Dr. Bodor József plébános 1885-ben született Gyöngyöspüspökiben, és 1850-ben hunyt el Jászalsószentgyörgyön. Édesapját Bodor Gábornak, édesanyját Dravnyik Máriának hívták. Bodor Gábor 1925-ben, Dravnyik Mária 1931-ben hunyt el Kevermesen, de itt helyezték örök nyugalomra nagybátyját, Bodor Józsefet és húgát, Bodor Matildot (férje Magócsy Miklós vámosgyörki főjegyző volt) is. Ők négyen egy közös sírboltban nyugszanak.
A gyöngyösi állami gimnáziumban tanult, és ehhez élete végéig hűséges is maradt. Tagja volt az iskolát segítő elszármazottaknak, rendszeresen anyagilag is támogatta azt. Kevermesre makói hittanárként 1923. július 1-jén került a távozó Dr. Szánthó Géza plébános helyére. Szívügye volt a falu, már idekerülését követően megszerették a hívek. Ezzel szemben a más vallásúakról – különösen a zsidóságról – igen kritikus véleménnyel volt. Az ő idejében alakult meg az egyházi fenntartási Szent István cserkészcsapat és a katolikus dalárda is. Munkássága érdemeiként 1935-ben, a kevermesi egyház fennállásának századik évfordulóján 757 hívő által aláírt kérvényt nyújtottak be a püspökhöz Bodor kitüntetését kérve. Ezt meg is kapta, mint ahogy 1940-ben a magyar királyi honvédség katonáinak lelkigondozása körül éveken át folytatott önzetlen munkásságért a magyar királyi honvédelmi minisztertől is kitüntetést vehetett át. 1835-ben megírta a 100 esztendős római katolikus plébánia történetét. 1938 és 1943 között az ő gondozásában jelent meg a Kevermesi Katolikus Tudósító, amiben az elmúlt év egyházi és községi eseményeit írta le.
A kor szokásainak megfelelően az iskolában is tanított, és egykori diákjai visszaemlékezései szerint igencsak szigorú volt.
1943-ban betegsége miatt nyugdíjazták, és ekkor került Jászalsószentgyörgyre, ahol 1950-ben elhunyt. Sírján mindmáig szerepel a kevermesi plébános felirat, ami azt jelenti, hogy haláláig büszkeséggel töltötte el az a két évtized, amit a községben szolgált.
