Dr. Rosenberg Soma 1843. január 15-én született Vizsolyban és 1915-ben hunyt el Budapesten. Édesapját Rosenberg Ábrahámnak, édesanyját Blumberger Rozáliának hívták. Öt testvére volt (Rebeka 1845-ben, Juda 1847-ben, Benjamin 1851-ben, Jeremiás 1853-ban, Feige pedig 1856-ban született). A családnak legalább két tagjának, az egyik testvérnek, ill. az édesapának a sírja ma is megtalálható a vizsolyi izraelita temetőben. Egyik testvére, Jenő Budapesten volt orvos. A zsidókra jellemző volt, hogy vándorló életmódot folytattak, és ez alól Rosenberg Soma sem volt kivétel.
Orvosi tanulmányait Bécsben végezte abban az időben, amikor a híres bécsi orvosi iskola virágzása tetőpontján állt. A nagytudású orvos – miután tanárai ajánlatára meghívást kapott a török hadseregbe – mint ezredorvos küzdötte végig a török-orosz háborút. A békekötés után előbb Arad megyében, majd Kevermesen telepedett le, ahol 32 évig dolgozott orvosként. Bár több feljegyzés is van, ezek egymásnak igencsak ellentmondók: nem tudjuk, hogy pontosan melyik évben, de valamikor az 1880-as évek legelején került Kevermesre. Több évnyi bizonytalanság után stabilitást hozott az akkoriban még csak gyerekcipőben járó községi egészségügybe. Megválasztását követően fizetése évi 600 forint volt, amire rájött a háznál tett beteglátogatások díja, továbbá természetben kapott a község központjában egy lakást is. Feladatai közé tartozott a község határában található uradalmi major lakosságának ellátása is. Később egyéni szerződéssel Kisiratoson is szolgálatot teljesített.
Feleségét Bak Herminának hívták, aki dr. Bak Izráel hittanár lánya volt. Két gyermekük született, Eszter és Károly Viktor. 1901-től kezdve a családdal élt egy Litvay Gizella nevű, akkor 25 éves nevelőnő is.
Kevermesi működése alatt köztiszteletben állt, a képviselő-testület tagja volt. Az 1890-es hercegi látogatás során köszöntőbeszédet mondott a delegáció fogadásakor.
1912. július 10-én kért szabadságot, amiről már nem tért vissza, hiszen meghívták az akkor alapított abbáziai Gutenberg Szanatórium élére. A nagyhivatású szociális intézményt, amely az üdülésre szoruló nyomdai munkásoknak adott otthont, szakszerűen berendezte, a fenntartó egyesület teljes megelégedésével vezette és emberséges bánásmódjával minden munkás szeretetét és bizalmát megnyerte. A háború kitörése után a nyomdászegyesület a szanatórium üzemeltetését beszüntette. Ekkor Rosenberg az intézet palotájában berendezett Vöröskereszt katonatiszti üdülő főorvosa lett, egészen a májusi olasz hadüzenetig, amikor elmenekült a területről. A korabeli tudósítás szerint „a hontalanság és egyetlen fiának hadifogságba jutása megtörte erejét, megőrölte egészséges, hatalmas szervezetét.” Temetése 1915. október 17-én volt Budapesten, amin számos közeli hozzátartozó és egyéb prominens személy vett részt.
