvárt árat a jegyző túl magasnak találta mindamellett, hogy az égetést nem tudták volna befejezni 1893-ban. Ez pedig – mivel ők már abban az évben be szerették volna fejezni az építést – bevételkiesést okozott volna a falunak. Így a tégla házi kiégettetését szavaztatta meg a képviselőkkel. A 10 ezer forint nem fedezte az építési költségeket, így 4000 forinttal több kölcsön felvételét szavazták meg (a törlesztési idő 28 évre tolódott ki). Ekkor ugyanis már nem volt érdemes változtatni a terveken, hiszen például a téglaégetéshez szükséges szalmát behordták, és csak a jó időt várták az égetés elkezdéséhez. A községháza ideiglenesen a Schlögl Pál tulajdonában lévő ingatlanba költözött. Az építés „árlejtését” április 6-án tartották, és azt a legalacsonyabb, 11185 forintos ajánlatot tevő Probst Ferencz és fia aradi cég nyerte meg.
Ezen a napon határozat született arról is, hogy az eredeti tervekkel ellentétben pincét is építenek az épületbe. A 14 ezer forintos építési kölcsönt a vármegye május 4-én hagyta jóvá. Ugyanezen az ülésen arról is döntöttek, hogy a régi községháza épületének használható anyagait (ajtók, ablakok stb.) árverés útján értékesítsék, mert azokra nincs szükség. Később kiderült, hogy összesen 320 ezer téglát égettek ki, amely 80 ezerrel több volt a szükségesnél, így a felesleget eladták a lakosoknak 12 forint/1000 darab áron. Július 23-án már azt jelentette a jegyző, hogy az építkezés annyira előrehaladott állapotban van, hogy időszerű egy bizottság kijelölése, akik a tetőszerkezethez stb. szükséges faanyag átvételéért fognak felelni. Szeptember 11-én a bérbeadásról szavaztak, és azt árverésre bocsájtották, a teljes épület 600 forintért történő kiadásával. Az árverésre szeptember 30-án került sor, ahol Heimann József 645, Grünberger Mór 660, Leipniker Sámuel pedig 665 forintot kínált, így utóbbi ajánlatát fogadták el. A bérlet 5 éves időtartamra szólt. Az épület ünnepélyes átadására 1894. január 13-án került sor, ahol nemeskéri Kiss Vilmos ünnepi beszédet mondott. 1894. március 8-án a községháza telek körbekerítését is megszavazta a képviselő-testület, majd nemsokra rá egy Hegyesi János nevezetű szobafestővel az irodahelyiségek kifestését is megejtették. A tetőszerkezetet ugyanakkor már 1910-ben le kellett cserélni, mert beázott.
Az azóta eltelt időben az épület mindig községházaként funkcionált, a bérhelyiségek idővel megszűntek, és ma már a teljes épületet közigazgatási célokra használják. Arculata az idők folyamán sokat változott (köszönhetően például egy 1981-es nagy átalakításnak), régi patináját elveszítette, ennek ellenére még mindig a község egyik legimpozánsabb épületének számít.
A helytörténeti gyűjtemény is itt kapott helyet az egykori állatorvosi lakásban. 2015. augusztusában került átadásra. Elsősorban a település 200 éves múltját hivatott bemutatni írásos és tárgyi emlékeken keresztül. A termekben az életmód- és településtörténeti kiállításokon kívül helyet kapott a Kevermesi Önkéntes Tűzoltó Egyesület múltját és eredményeit felvonultató tárlat is. Kevermes első köztulajdonban lévő helytörténeti gyűjteménye fontos szerepet tölt be a településen élők számára, hiszen ezáltal megismerhetik községük és saját felmenőik múltját és történetét, ezen kívül a Kevermesre látogató turisták is betekintést nyerhetnek a falu hajdani életébe. Az ismeretterjesztés mellett fontos kiemelni az értékmentést is, hiszen a lakosság közösen adta össze azokat a tárgyakat és írásos emlékeket, amelyek valószínűleg csak a gyűjtemény égisze alatt menekülhettek meg a megsemmisüléstől.
