Székessy György 1826-ban született Aradon és 1908-ban hunyt el Dombiratoson. Édesapját Székessy Istvánnak, édesanyját Tóth Juliannának hívták. Kevermesre 1850-ben került tanítóként, az az előtti életéről nem áll rendelkezésre információ. Három feleségétől összesen kilenc gyermeke született, a halál azonban az ő családját sem kímélte. Első felesége Szécsényi Erzsébet volt, aki öt gyermeküknek adott életet (Mária Cecília 1857-ben, György Gábor 1857-ben, Lajos Jenő 1860-ban, Antal András 1862-ben, Erzsébet Róza 1864-ben). A gyermekek közül Erzsébet 4 hónaposan, Mária 20 évesen, György pedig 22 évesen (ekkor már gépészlakatosként) halt meg. Antal egyedüliként megérte a felnőttkort, és hosszú ideig Dombiratoson volt jegyző. Sírja – az apjáé mellett – ma is megtalálható a dombiratosi temetőben. Szécsényi Erzsébet mindössze 29 évet élt, 1865-ben temették el Kevermesen. Második feleségét Lányi Zsófiának hívták, ő 1843-ban született és 1873-ban halt meg Aradon. Négy közös gyermekük született (Pál Gábor 1868-ban, Margit 1870-ben, Géza 1871-ben, Franciska 1873-ban), akik közül Pál Gábor és Géza kisgyermekként halt meg. Margit 1891. október 15-én kötött házasságot Csicsmányi János újkígyósi tanítóval. 1892. május 30-án másik életben maradt lánya, Franciska is férjhez ment, méghozzá Krajzler Lajos dombiratosi tanítóhoz. A család minden bizonnyal rokonságban állt azzal a Székessy Károllyal, aki Apátfalván és Kevermesen is volt jegyző (György testvére lehetett).
1886-ban a király koronás ezüst érdemkereszttel tüntette ki több évtizedes, példás nevelőmunkájáért. Tanítói hivatása mellett a képviselő-testület tagja is volt. Felszólalásai általában a kultúra előremozdítására irányultak, azonban volt egy eset, ami megbotránkozást váltott ki az elöljáróságban. 1891-ben a jegyzőválasztást megelőzően egy idős asszony egy beteg szamarat vitt Székessyhez azzal, hogy az állat a beteg, és mit kellene vele tenni. Erre Székessy azt válaszolta, hogy vigye be a községházára másnap, és ha Faludyt nem választanák meg jegyzőnek, akkor majd azt választják meg jegyzőnek. De azt is javasolta, hogy vezesse be a községháza nagytermébe, emelje fel a farkát, hogy a képviselők gyönyörködhessenek benne. Az ügy felsőbb hatóságok elé került, de jelentősebb következménye nem lett. A megmosolyogtató eset egy olyan helyzetben történt, amikor pattanásig feszült hangulat uralkodott a településvezetés tagjai közt, így ez csak olaj volt a tűzre.
Nemcsak tanítóként, hanem mezőgazdasági szakemberként is komoly eredményeket ért el. Méhészkedett, illetve pamutot is termelt.
Tanítói állásából 1895-ben nyugdíjazták, azonban 1901-ig a faluban élt és képviselőként dolgozott. 1901. október 21-én búcsúzott el a falutól, ekkor költözött át Dombiratosra fiához, Antalhoz. A képviselő-testület ünnepélyesen vett tőle búcsút, és érdemeit méltatva mindezt jegyzőkönyvbe is vették. 1908. november 5-én bekövetkezett halála után 3 nappal szintén megemlékeztek róla az elöljárók, akik a temetésén koszorút is vittek a sírjára. A kegyeletnyilvánítást Székessy Antal később hivatalosan is megköszönte. Halálhíréről a Néptanítók Lapjában is beszámoltak „A vén mester halála” címmel:
„Székessy György nyugalmazott kántortanító, a koronás ezüst érdemkereszt tulajdonosa, a csanádmegyei tanítók nesztora, Dombiratoson, gyermekei körében november 5 én elhúnyt. Kevermes községnek fel századon át volt kántortanítója. Áldásos működéséről a község őszbeborult lakosai szinte legendákat beszélnek. Ezelőtt 65 évvel már kitűzte a tanítói munkásság legújabb irányait: a fiatalság továbbképzésében, a felnőttek oktatásában. Mindezt pedig abban az időben, amikor egy községben csak egy tanító volt s 200 gyermek oktatása, nevelése volt a feladata. Példás életének eredményes munkájára, tevékenységének mélységére jellemző, hogy a ravatalánál megjelent őszbeborult tanítványok a „mester” elhidegült kezeit csókokkal halmozták el és Kevermes község képviselőtestülete külön gyűlésben áldozott kiváló tanítója emlékének.”
Verner László aradi tanító azután írt róla egy terjedelmesebb cikket a Néptanítók Lapjába, hogy kitüntették a koronás ezüst érdemkereszttel. Ebben hosszasan méltatta tanítói munkásságát, emberi nagyságát.
