Dr. Bodor József plébános 1885-ben született Gyöngyöspüspökiben, és 1850-ben hunyt el Jászalsószentgyörgyön. Édesapját Bodor Gábornak, édesanyját Dravnyik Máriának hívták. Bodor Gábor 1925-ben, Dravnyik Mária 1931-ben hunyt el Kevermesen, de itt helyezték örök nyugalomra nagybátyját, Bodor Józsefet és húgát, Bodor Matildot (férje Magócsy Miklós vámosgyörki főjegyző volt) is. Ők négyen egy

1893-ben született Székesfehérváron, és 1944-ben Auschwitzben hunyt el. Édesapját Ullmann Imrének, édesanyját Ullmann Katalinnak hívták. Felesége az a Leipnik Erzsébet volt, akinek édesapja, Leipnik Gyula az 1890-es évek végén költözött Kevermesre, és akinek hosszú ideig vegyeskereskedése volt a faluban. Gyerekük nem született. Életéről – hasonlóan a többi, községben lakó értelmiségi

Reich Péter kéményseprő, tűzoltó 1883. szeptember 20-án született Szerbszentpéteren, és 1965. január 1-jén halt meg Kevermesen. Édesapját Reich Péternek, édesanyját Jung Évának hívták. Kevermesre kerülésének időpontját nem tudjuk. Feleségével, Földy Rozáliával 1905-ben kötöttek házasságot. 1906 és 1913 között négy gyermekük született. Reich Péter kéményseprőként dolgozott. Az 1904-ben megalakult Kevermesi Önkéntes

Oehring Albert plébános 1854. november 8-án született Makón, és 1912. november 5-én halt meg Kevermesen. Édesapját Oehring Ignácznak, édesanyját Malinák Jozefának hívták. Az apa asztalosként, szerény jövedelméből tartotta el négy lányát és két fiát. Az elemi iskolát Makón, a római katolikus népiskolában végezte, majd a középiskola első két évében szintén

Dr. Rosenberg Soma 1843. január 15-én született Vizsolyban és 1915-ben hunyt el Budapesten. Édesapját Rosenberg Ábrahámnak, édesanyját Blumberger Rozáliának hívták. Öt testvére volt (Rebeka 1845-ben, Juda 1847-ben, Benjamin 1851-ben, Jeremiás 1853-ban, Feige pedig 1856-ban született). A családnak legalább két tagjának, az egyik testvérnek, ill. az édesapának a sírja ma is

Nemeskéri Kiss Vilmos 1865-ben született (valószínűleg Mágocson) nemeskéri Kiss Zsigmond és Raáb Auguszta gyermekeként, és 1927-ben hunyt el Kevermesen. Édesapja 1881-ben, édesanyja pedig 1897-ben hunyt el Pécsett. A család Deák Ferenc rokonságába tartozott. Deák Ferenc és további két testvére magtalanul halt meg, egyik testvérének, Jozefának viszont volt családja. Ő Nemeskéri

Abend András m. kir. méhészeti vándortanító és a szabadságharc érdemes vitéze, 1827-ben született Aradon, és 1911-ben Nagyenyeden hunyt el. A méhészet iránt már ifjú korában vonzalmat tanúsított, ő volt az aradi és Arad megyei modern méhészet atyja. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után Aradon telepedett le iparosként, majd ezt követően

Székessy György 1826-ban született Aradon és 1908-ban hunyt el Dombiratoson. Édesapját Székessy Istvánnak, édesanyját Tóth Juliannának hívták. Kevermesre 1850-ben került tanítóként, az az előtti életéről nem áll rendelkezésre információ. Három feleségétől összesen kilenc gyermeke született, a halál azonban az ő családját sem kímélte. Első felesége Szécsényi Erzsébet volt, aki öt

Mikosevics József Kevermes első plébánosa és hosszú ideig a nagyon kevés értelmiségi személy egyike volt. 1805-ben született Baján Mikosevics Antal és Petrovácz Anna gyermekeként. A család igen tehetősnek számított. Kevermesre 1835-ben nevezték ki plébánosnak, ahol egészen 1876-ban bekövetkezett haláláig látta el ezen feladatot. Több testvére is volt, közülük József Zentán